Az idő közben nagyon elszaladt és már nem a Balatonon vagyunk, hanem Tiszavasváriban. Közben az előzetes tervekhez képest pár nappal hosszabban időztünk Pesten is, hála Zsebi vírusos megbetegedésének. Retrospektív jelleggel igyekszem felidézni milyen élményeink voltak még.

Július közepére teljes lett Balatonon a létszám. Előbb visszajött Adri a nagymamájától, majd Lobi is befutott 12-én péntek estére. Akkor jó sokáig kint maradtunk a teraszon beszélgetni, s bizony láttunk rókát a kertben. Azt eddig is tudtuk, hogy vannak nyestek, akik valószínűleg a hátsó szoba és a garázs felett laknak, s előszeretettel hagyják a lábnyomukat a kocsink motorháztetején. De a lugas alól ránk villogó szempár és hegyes orr, még úgy is, hogy sötétben a színét nem láttuk a szőrnek eléggé rókaszerű volt. Végülis nem csoda, ha belopóznak a nádasból a nyaralók környékére, ahol ilyenkor nyaranta a szemetesek igazi kincseket rejthetnek nekik. Persze elsőre meg lettünk gyanusítva, hogy túl sok bort fogyasztottunk, meg nem jól láttunk, de egy fél órával később már apu is találkozott a rókával a garázs mellett. Sőt pár napra rá, amikor nagybátyámék jöttek a németjuhászukkal, az is megkergette a rókát, sőt az addigra megérkező húgom is látta az állatot. Szóval nem hallucináltunk.

Állatokról még: volt sok szúnyog, Zsebi hosszú pizsamában aludt, alig csípték meg, Babszemet annál inkább, s ő nagyon vakarózott is, míg az öccse egyáltalán nem, úgyhogy neki egész gyorsan el is múltak a csípései. Nem igazán vettük észre, hogy akárcsak ritkították is volna a szúnyogokat a Balaton mellett. Továbbra is megvolt az a szokásuk, hogy este 9 körül támadtak, s úgy éjfélre lenyugodtak. Néha voltak napok, amikor erőteljesebb volt a jelenlétük, van amikor gyengébb. Zsebi bogarakat szedegetett, főleg hangyákat, „Bogáj” felkiáltással vetette utánuk magát, aztán az elfogott példányokat örömmel morzsolta és adta oda a mamának. Kettő kivételével (akkor futással próbálkoztam de nem igazán ment), minden nap bicikliztem 10 km-t (pont 5-re volt tőlünk a balatoni körút Szentgyörgy-Keszthely kereszteződése), s ott az úton láttam néha öngyilkos hajlamú csigákat, békákat és egyszer egy mókust is. Aztán meg ugye Zsebi egész jól összeszokott nagybátyámék Roxyjával, „Kuta nem bánt” meg „Hissza kuta” mondogatta neki, illetve a németjuhász is pár látogatás után ha az esti sétán betértek hozzánk már nyugodtan elfeküdt és lemondó tekintettel nézte a gyerekeket, s nem akadt fenn rajtuk. Csupán akkor élénkült fel, ha  vonat jött illetve valami állat császkált a tuják tövében (mint a fent említett róka).

Péntek estére a nagybátyámékhoz voltunk hivatalosak gulyásozni, a gyerekek jól eljátszottak a nagy kertben, Zsebi kísértette magát az unokatestvéremmel és egész jól összebarátkozott a kutyával. Legalábbis gond nélkül mondogatta neki, hogy „hissza, kuta” (Vissza kutya) meg elmászkált mellette.
Bár első körben azt ígértük, hogy már vasárnap, azaz még júniusban fürödhetnek a gyerekek, azért az idő nem volt annyira jó, hogy ez megtörténhessen. Csak kedden mentünk le először megmártózni. Én aznap délelőtt elmentem Keszthelyre kis bevásárlásra, azt beszéltük meg, hogy ha visszajövök akkor megyünk megmártózni a Balatonba. Úgyhogy erre aznap ebéd után került sor. Zsebi csak a csónakjában ücsörgött, párszor kivettem és beletettem a vízbe, de inkább maradt a fenekén.

Aztán szerdán már kétszer is lementünk fürdeni, úgyhogy mindenki boldog volt. Közben a gyerekek napi párszor azért összevesztek, mert ugye Zsebi állandóan ment a nagyon után, mindig azt akarta csinálni, amit a többiek. Ez egy darabig szórakoztató, de aztán amikor elveszi a játékokat vagy hisztizik, ha nem kap meg valamit, akkor már kevésbé. A nagyok meg hárman lévén rendszerint előadják azt, hogy ketten összefognak a harmadik ellen, aki valamilyen szinten kiborul. Persze főleg Babszem az, mert ő az egyetlen fiú és aki a legkevésbé tudja jól kezelni a konfliktusokat. Úgyhogy akadnak drámák.

Csütörtökön anyuék elvitték Adrit a másik nagymamájához Egerszegre, meg hazaugrottak intézkedni, betakarítani, vásárolni én meg maradtam a három gyerekkel Balatonszerényben. Meglepően jól elvoltak, amint ketten lettek, már szinte nem is veszekedett egymással Babszem és Eszti, Zsebi is időben lefeküdt és aludt délután. Sőt sikerült háromszor is fürödnünk, mert az utolsó alkalommal Zsebivel csak a lépcsőn ácsorogtunk. Egyébként ő meg fokozatosan szokik hozzá a Balatonhoz, most már nem ücsörög végig a csónakban, hanem kiszáll és a lépcső környékén már mászkálgat is magában. Neki ott pont derékig ér a víz. Ami amúgy tényleg tök jó és magas a vízállás, azaz a nagyobbaknak se kell kilométereket gyalogolni, hogy fürdőzéshez megfelelő legyen a mélysége, így látó és hallótávolságon belül tudnak maradni, míg én a kicsivel a part közelben pancsolok.
De egyébként nincsenek gondok és mindenki jól van. Azért a Balaton még mindig Balaton, még Balatonszerényben is 