Tavaly ugye azon tépelődtünk tavasszal, hogy nem kellett volna kihasználni a 4 napos március 15-ei hétvégét, amikor elutaztunk nagyszülőkhöz, hanem a telekre kellett volna menni, s nekiállni a tavaszi munkáknak. Nos most úgy terveztük, hogy nem megyünk akkor sehova. Amivel részben jól jártunk, mert nem akadtunk el sehol, viszont a hó miatt a telekre se tudtunk kimenni és elültetni a kezdő zöldségeket. Bár március első hétvégéjén a palántázást elkezdtük (paradicsom, paprika, izsóp és szamóca), sőt a paradicsomokat már ki is kellett ültetni a palántázótálcából saját kis műanyagcserépbe, annyira belehúztak. Most az ablakban éheznek a napsütésre. Mindenesetre azóta majd minden hétvégére úgy számítunk, hogy na akkor most kimegyünk a telekre. De hát ez még mindig nem történt meg.

Pedig most vasárnapra nagyon készültünk, mert eredetileg még jó időt ígért az összes meteorológia (de legalábbis kiránduló időt, meg ültetni valót). Sőt még az utolsó pillanatban extra ok is érkezett a körünkbe: egy új trampolin. Az embernek ugyanis ma van a születésnapja és meglátta szerdán a Lidl újságba a kerti hálós trampolint, s azt mondta, ilyet kér, dobjuk rá össze a pénzt. Persze a helyi Lidl-be nem volt, de felhívtuk az ügyfélszolgálatot, és a központon keresztül félretetettem 1-t. Legalábbis reménykedtem, hogy lesz még, mert a telefonos kisasszony is mondta, hogy nagy az érdeklődés iránta. De hát hogyne, hisz jóval olcsóbb volt, mint bárhol máshol. Kellemes meglepetésünkre, pénteken kaptam e-mail-t hogy a kerület egyik Lidl-jébe 3 napig félretettek nekem egy trampolint. Úgyhogy délután mentünk az emberért és együtt a boltba. Megnéztük és megvettük. A szállítás már nem volt olyan egyszerű, csak a hátradöntött első ülésre fért be, úgyhogy a fiúkkal mi hazavillamosoztunk, az ember meg beállt a parkolóba, anyósülésen a szerzeménnyel. Még Babszem is várta, hogy kimenjünk Szadára, mert megbeszéltük, hogy felállítjuk az új ugrálót és egész nap játszhatnak rajta Zsebivel.

De az idő megint közbeszólt: esett. Úgyhogy délelőtt csak az ember ment ki és lepakolta a trampolint, meg körbenézett. Minden megvan, de még sár volt, meg hát esett az eső is.

Na de jövő hét végén most már tényleg muszáj lesz kimenni és ültetni.

Először azt terveztük, hogy csak a szombatot fogjuk kint tölteni Szadán, de a kerti munka mindig több, mint az ember gondolná és tovább is tart, főleg ha elsőre csináljuk.

Mondjuk engem egészen meglepett, hogy a házban nem is volt olyan nagy a piszok, por a téli bezárást követően. Bezzeg most, hogy már nyitva volt egész nap a vityilló és a szél fújta a port, meg mi is behordtuk, már más lett a helyzet. Szombaton én elsősorban takarítottam, pakolásztam. Babszem egész jól elfoglalta magát, Zsebinek is kivittük az utazóágyat, s bár aludni nem ő, hanem a bátyó (!) aludt benne, azért járókaként egész jól bevált. Meg felállítottuk ott a trampolint is, amin jövet-menet még mi is ugráltunk.

Szombaton az ember felásta a kertet, megcsinálta az ágyásokat, én a takarítás mellett az epret tisztítottam meg valamennyire, hogy látható legyen mi újság a levélhalom alatt. Ha befőzésnyi mennyiség nem is lesz, pár szemet azért majd ehetünk. Bár tavalyról úgy emlékszem, az eper nem éppen fényes minőségű, na de majd ősszel újakat ültetünk. Ültetni azt terveztük majd én fogok, de csak a borsót sikerült elszórni Babszem segítségével, aztán Zsebit már nem lehetett letenni és magára hagyni, úgyhogy nem én fejeztem be. Ami elvileg nem is volt rossz döntés, mert kicsit túlságosan is bőkezűen bántam a magokkal, várhatólag lesz mit egyelni.

Vasárnapra maradt a metszés (szőlő, gyümölcsfa), a permetezés viszont elmaradt, mert nagyon fújt a szél (meg az időből is kifutottunk). Mindenesetre megvan a tanulság: jövőre mi is március idusán állunk neki a földmunkáknak.

A fiúk kisebb-nagyobb lelkesedéssel viseltettek a telek iránt. Zsebi először a teraszon ücsörgött a pokrócon, amíg takarítottam, aztán a tiszafa tövébe került árnyékba, Babszem napozójára. Ahol felfedezte, hogy markolni tudja a természetet, s meg is kóstolta azt: füvet, fadarabot, földet (innen a cím, vagyis a Száz év magányból, mert ott volt az egyik Buendia rokon – Rebeca – aki földet evett). Aztán bekerült az utazóágyba, ahova Babszem is sűrűn bejárt mellé, s ott vonatozgattak, játszottak. Meg szombaton volt még egy hirtelen nagy szélroham, ami felkapott egy csomó mindent (az épp szerelés alatt álló trampolin táskáját és belőle műanyagokat elrepített és szerte-szórta őket a kertben, pl.) és port kavart rendesen, úgyhogy Zsebi aztán vadászhatott apró dolgokra ezek után az ágyban is. Amit meg is tett, egy fadarabot (aznap kb. a harmadikat) jó sokáig szopogatott, mert csak altatásnál sikerült kiszednem a szájából. Lehet tudni már, mikor van valami illetéktelen behatoló a szájába, mert ilyenkor nagyon összeszorítja az ajkait és nem mutatja mi rejlik belül, mert tudja, hogy kíméletlenül benyúlok és kiveszem, ha nem odavaló.

Na de a vasárnap se maradt izgalom nélkül. Délután épp uzsonnáztunk az emberrel, Zsebi kivételesen aludt – szombaton még ez is jobban ment neki -, amikor dübbenést, majd sírást hallottunk. Babszem felmászott a nem biztonságosan felállított létrára, amit az ember használt a metszéshez, és eldőlt vele, mert nem számított arra, hogy homokos talaj nem feltétlenül biztosan áll. Ráadásul pont beleesett a kidőlt és levágott barackfa ágai és törzs közé, s megütötte a fejét. Szerencsére agyrázkódásra utaló tünetei nem voltak, viszont miután kisírta magát és közölte, hogy többet nem akar Szadára jönni, a nyakát kezdte el fájlalni. Innentől árgus szemekkel figyeltem, mit és hogyan csinál, s bár mire hazaértünk, ha mással foglalkozott akkor forgatta a fejét, meg bólogatott, végül telefonos konzultáció után, amit anyuval folytattam, úgy döntöttünk, elviszi majd az ember reggel a baleseti sebészetre is. Éjszaka láthatóan jól aludt (mindkét gyerek, mint a bunda), s délelőtt megjárták a Heim Pált. 4 röntgen után (amit az ember elég sok sugárzásnak tartott 2 nyaki és 2 koponya felvétel készült) kiderült, hogy semmi gond nincs, csak pihentetni kell, ne ugráljon stb. Holnapra is még itthon marad, majd csak szerdán megy oviba, de amióta megjöttek délben a kórházból (10 előtt indultak itthonról, BKV-val és délben telefonáltak, hogy végeztek, szóval gyorsan), láthatólag semmi baja nincs. De így legalább az aggódó szülő is megnyugodott.

Persze úgy egy héttel el vagyunk csúszva a kerti munkákkal, mert igazán a 4 napos hétvégén kellett volna nekiesni a dolgoknak, de akkor más programunk volt. Amúgy amikor mentünk Tiszavasváriba, rengeteg traktort láttunk, az ember meg is jegyezte, hogy jellemző, a március közepi szabadságharcot a polgárok robbantották ki. A nép annyira nem ért rá, a parasztoknak akkor kezdődött például a tavaszi földmunka.

Összegyűjtöttük, mi mindent szeretnénk vetni, melyek azok a gyümölcsfák, amikre külön oda szeretnénk figyelni, készült naptár is, karácsonyra permetezőt kértünk, meg most a nagyszülőktől kaptunk ásót, kapát, nagyharangot fejszét, fonott kosarat. Én mint nagyon fontos kelléket pár hete beszereztem egy kerti cipőt is, igaz barnát, mert azt mondta az ember, hogy a pink nem mutat jól a birtokon (meg nem divatozunk, dolgozunk).

Ma véglegesítettem a magok beszerzését a Gazdaboltban, illetve próbáltunk hosszabbítót is szerezni a permetezőhöz, hogy a magas fák tetejét is elérje az ember. De csak “után-gyártottat” sikerült venni, mert ugyan elmentem a forgalmazó telephelyére is, akik persze elköltöztek, csak elfelejtették kiírni, hogy 20 km-re odébb vannak. Mondjuk telefonon azért beszéltem velük és kiderült, micsoda horror árakkal dolgoznak, úgyhogy visszajöttem a sarki gazdaboltba (ami légvonalban 300 méterre, gyalog 1,5 km-re van) és megvettem amit ott ajánlottak még tegnap. Csak akkor várták az árut és nagyon kifogytak a készleteik, még zöldborsójuk se volt. Na de ma. Az eladók amúgy tök rendesek és türelmesek voltak velem, az abszolút kezdő kertésszel szemben, aki olyasmiket kérdezett, hogy melyik a jó borsó? meg hogy 1 zacskó mag milyen hosszú ágyásba elég?

Mondjuk legalább az időnk tuti jó lesz és ha minden kötél szakad akár 2 napot is a telken tölthetünk. Babszem majd eldömperezik (azt mondta nagyon fárasztó a vetés, amit kipróbált a hétvégén a nagyszülőknél, úgyhogy nem fog segíteni), remélem, hogy Zsebit is lefoglalja majd a vidék valamennyire.