Szexi lista

Aeonfluxnál van egy lista (nem ő írta ám, hanem igazi csaj 🙂 a 10 legszexisebb férfiszínészről ami határozottan üdítő és persze közben elgondolkodtam arról, hogy nálam vajon kik szerepelnének a listán. Meg aztán ez egy alkalom a régi jó LoboTen felelevenítésére is. Főleg, mert egyszer már volt egy 10 sztár, akikbe szerelmes voltam rész is. Ez lehet akkor az upgrade.

1. Hugh Jackman – nem is értem, hogy hiányozhat bárki listájáról. Egyszerűen nem lehet benne hibát találni. Tehetséges színész, énekel is, játszik színpadon, jótékonykodik, kedves, nincsenek botrányai és miatta még a Wolwerine-t és az Ausztráliát is végig lehet úgy nézni, hogy az ember lányát nem érdekli igazából a film, csak a látvány, amit ez a pasas nyújtani tud.

2. Daniel Day-Lewis – Nah ő aztán az etalon. Pontosan tudom, hogy akkor bolondultam belé, amikor sose hallottam róla és az Oscar gálán mutogatták azt a tolókocsiba szorult ürgét, aki utána megkapta a díjat és lobogó hajjal, XIX. századot idéző ruhában, átható zöld szemekkel és hihetletlen állkapoccsal felment a színpadra. Ja és mellesleg kiváló színész.

3. George Clooney – én még emlékszem rá a Roseanne első pár évadjából is, akkor azt gondoltam, túl nyálas. Na ő olyan, mint a jó bor: az évek csak használnak neki. Számomra ő a korosztályunk Cary Grantje. Valahol valaki neki is azt fogja mondani, amit Audrey Hepburn tett a Charade-ban:

“- Do you know what’s wrong with you?
No, what?
– Nothing!”

4. Brad Pitt is a fenti kategória, csak kevesebb stílussal. Ezt jól megfogalmazták odaát: “Valójában egy sudri bunkó, de a világ legértelmesebb sudri bunkója, szóval mindkettő. A legcoolabb férfi a világon.” Neki meg azt tett jót, hogy levágatta a haját, meg szakállat és bajszot növesztett, legalábbis én a Hetediktől kezdek másképp nézni rá.

5. Gerald Butler – ő aztán az a kategória akinek a testét is elnézegeti az ember. Köszönjük szépen a 300-t. Meg ha akcentust használ (valami ír, skót stb.) azon a kellemes hangján az igazán kocsonyásítja a csontjaimat. Nem hiába buknak rá a pasik is.

6. Keanu Reeves – Lehet, hogy nem túl jó színész. De szép. Meg halhatatlan.

7. Owen Wilson – annyit mondok: riszaviadal. Meg törött orr, fura hang és off-beat humor. Hamarosan úgyis Villám McQuennel lesz teli mindenünk, mert lassan belenő a gyerek.

8. Ryan Reynolds – A Nász ajánlat hülye I-podos jelenetét csakis azért találták ki, hogy lehessen gyönyörködni a pasi felsőtestében, amit még a Wolverine-ben is megvillant. De miért kellett pont Scarlett Johanssont feleségül vennie?

9. Mark Strong – A Spílerben nagyon ott volt és eléggé úgy néz ki, hogy ezt az átható brit markáns gonoszt tudja majd maradéktalanul hozni a Sherlock Holmesban is. Alan Rickman utódja lehetne.

10. Johnny Depp – Mert ugyan alapból nem vagyok egy Johnny Depp rajongó de az a helyzet, hogy ez az ember tényleg mindent el tud játszani és minden szerepében képes valami újat nyújtani és folyamatosan meglepni. Hol szexi, hol nyálas, hol macsó, hol undorító. A végletek embere és ha ez nem vonzza a nőket, akkor semmi.

Continue Reading

Stockholm top 10

Szóval megérkeztünk, lesz majd rendes beszámoló is, esetleg képekkel, úgyhogy most csak a szokásos utazásos top tíz.

  1. El tudnám viselni az egész nyarat ott. Csak több sötétítőfüggönnyel.
  2. Stockholm 70%-a lakótelep, valamint zöld és víz.
  3. Lakótelep, biciklitároló a ház mellett: bringák nincsenek lelakatolva.
  4. Az alacsonyra helyezett villanykapcsolók és liftkapcsolóknak hálaez a gyerekek mekkája.
  5. Minden sarkon van H&M (legalább 1)
  6. Gyerekkel erőltetni a múzeumozást felesleges, meg se próbáltuk. Néha még a városnézés is sok volt.
  7. Svéd fotmatervezők boltja (színes, vicces, funkcionális, meghökkentő): hozzájuk képest az IKEA designerei kispályások.
  8. Nyilvános wc-k a plázákban is fizetősek.
  9. Le lehet égni Svédországban is. Mi vagyunk a bizonyíték.
  10. Stockholmban is vannak laptopos buszok.
Continue Reading

Nyaralás top10

A régi LoboTen-féle összefoglalás a tengerparti nyaralásról. Csak 10 észrevétel, pedig lehetne jóval több is.:

  1. Időben kell indulni, főleg kisgyerekkel. 10kor akartunk, hogy 2-re már lent legyünk és Babszem alhasson. De családi összehangolás hiánya miatt majdnem dél volt mire elindultunk. Ennek megfelelően 4 után foglaltuk el a szállást. Ráadásul jobb előbb menni mert akkor mi választhatjuk ki a szobánkat, nem a maradékon osztozunk.
  2. Konvojozás nem mindig jön be. Először is ott van ugye az indulás, aztán meg a különböző vérmérsékletű sofőrök. A párom morgott, hogy apu, a sorvezető mindig csak 120-szal ment a horvát autópályán, holott 130 volt a felső határ. Igaz, emelkedőkön így is kicsit nehezen ment BB, de legalább jó volt a fogyasztás is.
  3. Horvátoknál az utak kitáblázása valahogy nem egyértelmű. Legalábbis a tengerparton. Előbb jobbra mutat a nyíl aztán csak egyenes van felfestve az úttestre (meg fordítva és egyéb variációk). Másodszorra sikerült csak kijutnunk Cirkvenicából hazafelé, pedig nem vagyunk analfabéták.
  4. Babszem korú csemetét nem lehet felügyelet nélkül hagyni egy pillanatra se. Ezért aztán valaki mindig volt vele, ennek megfelelően csak 1 könyvet tudtam elolvasni, azt is úgy vittem már ki, hogy a felénél tartottam és vasárnap délután anyuéknál fejeztem be, amíg a gyerek aludt.
  5. A babakocsit azért nem árt vinni magunkkal, még akkor is, ha a gyerekünk külön élvezi a sétálást. Főleg eső után, gumicsizmában, pocsolyákban. Azt mondjuk nem értettük, miért volt ez annyira nagy szám más gyerekes szülők szemében, akik mindig jól megbámulták Babszemet, amint belegyalogol a bokáig érő tócsákba.
  6. Nem érdemes itthon úszócipőt venni, inkább a tengerparton, ahol jóval nagyobb a választék. Amit innen vittünk, pedig direkt vásároltunk magunknak, az mind kaki volt. A pár száz forint igazán nem számít. Ha már nyaralunk, van egy adott összeg amit oda szánunk, költsük csak el, ne garasoskodjunk.
  7. Halat enni tengerparton kötelező. Még akkor is, ha utoljára hagyjuk a scampit mert fogalmunk sincs, hogy is kéne megenni. Aztán mire minden más elfogy a kétszemélyes haltálról és a vendéglő lassan kiürül, nyugodtan lehet kézzel-lábbal nekiesni, törni, harapni, szopogatni.
  8. Parasailingbe simán bele lehet vágni, csak nem árt ha van előtte valaki aki elmagyaráz pár dolgot. Ne csak annyit, hogy „Just run, don’t jump, just run”. Mert a felszállás sima volt, de aztán csak lógtunk, mint a kolbászok, mert nem tudtunk/mertünk elhelyezkedni normálisan a hevederek közt. Plussz én teli vagyok kék-zöld foltokkal ahol a szíjak megvágtak, de azért megérte a pénzt a tenger feletti röpködés.
  9. Keveset fényképeztünk, de a lényeg megvan videón: Babszem a tengerben, mi a levegőben, Lobiék a Flyfish-en (na nekik konkrétan halálközei élményük volt – legalábbis a húgom ezt mondta, mikor letámolygott a célszerszámról).
  10. Sok család, sok ember, sok alkalmazkodás kell. Meg inkább egy olyan apartman, ahol tényleg csak mi vagyunk. Ez a nagy osztozkodás (mi 13-an alig a felét tettük ki a nyaraló vendégeinek) meg az utolsó két éjszakai szomszéd traktoros horkolása nem volt annyira nyerő.
Continue Reading

Egy év TopTen

Most, hogy már egy év telt el a kezdetektől veszem a bátorságot és megírom, hogy szerintem nekem mi segített sokat. Hogy éltem túl és mi az ami bejött. Hátha valaki okul belőle.

  1. Szoptatás. Kezdjük ott, hogy előtte nem görcsöltem. Azt gondoltam ez természetes dolog, majd jön. Ha meg nem, akkor nézzük a jó oldalát: előbb alussza végig a gyerek az éjszakát, hamarabb lehet kimenőm stb. Persze amikor a kórházban nem ment az elején, kicsit én is pityeregtem. Aztán a bimbóvédő minden gondomat megoldotta. Szóval a nagy mell nem előny feltétlenül ilyenkor, főleg ha még nagy bimbóudvarral is társul, mert azt aztán nem tudják bekapni a kisbabák. Ilyenkor jöhet a bimbóvédő. Nem lesz tőle cumizavaros a gyerek. Na és ha nekem pár hónappal később jött a fájás, sebesedés? Az már csak engem zavart, a csemetét nem, mert addigra szépen megtanult enni. S bár nem bújtam állandóan a szoptatási tanácsadó oldalakat, hívogattam az LLLt, az igény szerinti szoptatásnál maradtam. Lustaságom miatt nem volt fejés, viszont mindig akadt elég élelme Babszemnek, nem gyulladt be a mellem és az egy éves fiatalúr még nem igazán hajlandó leszokni az anyatejről. Pedig én nem így terveztem.
  2. Az első napokban itthon nem bántam, hogy nem kettesben voltunk kezdő szülőként a párommal. Anyu, aki már 2 unokát végigasszisztált jó választás volt az első héten. Kiszolgált, pihenhettem, csak a gyerekkel kellett foglalkoznom és voltak jó tanácsai. Aztán már mi tanítottuk teszvesznénit, akinek meg ez volt az első unoka, ugye és jóval inkább a szívére vette a dolgokat. Rá például nem hallgattam, hogy írassak fel tápszert. Mire másodszor jött fel 1 hétre már nagyon beletanult a segítő nagymama szerepbe.
  3. Hivatalos ügyintézés. Mi jó előre megérdeklődtük, mit hogyan kell csinálni, milyen papír kell mihez és honnan kérni, ezért aztán mire kijöttünk a kórházból Babszemmel, a párom már mindent elintézett: volt születési anyakönyvi kivonat, TB kártya, lakcímkártya, megkérték az anyaságit, szóval nem kellett semmire se várni. Ehhez mondjuk kellett az, hogy a cégem TB kifizető hely és van egy nagyon rendes bérszámfejtőnk. Úgyhogy az ember azóta is mondogatja, többet tartott utazgatnia egyik hivatalból a másikba, mint maga az ügyintézés.
  4. A cumi igenis jól jött. Amikor már tuti volt, hogy a gyerek nem éhes, tisztába van téve stb. de még mindig ordít és nem akar aludni, akkor a szopóreflex megnyugtatja. Pedig én is nagyon ellene voltam. Aztán nekünk bejött. Szerencsére Babszem ha el is aludt a cumival és az később kiesett a szájából arra nem ébredt fel, mert tudom, sok helyen ez van, így lehetett, hogy kb. 3 hónapos kora után már csak sétánál használtam, aztán már nem érdekelte a dolog a gyereket. Néha még előkerül, forgatja, játszik vele, aztán félredobja.
  5. Cuccok. Volt egy listám a feltétlen szükséges dolgokról, amiket az internetről, meg bababoltok ajánlataiból állítottam össze. Mondjuk szerencsére rengeteg dolgot kaptunk, elvégre van két kisgyerekes húgom (és az első ruhák közt sok uniszex volt nekik is, nem csak rózsaszín, mostanában van kevesebb öröklött cucca a Babszemnek), unokatestvérem na és A. akitől egy csomó praktikus dolgot kaptam (a kád és a háttámasz az nagyon bejöttek). Úgyhogy szobabútoron és ágyneműn kívül nem sok mindenre kellett költeni, ami szerencsés, mert horror árak vannak. Na meg lehetett Karácsonyra praktikus dolgokat kérni a családtól, csakúgy mint a baba születésekor. Még ide jön a bölcsőhalál. Hát igen a vilg legnagyobb parája, ami az újdonsült szülőkre vár. Egyetlen megoldásként a méregdrága figyelőt javasolják. Na meg a tanfolyamot, hogy ha mégis megtörténne, de észreveszed, riaszt a kütyü, akkor tudd a dolgod. Mi is kaptunk egy éppen a legjobbnak tartott herkentyűt de soha össze nem szereltük. Ugyanis úgy döntöttünk, nem paráztatjuk magunkat akkor meg a téves riasztásokkal. Illetve megnézve a statisztikákat nálunk nem fordultak elő a rizikós tényezőként felsoroltak.
  6. Nevelés. Eleinte nem nagyon lehet, bár próbálkoztunk mi is azzal, hogy hagyjuk sírni kicsit az ágyában, had tanulja meg, hogy ott el kell lennie egyedül és főleg amikor sötét van, aludnia. De ez nem jött be. Később azonban a legfontosabb a következetesség lett. Ha egyszer valamit tiltunk, az mindig legyen tiltólistás. Ráadásul ha már az elején sikerül eltiltani valamitől Babszemet, azt hamar megérti és 1-2 próbálkozás után feladja a dolgot. Ha viszont pár alkalommal engedjük, mert szerintünk is jópofa amit csinál, esetleg későn vesszük észre a csíntevést, akkor nehéz utána leszoktatni. Úgyhogy még vannak hátra harcok nálunk is, mert párszor elengedtük magunkat, de úgy döntöttünk, ez a legfontosabb elv, amihez ragaszkodni fogunk.
  7. Levegőztetés. Anno sápítozott a védőnő, hogy novemberi babát már 2 hetesen ablakba-ajtóba pakoltuk, s egy hónaposan már nagy sétákat tettünk vele, de az az igazság, hogy ez igazán bejött. Nemcsak nekünk, a gyereknek is. Persze ehhez kell az is, hogy Kőbányán rengeteg zöldövezet van, hozzánk meg közel az Óhegy park, szóval jó levegő pesti körülményekhez képest adott. Volt idő, amikor tuti volt, hogy séta közben alszik, verőfényes téli napokon kiültem vele az Óhegy tetejére, ő aludt, én olvastam. Babszemnek sose volt pesti színe. Persze azóta is szüksége van napi 2x sétára, és ha rossz az idő, nehezen bírja a szobafogságot, de ha csak nincs nagy eső és hó, mi megyünk 🙂
  8. Test. A sajátom, ami minden nőnek probléma. Nos, én nem tartozom azon szerencsések közé, akik észrevétlenül szoptatás alatt leadtak 15 kilót. Ja az elején gyorsan lement a nagy része annak amit a terhesség alatt felszedtem, aztán semmi. S mivel előtte se voltam nádszálvékonykarcsú, most kicsit elkezdtünk odafigyelni a kajákra és néha még lájtos tornát is csinálok itthon. Mivel még mindig szoptatok, komolyabb fogyókúrába nem kezdek. Hát igen, ez is pozitív érv lehet a szoptatni-tápozni vitában.
  9. Blog. Még mindig azt mondom jó, hogy írtam-írom. Izgalmas visszaolvasni. Ráadásul büszke vagyok magamra, ugyanis nem kezdtem el babanaplót egyes szám első személyben Babszem nevében. Úgyis azt mondtam, lőjetek le, ha megteszem J Az olyan… nem igaz, mű dolog. Mert hiába azt nem ő írja, azok nem az ő gondolatai. Inkább majd később is olvassa el azt ahogy szerintem elkezdődött az ő élete és majd ha úgy gondolja csináljon magának egy saját blogot (amit persze majd titokban fog tartani előttem :-).
  10. Anyaság. Idő kérdése. Nem azt mondom, hogy nem szerettem a picurt már az elejétől, de valahogy a komoly kötődés az igazi egymásba szeretés fokozatosan alakult ki. Mivel alapvetően nem vagyok egy drámázós típus, ezért nem estem kétségbe emiatt, hanem hagytam, hogy jöjjön aminek jönnie kell és észrevétlenül fokozatosan de aránylag rövid idő alatt jól összenőttünk. Azt hiszem a gyermekágyi depresszió lelki alkat kérdése is, a sok fizikai tényezőn túl (kialvatlanság, fáradtság stb.), nekem ebben is szerencsém volt.
Continue Reading

Balaton Gyerekkel Top 10

Gyors összefoglalásként, mert majd jön a hosszú beszámoló is. Ezek amúgy is csak címszavak:

  1. Nagyszülőkkel lenni azért jó, mert egy csomó mindent átvállalnak annak fejében, hogy végre az unokával lehetnek.
  2. Nem biztos, hogy hosszú távon az utazóágy a legkényelmesebb a gyereknek.
  3. A Balatonban fürdeni nagyon komoly dolog.
  4. Akik veled együtt voltak gyerekek, azoknak mára már mindnek van legalább 1-2 saját csemetéje, ők ugrálnak, sikongatnak a vízben úgy, ahogy anno te.
  5. Nem biztos, hogy ragaszkodni kell a megszokott otthoni menetrendhez hőségben is, mert akkor az altatás akár 3-4 órát is eltarthat.
  6. Egy szobában alvásban az a rossz, hogy ha hajnalban ébren van a gyerek, elvárja, hogy foglalkozz vele akár 1-1,5 órát is.
  7. Ha bepánikolsz, hogy vajon elég könyvet viszel-e magaddal olvasni, és inkább túlméretezed a dolgokat, akkor biztos, hogy az első kötet elolvasása eltart vagy 10 napig.
  8. Minden balatoni üdülőhelyen van legalább egy Üvegtigris és/vagy Fapuma büfé.
  9. Ha nagy a hőség még a balatonszerényi strandra is ki lehet tenni a Megtelt táblát.
  10. A krumpli nem finom, a kovászos uborka viszont igen:
Continue Reading

Fél éve

Megértük, ma lett fél éves Babszem. Már eddig is csupa izgalom volt az élet, ezután is az lesz, ahogy elnézem. Rövid LoboTenben akkor össze is foglalnám a jelenlegi állást.
1. Pontos adataink nincsenek, (jövő héten megyünk tanácsadásra, ott majd alaposan lemázsálnak) de kb. 7600gramm a gyerek, hosszra pedig elhagyta a 68cm-t, tegnap 74-es pólót-rövidnacit vettem neki és pont jó. 1131 kép visyont pontos szám.
2. Van két foga. A minap jött rá, hogy üveghez nagyon jól kocog.
3. Még mindig roppant mozgékony, a forgás hátról-hasra hasról-hátra nem okoz gondot, mint ahogy a feje felemelése se és nagyon ügyesen nyúl úgy tárgyak után, hogy hason csak az egyik kezével támaszkodik.
4. Mióta liternyi nyála van, imád buborékokat fújni és pörögtetni a száját.
5. Aludni talán kevesebbet alszik, mint az a korosztályától elvárható lenne. Ha szerencsém van, napközben két részletben 2,5-3 órát, ha nincs, jó ha 1-et és éjszaka is inkább 10-et alszik, mint többet.
6. Az igény szerinti szoptatásnak hála még mindig rengeteget eszik. Ez jól meg is látszik rajta, nem csoda, ha anyu Dödinek nevezte el.
7. Szerintem mondja, hogy „apa”, vagy legalábbis valami hasonló hangösszeállítást és hangsúlyt, amikor az apja a közelben van, de inkább sikongatni szeret és különböző magasságban kiadni a hangokat.
8. Még mindig nagyon érzékeny, nemcsak frontra, de az emberek kisugárzására is.
9. Le se tagadhatná, hogy a mi fiunk. Nem rajong a tömegért és nehezen viseli, ha kizökkentik a rutinból meg abból, amit már előre vár, eltervez. (Ékes bizonyítéka, hogy tegnap például szabályosan kirúgta a vendégeinket, amikor eljött a fürdés ideje, ugyanis erős hisztibe kezdett, mire nagybátyámék gyorsan hazamentek)
10. A kacagása ragályos.

Continue Reading

LoboTen 2006

Akkor most a számok helyett jöjjenek a szavak. Időrendben az évi 10es könyvlista:
Jennifer Weiner: Little earthquakes – Mert témába vágott, a stílus pedig még mindig tetszik
Ljudmilla Ulickaja: Szonyecska, Médea és gyermekei – idén minden magyarul megjelent könyvét elolvastam, s ez a kettő fogott meg a legjobban
Szabó Magda: Régimódi történet – az idei kedvencem tőle, majd ha hozzáférek, megnézem a tévében most karácsonykor leadott sorozatot is
Carlos Ruiz Zafon: A Szél árnyéka – Mint mindenki másnak, nekem is nagyon bejött
Anna Gavalda: Szeretném ha valahol valaki várna rám… – Tőle még kell olvasnom
Arturo Perez-Reverte: A Dumas-klub – Dumas rajongásom miatt, na meg a könyvekről szóló krimik iránti szeretet miatt
Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? – Mert alkatilag én is képtelen vagyok a tökéletességre
Nei Gaiman: Stardust – Állítólag a film már úgy is nagyon tetszett a tesztelőknek, hogy a legtöbb trükk még sehol sincs
Christopher Moore: Biff evangéliuma – Karácsonyi olvasmánynak kötelező.
Nagy visszatérés:
Nick Hornby A hogyan legyünk jók és a gyűjteményes könyvek után végre megint írt egy klassz regényt.
Vavyan Fable Nem szúrta el a Halkirálynő sorozatot, sőt, sikerült a régi fényében tündökölnie. Most kíváncsian várom idén mit mutat a Mesemaraton: Emlékfutammal.
Csalódás:
Rebecca Wells: Ya-yas in bloom A Little Altars everywhere és a Vagány nők klubja után nagyon gyenge lett. Pedig úgy készültem rá, hogy sikerül ismét elvarázsolni és együtt lehet Vivivel meg barátnőivel.
Anita Blake igazából a Kárhozottak cirkusza óta van leszállóágban. Nem is értem, miért büntetem vele magam még mindig.
Kisasszonyok Azt hiszem későn olvastam. Igazán akkor kellett volna vele összefutnom, amikor először olvastam a Lowoodi árvát (Jayne Eyre zanzásítva fiataloknak). Viszont anyósjelölt rákattant, megvette az egész sorozatot:)

Continue Reading

LoboTen Book 2005

Egy rövidke toplista pedig, közel időrendi sorrendben azokról a könyvekről amelyek 2005ben a legjobban tetszettek:
Nina Killham: A hús bűnei – A szakácskönyvírók nehéz életéről, irónikusan
Alice Sebold: Komfortos mennyország – Élet a halál után
Nora Roberts/J.D. Robb: Remember when – Ha alteregók összefognak
Szabó Magda: A Danaida – Többet is kiemelhettem volna tőle, idei vezető írónőm
Jennifer Weiner: Good in bed – Kövér nőt szeretni bátorság
Tibor Fischer: A béka segge alatt – 1956, ahogy eddig még sose
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége – Scifi, szerelmi történet, filozófia?
Karen Joy Fowler: The Jane Austen Book club – Könyvklub inspiráló
Anne McCaffrey: Sárkányröpte – Idén hanyagoltam a fantasyt, de ez nagyon bejött
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót – Klasszikus, pocsék magyar fordítással

Continue Reading

LoboTen

Tegnap méláztam el azon, hogy mostanában mennyire nem jöttek be azok a filmek, amikért fizettem, hogy lássam. HÁt most itt egy Lobo Topten azokról a mozikról, amikért többször is kiperkáltam a jegyrevalót, pedig néha nem volt könnyű. Kiegészítés, hogy igyekeztem időrendet és nem sorrendet tartani, ráadásul a kilencvenes évekre szorítkozva. Mindezt csak úgy nagyjából, az emlékeimre hagyatkozva, mert a naplóim, ahol aztán rendesen vezettem ezeket az eseményeket is otthon vannak. Óh azok a kilencvenes évek, amikor az ember egy ezresből többször (akár 4-5x is) elmehetett moziba.
1. Drágán add az életed
Tudom, 1988, viszont nálunk csak kilencven telén mutatták be. Mivel addigra már teljesen odavoltam Bruce Willis-ért, hála a Jugó tévén feliratosan leadott Moonlightingnak, ott volt a helyem a moziban ezen a filmen. Ami aztán teljesen levett a lábamról. A világ legjobb akciófilmjének tartottam, főleg, hogy előzetes műveltségem csupán többszörösen másolt Mad Max 2-ben teljesedett ki, amit viszont totál nem értettem.
2. Micsoda nő
Akkor is a korosztályunk meghatározó romantikus filmje, ha nagy kaki az egész. De romantikus, szerethető szereplőkkel, berobbanó Julia Roberts-szel, szóval elmondhatom, hogy részemről végigkísértem sztárrá válását. Na és az a haj! Igen, engem elsősorban a haja vonzott, mert mindig arról ábrándoztam, hogy hatalmas göndör vörös hajzuhatagom lesz. Ráadásul sose volt az a szabályos tökéletes szépség. Lehett vele rokonszenvezni.
3. Backdraft – Tűzlovagok
Egészen addig, amíg meg nem néztem ezt a filmet nem értettem, hogy miért is imádják a nők a tűzoltókat. Látváynos volt, színekkel (a tűz biza megbabonázó tud lenni), jó zenével (ld. Az első 10 OSTm)
4. Halálos fegyver 3
A világ legjobb szerelmespárja. Mintha az éppen csúcson lévő Vavyan Fable írta volna a belevaló Lorna Cole és Martin Riggs kettősét, nem beszélve a csábítási jelenetről. Ráadásul mire ide jutottak a sorozatban, igazából nem szólt másról az egész, mint egy nagy jópofa buliról. A fent említett szerelmi kettős miatt szerepel ez a film a listán és nem a Die Hard 3, ami sztori és forgatókönyv szerint azért jobb volt, viszont hiányzott belőle a női lelkekre ható romantikus szál.
5. Az utolsó Mohikán
3 szó: Daniel Day Lewis. Na és kb 12 mozijegy.
6. A szökevény
Aki a Csillagok háborúján és az Indiana Jones filmeken nő fel, az ott van az első nap, amikor bemutatják a filmet. Aztán a második és harmadik és negyedik alkalommal is, mert Tommy Lee Jones egyszerűen lejátszik mindenkit a vászonról. Mint jelenség határozottan megérdemelte azt a szobrocskát.
7. Hetedik
Anglia, éppen a legnagyobb szerelemben éltem az Empire magazinnal és persze az 1996-os januári számuk erről a filmről szólt, nem másról. Hihetetlen akaraterőről tettem tanuságot, amikor átugrottam azokat a bekezdéseket amelyek előtt felhívták a figyelmet arra, hogyha nem láttam még a filmet, inkább ne olvassam el az itt következőket. S nem tettem. A filmről pedig úgy jöttem ki, hogy ez nem lehet igaz. A modern film noirt láttam száz százalékig. Aztán novemberben itthon sikerül elcipelnem rá B. barátnőmet, aki csak Brad Pitt miatt jött, de nem bántam. Azóta is ahányszor nézem, erős szívdobogást kapok.
8. Alkonyattól pirkadatig
Hogy legyen itt egy Tarantino is. Az első filmjeit nem írhattam ide, hisz videón meg tévében láttam őket többször is. Ezért a filmért viszont, na meg George Clooney-ért (Everybody be cool. You, be cool) többször is elzarándokoltam az Ugocsa moziba (ma már könyvtár van a helyén). Azt hiszem Seth Gecko tetoválásain túl a leginkább a zene volt az, ami megfogott, s elkönyveltem, hogy ugyan Tarantino pocsék színész, de ezzel a Rodriguez sráccal nagyon tudnak valamit.
9. Clerks/Chasing Amy
Hunnia mozi, valaki ajánlotta, hogy a Shop Stop olyan film, amin halálra röhögi magát az ember. Ne riasszon el, hogy fekete-fehér. Mivel randifilm volt, méghozzá első, ezért én fizettem a saját részemet. Voltunk vagy 9-en a teremben. Ezek után a Képtelen képregényen már ott volt a helyem. Sőt az exet utána újra elvittem a Clerks-re is, ami másodikként nem nyerte meg a tetszését. Na és persze A képtelen képregény volt az a film, ami az első randink volt a kedvessel is. Ráadásul a Dogma volt az első DVDm is, szóval Kevin Smith komolyan beleszólt az életembe.
10. Mátrix
"1999 májusa teli volt az új Keanu Reeves film előzeteseivel. Hé, a pasi végre coolul nézett ki, annyi évvel a Speed után úgy tűnt, megint sikerül valami jóban megjelennie. Szóval meg kell nézni. Washington DC Union Station mozija, mert ott olcsó volt. A nézőtér hetven százaléka színesbőrű. De hát az egész eszméletlen volt, fütyültek, tapsoltak, izgultak. Magával ragadott. Le is dorongoltam a csajt, aki aztán inkább megvette videón utcai árustól, mint eljött volna velem a moziba. Jöttem haza és meséltem róla, s aki már látta valami kalózverzióját letöltve a netről az szintén várta az augusztust, amikor végre itt is megjelent."
Ez már megint egy olyan TopTen amiből le se tagadhatnám nőből vagyok.

Continue Reading

Bejrút Top 10

Íme néhány benyomás a kedvenc formámban:

1. Közlekedés egy igazi rémálom. Bár elvileg minden mediterrán meg Közel-keleti országban hasonló a helyzet. Mindenesetre lámpák nincsenek, illetve senki se veszi őket figyelembe, az autók mennek a maguk feje után és állandóan dudálnak. Mindenért. Csak úgy, ha egyedül vannak az úton akkor is azt érzik, feltétlenül meg kell nyomniuk a dudát. A gyalogosnak nagyon oda kell figyelni. Jellemzően csupán 1etlen balesetet láttunk, azt is ma hajnali 2-kor a repülőtérre menet. A tök üres 4 sávos úton 2-3 autó egymásnak meg a korlátnak ment. Ráadásul legalább az egyikben külföldi volt a sofőr.

2. A taxik, meg a taxisok nagyon nyomulnak. A hotelből kilépve rögtön az első ember taxiztatni akar minket. Aztán a városban ha elmegy az ember mellett egy taxis az tuti rádudál, kiszól, hogy nem akarjuk-e igénybe venni a szolgáltatásukat. Egyébként az se számít, ha van már a taxisnak utasa, ugyanis ha többen vannak benne, a pénz osztódik. Azaz ugyanaz a távolság mondjuk egy embernek 5000LL (libanoni líra), kettőnek már csak 2000.

3. A buszok nem rossz alternatívák a taxihoz. Csupán buszmegálló nincs. Ismerni kell a járatokat és az útvonalukon bárhol le lehet inteni őket és felugrani rájuk, s a sofőrnél fizetni. A buszsofőrök leginkább kereszteződésekben szeretnek megállni.

4. Háborús maradványok persze még mindig vannak a városban, országban. De olyan ütemben folyik az építkezés, hogy az elképesztő. Szinte egyik napról a másikra magas házakat húznak fel, hatalmas erkélyekkel. Még a lerobbantabb helyeken is volt valamikor portaszolgálat, az látszik. Ja és kutya szinte sehol se látható, ennek megfelelően az utcák kutyaszarmentesek. Macskák vannak, főleg a vörös minden árnyalatában, sima szürke házimacsek a fehér holló.

5. Libanon igazából egy hosszú tengerpart, egymást érik a házak végig az út mentén, szinte képtelenség idegenként meglátni a városhatárokat, hogy hol végződik Bejrut és jön a következő város, még a belsőbb területeken is nehezen felfedezhető a határ. Ráadásul nem lehet 2 percet menni anélkül, hogy házat, települést ne lássunk. Esetleg fenn a hegyekben, ahol még mindig van hó. Végülis csak 10000 négyzetkilóméter Libanon területe.

6. Bejrut belvárosa egy teljesen új képződmény. Az elmúlt 20 évben épült. Ezért aztán a csodás házak mellett csak vendéglők vannak, római romok és új építésű templomok, egymás hegyén hátán (katolikus, muzulmán, görög-keleti egyaránt). A belváros egyébként napközben de még kora délután is szinte teljesen kihalt. Este azonban, sötétedés után beindul az élet. Mindenütt teli lesznek az asztalok kajával, felcsendül a zene, táncolnak és száll mindenfelé a pipadohány illata.

7. Libanonban vörös a föld. Nem fekete hanem vörös, a sok vas miatt. S nagyon termékeny. A Bekka völgyben egy évben háromszor aratnak.

8. A libanoniak órákig képesek enni. Ez főleg az előételeknek köszönhető, amit mezza-nak neveznek, s mindezek keretében legalább 10 különböző ennivalót tesznek fel az asztalra, salátákat, pástétomokat, tavaszi tekercseket, szőlőlevélbe csomagolt dolgokat, spenótot (szintén fokhagymával, mint itthon meg egy kis citrommal, isteni), kenyeret, kenyérlepényeket, na meg sültkrumplit is. Úgyhogy mire ezeket végigeszi az ember, a főétel abszolút lényegtelenné válik. Egyébként a reggeli is bőséges náluk. Legalábbis ha lehet adni a hotel reggeli büféasztalára, ahol meleg kaják is voltak (bab meg hús!)

9. Vízipipázni nyilvános helyen az igazi. Mint megtudtam, nem egyszerű otthon úgy összeállítani az egészet, hogy tényleg élvezni lehessen, ezért sokan választják inkább azt, hogy vacsora, kávé stb. mellé a pincér kihozza a vízipipát és rendszerint feltölti. Még a különböző gyorséttermekben (Subway, QuickBite stb.) lehet a menü mellé rendelni.

10. Az emberek hihetetlenül kedvesek és segítőkészek. Bárki megmutatta az utat ha érdeklődtünk, méghozzá alaposan, az édességes boltban a frissen készült finomságokból kétszer is megkínáltak és beengedtek a pult mögé fotózni. A konferencia szervezői például nagyon gondot viseltek ránk, még a szabadnapokra is igyekeztek programot szervezni, vagy kocsikáztatni, illetve szinte mindenkit kivinni a reptérre (ha rendes időben indultak, de nekünk hajnali 2kor kellett elhagyni a szállót, arra azért még ők se vállalkoztak).

Continue Reading

LoboTen

Mivel már rég volt, itt az ideje egy újabb gyűjteménynek. Az apropót Permi tegnapi bejegyzése adta, hisz ő Darth Vader (is) szerene volna lenni. S valljuk be, kedvenc negatív hősök között, ott szerepel ő is, meg Jockey Ewing és Keyser Soze, meg John Malkovich ha negatívot játszik. Nah összeszedtem tizet mint kedvenc negatív hőst (volt miből válogatni). De csak úgy, nem sorrendben:

1. Mylady a három testőrből. A könyvből persze, ahogy Dumas megírta a sok filmes feldolgozásban mindig igyekeztek kicsit humánussá tenni. Pedig az a lényeg, hogy nem volt az.
2. Gonosz Nyugati Boszorkány az Ózban ebből viszont a zöld filmbeli volt pöpec, az igazi, amíg el nem olvadt. Valljuk be, még biciklizős kutyarablóként is megállt az ütő, pedig fekete-fehér volt
3. Hugo a vízilóban a Nagyvezír. Maga a rajzfilm is eléggé brutálisra sikerült. Rendes ijedtségben ültem végig többször is, de a Nagyvezír, hát az valami félelmetes volt, mintha Máris szomszédot keresztezték volna Garas Dezsővel.
4. Alan Rickman mint a nottinghami sherif a Tolvajok fejedelmés Robin Hoodból hiszen Kevin Costnert rendesen lemosta, igaz, nála még lady Mariann haja is jobb volt
5. Joker, azaz Jack Nicholson a Batmanből (Have you ever danced with the devil by the pale moon light? – kivülről tudtam a Prince dal szövegét is)
6. Robert de Niro mint Max Cady a Rettegés Fokában. Teljesen beleszerettem, a torkomban dobogott a szívem amikor a filmbéli Danielle-el kettesben voltak. Feszültség mesterfokon.
7. Áttentő Redáz (Berzsián és Dideki), a rossz arcú alak, aki tele van sötétséggel. Brrrr.
8. Cruella de Vil alias Szörnyella de Frász a rajzfilmben, az eredetiben. A többi, még Glenn Close élőben is csak silány másolat, nyomába se ér az originálnak.
9. Black Adder a fekete vipera. Az összes részben. Rowan Atkinson pedig sokkal jobb intrikusként mint Mr. Beannek.
10. Kengyelfutó gyalogkakukk, mert mindig megszivatja a prérifarkast és csak idegesítően csipog. Viszont nélküle nem lennének a kalandok 😀

Continue Reading

Megint egy LoboTen

A mostani topten keretében következzék tíz olyan mozis élményem, ami nem is annyira a filmek, inkább a körülmények miatt volt annyira emlékezetes számomra.

1. Óz a nagy varázsló – Azt hiszem az első igazi nagy film, amire emlékszem, hogy láttam, méghozzá moziban. Lehettem úgy 5 éves. Anyu itt volt fent Pesten továbbképzésen, mi pedig vele, illetve a mamánál. Legkisebb hugom talán alig volt fél éves. Emlékszem, hogy anyu ül az ágyon és a Pesti Műsort lapozgatja, s meglát benne egy filmet, s azt mondja erre elvisz minket. Nem emlékszem, hogy világos volt-e még vagy már sötét (azt hiszem ősz lehetett), de a nagyobbik húgommal kézenfogott minket és elvitt a Corvinba. Ami kanizsai viszonyokhoz képest óriási mozi volt. Mennyire csalódottan ültem anyu egyik oldalán, hogy nem ülünk páholyban és hogy fekete-fehér a film. Aztán Dorothy énekelni kezdett és elvarázsolódtam. Néhány éve ment a film Karácsonykor. Anyu nagyon készült, hogy majd együtt megnézzük két oldalán a két nagyobb lánya. Mint annak idején a moziban. Azt hiszem, a szokásos karácsonyi vendégjárás miatt igazából elmaradt illetve szakaszosan valósult meg a dolog.

2. Abba film – Igazából kétszer is láttam. Először szintén itt Pesten. A mamánál nyaraltam, s mivel már akkoriban is érdekeltek a filmek, tudtam a filmről és nyaggattam őt, hogy nézzük meg. Ráadásul az osztályban komoly harcnak számító BoneyM vagy Abba vitában természetesen a svédek mellett álltam. A mama beállt a Corvin pénztárához, de ott azt mondta a nő, hogy nincs már jegy. Erre a mama előadta az általam hőn utált dumáját arról, hogy „A kisunokám most jött fel vidékről csak pár napig van itt és hát szeretné megnézni ezt a filmet”. A néni persze talált két jegyet nekünk. Nyaralás után büszkén mentem hát haza, hogy lám én már láttam a filmet. Amire aztán később otthon is elvittek anyuék. Akkor már tudtam, hogy feliratos (elsőre szörnyen meglepett, hisz lehettem vagy másodikos) és készültem az olvasásra. Egész jól követtem a szöveget, míg a húgaim a széksorok között táncoltak.

3. Lúdas Matyi – Általános iskolában még dívott nálunk a mozibérlet és igyekeztem a téli szünetre kikönyörögni egyet. A Ludas Matyi azért emlékezetes, mert először mentem egyedül moziba a téli bérletemmel. Kanizsai mamánál ebédeltem, majd a húgaim lefeküdtek én pedig koradélután egyedül elmehettem a moziba. Naivul azt hittem, hogy jobban fogok látni, ha közel ülök a vászonhoz, ezért aztán gyorsan helyet foglaltam az első sor szélén. Nos, eléggé sikerült kifordítanom a nyakamat. Azóta sokat fejlődött a mozibajárási technikám.

4. Ben Hur – Erre is anyu vitt el minket. Már mind a hárman nagyobbak voltunk, s együtt mentünk anyu barátnőjével, Áginénivel (vele meg a férjével a szüleim már több mint 20 éve heti kétszer snapszeroznak) és két lányával. A kanizsai nagymoziba már nem lehetett jegyet kapni a filmre, viszont akkoriban még javában működött a kiskanizsai mozi is, úgyhogy a sáskák közé mentünk (azóta már sokadik néven Disco van az épületben). Kemény, fapados székek voltak és szünet a két rész között. Viszont kaptunk perecet.

5. Birodalom visszavág – Anyuék úgy ítélték meg, hogy nem nekem való film és nem engedtek el rá. Hiába hivatkoztam osztálytársakra, meg olvastam el 10x a könyvet, hajthatatlanok maradtak. Aztán Medulinban nyaraltunk a kempingben, ahol volt kertmozi. Esti sétánkon rendszeresen arra irányítottam a családot, hogy megnézzük, mit játszanak, de persze nem mentünk be. Aztán egyik este a Birodalom visszavág-ot hirdették. Odalopóztunk az ajtóhoz, ami nyitva volt és tök jól be lehetett látni. Ott ácsorogtunk a húgaimmal meg Áginéni két lányával, néztük a lépegetőket, s bár a felirat szerb-horvát volt, a szöveg meg angol és mi egy mukkot nem értettünk belőle, én, lévén kívülről tudtam a könyvet, szóról szóra mondtam a többieknek a szövegeket. Szinkrontolmács voltam nyelvtudás nélkül. Aztán háromnegyed óra után a jegykezelő beintett minket, hogy menjünk, van szabad hely, s onnantól már ülve néztük a filmet. Mivel később rajtam kívül a másik négy lány is áradozott a szülőknek a filmről, engedélyt kaptam, hogy végre otthon, magyarul is megnézhessem majd.

6. Óvakodj a törpétől – Hatodik osztály végén mentünk egy vándortáborba, a Balaton felvidékre. Tapolcáról indult a dolog, aztán eljutottunk Badacsonylábdihegyre, majd Kővágóőrs felé majd végül Zánkát útbaejtve Füred volt a végállomás. Azt hiszem, valahol Kővágóőrs és Nagyvázsony között egy erdészház mellett volt a szállásunk. Szép nagy terület, más táborok is helyet kaptak rajta. Este mozi. A csillagos ég alatt, kint csücsültünk pókrócokban a füvön és a gazdasági épület hófehér falára vetítették a filmet. Fekete fehér volt és nem volt nagy hangrendszer, sőt ma már tudjuk, a film se a legjobb, de a feeling az utolérhetetlen.

7. Coctail – igazából lehetett volna aWillow is, mert ugyanahhoz a helyhez kötődik a kettő. A kertmozihoz. Amit jóval azelőtt bontottak le, hogy maga a mozi megszűnt volna mert megnyílt a Mutliplex, s mielőtt a gyönyörű épületet alig egy hete két őrült tinédzser lángra nem lobbantotta. Mindenesetre amíg fel nem számolták májustől őszig szerettem kertmoziba járni. A Coctailt valami bődületesen rossz (vagy éppen jó?) ötlettől vezérelve nyár közepén egyetlen egy este adták a kertmoziban. Rengeteg jegy elkelt, több is, mint amennyi hely volt, hisz nálunk még ritkaságszámba ment Tom Cruise, csak sokszormásolt alámondásos videőkon lehetett Top Gunt is nézni, ezért az összes kanizsai tinilány ott volt akkor a moziban. A Willow esetében pont az ellenkező volt a helyzet. Már vagy 1 éve tudtam a filmről (internet híján persze az Osztrák tévéből meg a Sky One-ról) és nagyon vártam. Meglepett, hogy csak a kertmoziban adják, 3 napig. Ott volt a helyem. Pedig esett az eső. Mivel azonban kevesen voltak a moziban, sikerült olyan helyre ülni, ahol nem volt lukas a tető és csöpögött be a víz.

8. A rózsa neve – Sokáig küzdöttünk azért, hogy legyen egy filmklubja a giminek, ne csak a városi diákbérletes előadásokat látogathassuk ingyen, de olyan filmeket is akartunk, amiket mi kérünk. Sikerült megállapodni aztán a mozival, hogy havonta a kisteremben egy előzetes felmérés alapján válogatott filmeket vetítsenek. Ugyan csak egy évig volt ez az akció, de nagy siker volt. Leginkább a Rózsa nevét vártam. De persze pont aznapra esett a KRESZ tanfolyam első órája is. Sebaj, ennek ellenére beültünk a moziba, majd a film felénél elrohantunk az ATI-ba, ahol persze kiderült, hogy nekünk, nem évveszteseknek csak tavasszal kezdődik majd a tanfolyam, hát 10 perc után loholtunk is vissza a moziba. Lemaradtunk arról a részről, amikor Melket elcsábítja a lány.

9. Forrest Gump – Crowley mozi, az első filmem bébisintérként. Aránylag hamar megtaláltam a mozit, de eltartott egy darabig, mire úgy ítéltem, hogy kellő angolsággal rendelkezem ahhoz, hogy megvegyek egy mozijegyet. Azzal sose volt bajom, hogy értsem a filmeket, köszönhetően annak, hogy miután elkezdtem angolul tanulni, csak a jugó tévét néztem, ahol még a rajzfilmeket is feliratosan adták. S Forrest Gump révén találkoztam először valóban a Dolby Sorround-dal is, amikor Vietnámban a csata ott robbangatott körülöttem és biza behúztam a fejemet, mikor elsüvítettek a helikopterek. Arra pedig roppant büszke voltam, hogy egyedül röhögtem az egész moziban, amikor Forrest a Watergate-ből telefonált, hogy az egyik irodában úgy tűnik, nincs áram.

10. Sikoly – Az úgy volt, hogy mindkét húgom otthon volt egy nyári vasárnap este és megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Még nem volt meg a multiplex, úgyhogy a régi moziba voltunk, nosztalágiából. Azért délután elbicikliztem megvenni előre a jegyeket. Szerintem meglepődhettek, hogy a 8-as előadásra már 2-kor jegyet veszek, mert a mozi utolsó éveiben teltházról még csak nem is hallottak. S valóban nem lézengtünk sokan a teremben. De legalább nyár lévén sem kellett aggódni, hogy nincs légkondi. Megy a film, horror ahogy kell, hullanak az emberek. Aztán kint hatalmas vihar és egyszercsak sötétbe borul a nézőtér. Fojtott ideges kuncogások, poénkodások. Pár perc, visszajön az áram, a film folytatódik. Már ott tartunk, hogy megy a buli, Sidney elveszti a szüzességét (szóval meg fog halni, minden horror film szabályai szerint, s valóban, megtámadják a szerelmét ő meg menekül és hatalmas villámcsapás, elmegy újra az áram. Most már azonban hiába vártunk, sötét volt a városnak ezen a felében, mint a jegyszedő megtudta, a trafó ment ki. Bocsánatot kért, hogy nem tudják már visszaadni a jegyárát, ugyanis a pénztáros elment haza. Felajánlotta, hogy másnap esti előadásra újra eljöhetünk. Csakhogy mi akkor már utaztunk vissza Pestre meg Pécsre. A néni mondta, kérdezzük meg a gépészt, hátha tudja, ki a gyilkos, de sajnos a bácsi valami nagyon zavaros magyarázatot adott a dologra, mi pedig a viharban, villámok között hazamentünk. Két hét múlva megnéztem aztán a filmet és elmeséltem a hugaimnak, hogy ki volt a hunyó.

Continue Reading

Megint LoboTen

Először azt gondoltam, hogy nagyon részletesen leírom, melyik nap, mit is csináltunk az elmúlt két hétben tapétázás, festés, költözés címen. Ez lehet, hogy el fog maradni, ismerve nem éppen példaszerű szorgalmamat, pedig legalább magunknak jó lenne. Helyette inkább tizes listában összefoglaltam a tapasztalatokat, mindenki okulására. Íme:


1. Dobozok – hiába igyekszel úgy pakolászni, hogy tudod, mi hol van, a végén mégse találod meg pont azt és abban a dobozban, amiben keresed, amire emlékszel.
2. Apu – mellette mindig ott kell lennie valakinek, amikor pakol, mert az ő csomagolási rendszere a mienktől teljesen eltérő stílusban működik
3. Tapéta – miközben a lakás kicsomagolásakor szidod az előző tapétázókat, gondolj arra, hogy te is tudsz olyan tapétázást rittyenteni, amiért hetedíziglen is elátkozhatnak az utánad jövők
4. Pakolás – ha nincs időd a dobozolás előtt szortírozni a kacatjaid között, akkor mindet magaddal fogod vinni az új helyre és ki tudja, hogy ki fogod-e valaha is dobni őket.
5. Grillcsirke – a legjobb gyors ebéd, állva, kézből, szalvéta tányérral, koviubival vagy paradicsommal isteni
6. Festék – sose hidd el, ami a dobozra van írva és mindig vegyél már eleve többet belőle, hogy később ne kelljen caplatni utána és autó híján BKVval cipelgetni, mert szörnyen nehéz
7. Költöztetők – a hétköznapok Supermenjei. Hisz van köztük olyan, aki a hátán leviszi a mosógépet a 3. emeletről meg fel a 2-ra, van meg aki három zsákkal (egy a hátán, egy-egy a kezében) megkér, hogy ugyan dugj még két doboz könyvet a két hóna alá.
8. Hűtő – nagy, hideg, a csomagolása pedig padlóvédőnek is kiváló (na és persze vannak rejtett tartalékai is, pl: bornyitás). Igaz a mélyhűtőben még mindig csak egy doboz spenót árválkodik
9. Könyvek – a költözés során napokig kénytelen vagy nélkülük élni, egyrészt, mert bedobozoltad, leragasztottad őket, s mikor esténként, sőt hajnalonként az ágyba ájulsz, már nem bírod a szemed se nyitva tartani. (Ugyanez a helyzet a számítógéppel is, ha nincs laptopod, megspékelve még az íróasztal és az összeszerelés hiányával.)
10. Kétbalkezesek – kerüljük őket, főleg ha családtagok, illetve védekezzünk valahogy ellenük, persze nehéz, mert kiszámíthatatlan, hogy hova nyitnak be nagy elánnal, hogy aztán a kitámasztott ajtó másik felén lévő leszerelt dolgok felboruljanak és pusztítsanak. Ha pedig te magad vagy kétbalkezes, akkor örülj annak, hogy az egész másfél hét eredménye csupán egy nagy lila folt a jobb lábszáron, két kisebb a combodon, egy vágás a kezeden és amikor te döntöttél ajtót, semmi nem ment tönkre. Problémám is csak a mérőszalaggal volt, amit túlhúztam, s bár vettem helyette egy új, Tecsósat, az már alapból defektesnek bizonyul.

Continue Reading

Újabb LoboTen

Az első tíz filmzeném OST (ABC sorrendben)

1. Backdraft – CD-ről másolták egy százasért a lemezboltban. Még akkoriban ez bőven legális volt, de legalábbis nem tiltották.
2. Cyrano de Bergerac – az első CDk egyike, amikor CD lejátszó még luxusnak számított.
3. Dirty Dancing – Ohh azok a számok, amikre Babyből nagylány lett. Magát a filmet is osztrák import videokazettán néztük, hozzánk jártak fel a csajok az osztályból, hogy együtt gyönyörködhessünk Patrick Swayze mozgásában.
4. The Doors – Én Val Kilmeren keresztül szerettem meg őket (ő már nem fért be a top 10 rajongásom tárgyába, de csak hajszálon múlt…)
5. Leathal Weapon 3 – Eric Clapton meg Sting együtt kihagyhatatlan
6. Last of the Mohicans – ld. 10 sztár, akikbe szerelmes voltam
7. Robin Hood : Prince of Thieves – Nekem a filmből legjobban Mary Elizabeth Mastrantonio hajkoronája tetszett. A Bryan Adams dalt mindig pörgettem.
8. Of mice and men – A Cyrano de Bergeraccal és a Doors-szal együtt az első CD-im is, még nem is volt CD lejátszóm, s a Cinemával nyertem őket.
9. Pretty woman – Jópofa kis válogatás, legjobban az a szám jött be, amit akkor énekelnek, amikor az Operába repülnek San Francisco-ba (Fallen by Lauren Wood)
10. Twin Peaks – Angelo Badalamenti és David Lynch, ha géniuszok találkoznak

Az Empire magazinnal is úgy ismerkedtem meg, hogy az első számhoz, amit megvettem egy filmzene válogatás CD-t adtak. Szerencsére a családomnak volt normális Hifije. Bébisintérként rögtön beiratkoztam a könyvtárba és kölcsönöztem ki a többi zenét (In the Name of the Father, Walt Disney összes, My Fair Lady, Mermaids, Mission Impossible, Age of Innocence etc. ) de még ott is csak kazettákra másolgattam őket ám most igyekszem legalább CDn beszerezni a régi gyűjteményt

Continue Reading

LoboTen

Tíz sztár, akikbe szerelmes voltam

1.Mark Hamill– Általános iskolásként még a szőke kékszemű fiúk tetszettek. A királyfi alkatok. Luke Skywalker-t már csomószor kiolvastam, mire végre elmehettem megnézni a Csillagok Háborúját a moziban. Anyuék azt mondták, nem vagyok elég felnőtt a Birodalom visszavághoz, hiába példálóztam azzal, hogy már a fél osztály látta. Tiszta Star Wars buzi lettem, a zsebpénzemet költöttem mindenféle képregényre, füzetre, kártyára (belegondolva akkoriban még nem is volt olyan drága, most jóval többe kerülne fan-nak lenni). Rendesen védelmeztem is Luke-ot az osztály Han Solo fanjaival szembe. Aztán jött az Elveszett Frigyláda fosztogatói…
2. Harrison Ford – még a Jedi visszatér megjelenésekor masszív Luke párti voltam, de aztán Indiana Jones-nak hála mindez teljesen megváltozott. Azt hiszem, a legtovább tartó rajongás, ami azért az utóbbi időkben megcsappant s bizony van pár filmje, amit nem láttam. Pedig anno el nem tudtam volna képzelni ilyet.
3. MacGyver – nem írom, hogy Richard Dean Andreson, mert igazán sose a színészt, hanem az általa megformált figurát szerettem. Őt bizony meg az osztrák tévének köszönhetem. Gyerekkorom esti programja volt, hogy az ORF1-en a 80-as évektől este 18 30-kor valami sorozat ment. Elszórakoztatott minket a Mi kis farmunk, az Ügynöknő szívvel, a Falcon Crest meg a Knight Rider is (Nagykanizsán a 80-as évek közepére már mindenki túl volt David Hasselhoff, vagy KITT iránti vonzalmán), de a legjobb mégiscak MacGyver volt. Biztos minden ilyen filmnél sokat segített, hogy a felét se értettem a technikai szövegnek, hogy hogyan lesz 2 ruhaszárító csipeszből, egy gombból és egy cipőfűzőből atombomba, számomra MacGyver nemcsak jóképű volt, flemga és nem elkötelezett, hanem roppant okos is. Jah, az esze fogott meg 🙂
4. Bruce Willis – meglehetősen korán kezdtem a dolgot, hála a Jugoszláv tévének, ahol minden angol nyelvű műsort feliratozva adtak. Itt találkoztam először A Moonlightinggal és David Addisonnal. Angol házifeladatot írtam Maddy-hez fűződő kapcsolatából. Mire nálunk bemutatták a Drágán add az életed-et, én már rég rajongó voltam.
5. Hirtling István – az egyetlen magyar ebben a listában. Csak annyit mondok, Akli Miklós. Nem elég, hogy a kedvenc Mikszáth regényem volt (népszerűségéhez valószínűleg hozzájárult, hogy anyu pöttyös könyvei közt találtam rá először), de ráadásul egy magas, jóképű, fiatal, kellemes hangú magyar színész játszotta. Az egyetlen, akinek levelet is írtam. Fanmail  Válaszolt és küldött képet, 2x is (ugyanis az elsőt elvesztettem és kértem tőle még egyet). Mivel akkoriban a Nemzeti meg a Várszínházban játszott, rendszeresen vettem a Pesti Műsort meg a Film, Színház, Muzsikát és fejből tudtam a pesti színházak repertoárját, s azt, hogy ki miben, mikor játszik. Miatta még a Csipkerózsika meselemezt is megvettem, pedig akkor már kinőttem belőle, alaposan.
6. Rick Astley – kicsit későn kezdtem el foglalkozni a popzenével. Menő osztálytársnőm kinevetett, hogy na és, ha tudom kicsoda D’Artagnan, de fogalmam sincs mi vezeti a slágerlistákat. Úgyhogy nyomban nekiálltam az ORF vasárnap délutáni slágerlistáját nézni meg a Poptarisznyát hallgatni. De még így is eltartott egy darabig, hogy muzsikusért rajongjak. Rick Astley az első volt, aki megfogott, mert olyan vörös, szeplős, aranyos és kellemes hangú volt. Meg angol. Nyelvgyakorlásként a számait fordítgattam le.
7. Donnie Wahlberg – persze még amikor a New Kids on the Blockban ugrált. A korosztályom fiúcsapata volt. Azzal hízelegtem magamnak, hogy ő volt a legvagányabb az együttesben, hiszen a legtopisabban járt és fülbevalója is volt. Akkoribal karácsonykor az ő kazettájukat, a karácsonyi dalosat volt kénytelen hallgatni a családom. Azóta nem találom a kazit. Lehet, hogy történt vele valami?
8. Daniel Day-Lewis – Az Utolsó Mohikánt nem is tudom hányszor néztem meg (ha otthon előkeresném a naplóimat, biztos benne lenne pontosan, hogy hány az a mennyi), annyira tetszett. Szoborszép arc, gyönyörű hang, testfelépítés, lobogó fekete haj, átható tekintet, ahogy Cora Munroe-t nézi, aztán a sötétben hegedűhangra a barakkok mögé vezeti némán és átöleli (mindenki más a vizes „Megtalállak" jelenetet romantizálja, de én a csókolózásnál vesztem el). Aztán szépen fokozatosan kiderítettem róla minden egyebet, hogy mennyire tehetséges színpadon és korábbi filmekben meg kisebb szerepekben is. S még mindig tartja magát.
9. Conan O’Brien – csak miatta maradtam fel későig, hogy láthassam az NBC programokat sugárzó egykori Super Channelen. Magas, vörös, ír származású és hatalmas humorérzékkel megáldott pasi. A humora fogott meg először, aztán jöttem rá a többi tulajdonságára. A vörösre a legkésőbb, mert lányszobámban fekete-fehér kis Junosztyom volt.
10. Angus Deayton – az Angol heti hetes (Have I got news for you) műsorvezetője volt. Mindig azt mondtam rá, hogy tisztán olyan, mint a fiatal John Cleese. Persze bébisintér koromba szerelmesedtem bele. Az igazi angol pasit testesítette meg: nem túl jóképű, de angol humorérzéke verhetetlen. Nem véletlen, hogy búcsúajándékként anno Anne-éktól (a szomszéd család) egy Have I got news for you kazettát kaptam.

Aztán visszajöttem Angliából és többé már nem voltak nagy sztárszerelmek. Persze rajongtam még nem egy emberért, sőt még mindig vannak kedvencek (Colin Firth, Owen Wilson, Hugh Jackman, hogy csak néhány nevet említsek, de igazából még jó pár ember filmjét csak a nevük miatt is megnézem), de ők tizen voltak az igazi tinibálványaim, még akkor is, ha nálam ez még húszon túl is tartott.

Continue Reading

Bonjour

Tartottam magam ahhoz, hogy nem írok külföldről, mert fontosabb dolgom is van, mint internetkávézókba járni, s még akkor is kitartottam, mikor már a rendezők biztosítottak hozzáférést és inkább jegyzeteltem tovább a kis füzetembe. Majd lesz összefolgaló is, de most gyorsan, 10 pontban a benyomásaim, megfigyeléseim.

1. Párizsban mindig mindenki fut. A parkokban reggel, délben és este tömegesen láthatók a futók.
2. Az éttermekben, kávézókban kicsi asztalok vannak, azok is egymás hegyén hátán, attól lehet félni, hogy a szomszédok tányérjába lóg a könyököd.
3. Aki le akar szokni a dohányzásról, az ne menjen Párizsba. Mindenhol lehet dohányozni, az éttermekben többnyire nincsenek elkerített dohányzó, nem dohányzó részek. 1x kérdezte tőlünk pincér, akarunk-e nem dohányzó részbe ülni, s elvezetett az étterem sarkában lévő két aprócska asztalhoz, ami a nemdohányzó részleg volt.
4. A párizsiak ott élnek a városukban, a belvárosban nemcsak a műemlékek, irodák, munkahelyek vannak, de otthonok is, ahol laknak az emberek (és futnak!)
5. Azért tényleg tudnak nagyon büdösek is lenni, ezt leginkább tömegközlekedésen, metrón lehet tapasztalni.
6. A metrózenészek a kocsikban zenélnek, gyakran kisebb csoportban, s gurulós kocsin viszik magukkal a házilag eszkábált mikrofonjukat, erősítőjüket.
7. A konferencia olasz résztvevői idegesítők voltak. Lelőni őket!
8. A Charles de Gaulle reptér egy nagy kaki.
9. A párizsi nők nem is olyan csinosak és szépek, mint várnánk. Igazából a pasik jobban néznek ki.
10. Ha 26 zacsiba és papírba csomagolod is be, akkor is érzed sajt szagát.

Continue Reading