Myreille után én is hazamentem és ránéztem a fürdőszobai polcomra. Meg az íróasztal én térfelemre, és a hálószobai komódra és elment a kedvem, hogy összeszámoljam a cuccost, aminek a kétharmadát nem is használom, és akkor még bele se kukkantottam a sminkes dobozkámba, ahol vannak rúzsok, amik még sose érintették ajkamat.
De a párom szerint ez teljesen természetes, enélkül nem lenne nő a nő. Ennyi Barbieság (by EgoBarbie) mindenkinek jár, mindenkiben van.
Megnyugodtam. Igazából ilyenkor érzem magam normális nőnek és akkor már nincs is kisebbségi furdalásom, hogy a szép és menő cuccok helyett a kényelmeset és praktikusat részesítem előnyben.
Sőt ha néha még a táskámat is kipakolom, hogy mit is rejt, akkor szintén igazolom magamat mint hölgynemű lény.
