Amikor múlt szombaton hazamentem, a nagyobbik hugom első dolga volt, hogy kikapta a kezemből a mobilt és megkönnyezte, merthogy neki ilyenje volt, de valószínűleg végleg bekrepált és újat kell vennie, valamint mindenféléket átállítgatott rajta, többek között a kijelzőjét meg felhangosította. Mondtam neki, hogy ettől még nem lesz több hívásom. Szerinte ott van az alapvető baj, hogy nem sok embernek adtam még meg a mobilszámomat. Na ezen gyorsan javítottam még aznap délután és jópár családtagnak szóltam, hogy van mobilom. Maximum néha küldenek majd “vicces SMSeket”.
Egyébként teljesen jellemző, hogy hétfő estétől szerdáig nem kaptam se hívást, se üzenetet, bezzeg tegnap, amikor átruháztam a készüléket a páromra, mondva, hogy én úgyis otthon leszek és vezetékesen elérhető, jött SMS (A. keresett, aszitte eltűntem) meg telefonok. De hát a kedves is egész nap kikapcsolva tartotta a készüléket, ugyanis csupán egy embernek adta meg a számot végszükség esetére (hogyha az illető lemondja a találkozót el tudják egymást érni), és még amiatt is parázott. Miután megvolt a találka, rögtön kikapcsolta a ketyerét. Persze a telefon ma délelőtt merült le (vasárnapi feltöltés után, szóval ebből is látszik, hogy mennyire sokat használom) és a kedves hiába próbált elérni rajta. Szóval eddig eléggé gyászos pályafutásom a mobillal. Amikor be van kapcsolva meg feltöltve, akkor senki nem keres, bezzeg amint kikapcsolom vagy lemerülök, hirtelen mindenkinek az eszébe jut, hogy a ketyerén keresztül próbáljon elérni engem.
Még az Utolsó Mobilnélküli Mohikánnak is. 😀