A csajok irodájába üvegajtó vezet. Csak belülről, felőlük nyitható. Még anno, amikor Emke és Koko laktak ott, előbbi aki egyébként az ajtófelől ült, direkt lassan kelt fel, hogy beengedje a kollegákat, mert biztonsági okokból csak az ott dolgozóknak volt kulcsa az ajtóhoz. (Kedves törzsolvasók már ismerik a sztori ezen részét, de olyanok úgyis kevesen vannak, tehát ismét megírom a történéseket) Amikor Gyévé került Emke helyére előfordult, hogy lassabban állt fel, mint a párhónapos terhes Koko, hogy beengedjen. Úgy látszik a szék magába hordozza a jellemet, viselkedést is. Na de a héten előállt Gyévé az új ötletével, hogy megkéri a karbantartókat, szereljenek fel neki egy távirányítót a számítógépe mellé, hogy egyszerű gombnyomással nyithassa az ajtót, s ne kelljen felállnia, vagy székével odagörögnie és beengedni azokat, akik arrafelé akarnak közlekedni.
A karbantartók persze sose csinálnák ezt meg neki, ugyanis alig két éve Emkét is körberöhögték, amikor előállt ugyanezen az ötletével. Azt hiszem az a részleg cseberből vederbe került azzal, hogy Emke után Gyévé lett a vezetője.
Ja, Gyévé is más poharait, bögréit hordja fel oda magával és akár egy hétig is tartogatja anélkül, hogy visszahozná a közös konyhába, szoval tuti, hogy van abban az irodában valami… valami fertőző.