Miért is jó az orvos a családban? Főleg ha az ember anyja az? Mert sose kellett sorbaállni semmiért. Mindig elsőként bemehettünk mindenhova. S ez egy kisvárosban nem is rossz. Pedig anyu messze van a sztárorvosságtól. Sőőőt. Elárulom, hogy a patológusoknak csak azután lesz spórolt pénzük, amit lakásfelújításra, kiskertre és karácsonyi ajándékra költhetnek, ha már a gyerekeik kikerültek a fedél alól és a harmincévnyi munkaviszonyért jutalmat kapnak, aminek a fele persze az állambácsi zsebében marad. Na de azért voltak ugye az előnyök, amiket igazán felnőttként sírok vissza, mert itt Pesten nekem is mindig mindehol sorba kell állnom ha dokihoz megyek.
Isolde elméleteivel szemben anyu például hosszú pedigréjű vasutas családból származik, s engem mindig az zavart, hogy állandóan kérdezgették, nem akarok-e orvos lenni én is. Na persze hevesen tiltakoztam. Ellenben a hugomat foglalkoztatta az egészségügyi pálya. Rögtön az orvos dologra nem gondolt, hát elment egészségügyi szakközépbe. Aztán mégis az egyetemen kötött ki, ahol legjobb barátnői szintén eredendően csak nővérek akartak lenni. Persze az első években őket szivatták a legjobban. De mindegyikük túlélte.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert neki is volt Csernus az évfolyamán. Sőt profja is hallgatott ilyen névre. Úgy látszik ők egy eléggé elterjedt többgenerációs orvosdinasztia.