Tíz sztár, akikbe szerelmes voltam

1.Mark Hamill– Általános iskolásként még a szőke kékszemű fiúk tetszettek. A királyfi alkatok. Luke Skywalker-t már csomószor kiolvastam, mire végre elmehettem megnézni a Csillagok Háborúját a moziban. Anyuék azt mondták, nem vagyok elég felnőtt a Birodalom visszavághoz, hiába példálóztam azzal, hogy már a fél osztály látta. Tiszta Star Wars buzi lettem, a zsebpénzemet költöttem mindenféle képregényre, füzetre, kártyára (belegondolva akkoriban még nem is volt olyan drága, most jóval többe kerülne fan-nak lenni). Rendesen védelmeztem is Luke-ot az osztály Han Solo fanjaival szembe. Aztán jött az Elveszett Frigyláda fosztogatói…
2. Harrison Ford – még a Jedi visszatér megjelenésekor masszív Luke párti voltam, de aztán Indiana Jones-nak hála mindez teljesen megváltozott. Azt hiszem, a legtovább tartó rajongás, ami azért az utóbbi időkben megcsappant s bizony van pár filmje, amit nem láttam. Pedig anno el nem tudtam volna képzelni ilyet.
3. MacGyver – nem írom, hogy Richard Dean Andreson, mert igazán sose a színészt, hanem az általa megformált figurát szerettem. Őt bizony meg az osztrák tévének köszönhetem. Gyerekkorom esti programja volt, hogy az ORF1-en a 80-as évektől este 18 30-kor valami sorozat ment. Elszórakoztatott minket a Mi kis farmunk, az Ügynöknő szívvel, a Falcon Crest meg a Knight Rider is (Nagykanizsán a 80-as évek közepére már mindenki túl volt David Hasselhoff, vagy KITT iránti vonzalmán), de a legjobb mégiscak MacGyver volt. Biztos minden ilyen filmnél sokat segített, hogy a felét se értettem a technikai szövegnek, hogy hogyan lesz 2 ruhaszárító csipeszből, egy gombból és egy cipőfűzőből atombomba, számomra MacGyver nemcsak jóképű volt, flemga és nem elkötelezett, hanem roppant okos is. Jah, az esze fogott meg 🙂
4. Bruce Willis – meglehetősen korán kezdtem a dolgot, hála a Jugoszláv tévének, ahol minden angol nyelvű műsort feliratozva adtak. Itt találkoztam először A Moonlightinggal és David Addisonnal. Angol házifeladatot írtam Maddy-hez fűződő kapcsolatából. Mire nálunk bemutatták a Drágán add az életed-et, én már rég rajongó voltam.
5. Hirtling István – az egyetlen magyar ebben a listában. Csak annyit mondok, Akli Miklós. Nem elég, hogy a kedvenc Mikszáth regényem volt (népszerűségéhez valószínűleg hozzájárult, hogy anyu pöttyös könyvei közt találtam rá először), de ráadásul egy magas, jóképű, fiatal, kellemes hangú magyar színész játszotta. Az egyetlen, akinek levelet is írtam. Fanmail  Válaszolt és küldött képet, 2x is (ugyanis az elsőt elvesztettem és kértem tőle még egyet). Mivel akkoriban a Nemzeti meg a Várszínházban játszott, rendszeresen vettem a Pesti Műsort meg a Film, Színház, Muzsikát és fejből tudtam a pesti színházak repertoárját, s azt, hogy ki miben, mikor játszik. Miatta még a Csipkerózsika meselemezt is megvettem, pedig akkor már kinőttem belőle, alaposan.
6. Rick Astley – kicsit későn kezdtem el foglalkozni a popzenével. Menő osztálytársnőm kinevetett, hogy na és, ha tudom kicsoda D’Artagnan, de fogalmam sincs mi vezeti a slágerlistákat. Úgyhogy nyomban nekiálltam az ORF vasárnap délutáni slágerlistáját nézni meg a Poptarisznyát hallgatni. De még így is eltartott egy darabig, hogy muzsikusért rajongjak. Rick Astley az első volt, aki megfogott, mert olyan vörös, szeplős, aranyos és kellemes hangú volt. Meg angol. Nyelvgyakorlásként a számait fordítgattam le.
7. Donnie Wahlberg – persze még amikor a New Kids on the Blockban ugrált. A korosztályom fiúcsapata volt. Azzal hízelegtem magamnak, hogy ő volt a legvagányabb az együttesben, hiszen a legtopisabban járt és fülbevalója is volt. Akkoribal karácsonykor az ő kazettájukat, a karácsonyi dalosat volt kénytelen hallgatni a családom. Azóta nem találom a kazit. Lehet, hogy történt vele valami?
8. Daniel Day-Lewis – Az Utolsó Mohikánt nem is tudom hányszor néztem meg (ha otthon előkeresném a naplóimat, biztos benne lenne pontosan, hogy hány az a mennyi), annyira tetszett. Szoborszép arc, gyönyörű hang, testfelépítés, lobogó fekete haj, átható tekintet, ahogy Cora Munroe-t nézi, aztán a sötétben hegedűhangra a barakkok mögé vezeti némán és átöleli (mindenki más a vizes „Megtalállak" jelenetet romantizálja, de én a csókolózásnál vesztem el). Aztán szépen fokozatosan kiderítettem róla minden egyebet, hogy mennyire tehetséges színpadon és korábbi filmekben meg kisebb szerepekben is. S még mindig tartja magát.
9. Conan O’Brien – csak miatta maradtam fel későig, hogy láthassam az NBC programokat sugárzó egykori Super Channelen. Magas, vörös, ír származású és hatalmas humorérzékkel megáldott pasi. A humora fogott meg először, aztán jöttem rá a többi tulajdonságára. A vörösre a legkésőbb, mert lányszobámban fekete-fehér kis Junosztyom volt.
10. Angus Deayton – az Angol heti hetes (Have I got news for you) műsorvezetője volt. Mindig azt mondtam rá, hogy tisztán olyan, mint a fiatal John Cleese. Persze bébisintér koromba szerelmesedtem bele. Az igazi angol pasit testesítette meg: nem túl jóképű, de angol humorérzéke verhetetlen. Nem véletlen, hogy búcsúajándékként anno Anne-éktól (a szomszéd család) egy Have I got news for you kazettát kaptam.

Aztán visszajöttem Angliából és többé már nem voltak nagy sztárszerelmek. Persze rajongtam még nem egy emberért, sőt még mindig vannak kedvencek (Colin Firth, Owen Wilson, Hugh Jackman, hogy csak néhány nevet említsek, de igazából még jó pár ember filmjét csak a nevük miatt is megnézem), de ők tizen voltak az igazi tinibálványaim, még akkor is, ha nálam ez még húszon túl is tartott.