Végül alig 1 éves várakozás után sikerült megtekintenem a Haláli hullák hajnalát (már megint gratula a magyar forgalmazóknak a címválasztásért). Pont mint amit vártam, igaz, az eleje jóval viccesebb, ahogy Shaun úgy éli az életét mint egy zombi, s észre se veszi, hogy körülötte már a világvége dúl, mert egyébként is sok zombi van közöttünk (don't say the Z-world). De jellemzően a totál loser főszereplő inkább kitart rég barátja Ed mellett, minthogy rendbe tegye az életét. Aztán hirtelen hős lesz belőle, de legalábbis rábízzák életüket a haverok és a család, igaz, nem mindenki éli túl a vírust. Végül persze a törzshelyen kötnek ki a bárpult fölött lógó Winchesterről elnevezett kricsmiben (miután beolvadtak a környezetbe), ahol a zenegép random dalokat játszik. Csúcsjelenetek persze a bakelittel a zombik ellen, a nagy terv, a vegyüljünk el, valamint az Yvonne vezette túlélőkkel találkozás, ahol még Arthur Dent is feltűnik.
Elégedett vagyok mindenesetre. Valami ilyesmire számítottam.
