Reggel ugyan felhős volt az ég, de nem tűnt úgy, hogy esni fog, hát régi emlékeimre meg a Jayne által rajzolt eléggé nagyzolt térképre hagyatkozva kirándultunk egyet. Gyalog átszeltük a környező mezőket, kizárólag a közös gyalogutakat róva két birtok határán így jutottunk el Slinfoldba a legközelebbi kis faluba, hogy egy kis angol vidéket fotózgassunk, házakat, templomkertet. A helyi pubnál SMSeztünk találkozót Jayne-ékkel akik még felajánlottak nekünk egy kis kirándulást, s autóval folytattuk az utat. Elmentünk Leith Hill kilátóhoz, az alján parkoltunk és kutyasétáltatással egybekötve felmentünk a dombra, meg a toronyba. Igazi angol szokáshoz híven kinn az erdőben is volt kávé, tea meg sütemények a kilátó aljában és egy fontba került, hogy felmehessünk, de legalább ennyiért tényleg szépen rendben volt minden tartva. A toronyból jó időben el lehet látni Londonig. Most arra felé inkább csak a szmogot láttuk, de a környékben lehetett gyönyörködni.
Ebédet még a házigazdáktól kaptunk, aztán irány Horsham vasútállomás, hogy menjünk végre Londonba. Roger ötlete volt, hogy vegyük meg retúr a jegyünket, mert akkor olcsóbb lesz, hisz visszafele jöhetünk Gatwick felé, ahol leszállunk és kész. Csakhogy nem nyílt végű jegyet kaptunk, hanem még aznap kellett volna vissza is utazni Horsham-ba. Úgyhogy megérkezve Victoriára első dolgom volt, hogy visszaváltsam a jegyet, ami sikerült is, bár a srác rámutatott, hogy valószínűleg én kavartam meg vidéki kollegáját, amikor "Open day return"-t kértem, mert ha benne van a day a kifejezésben, akkor ő úgy értelmezte, hogy még aznap vissza akarok jönni, s egyszerűen ignorálta amikor dátumot is mondtam, hogy május 10. lenne a visszaút.
A szállásunk a leírás szerint az Earl's Court megállótól nem messze volt, kb 5 percnyi gyaloglással lehetett elérni az Exibithion Court Hotel 1 csillagos változatát. Azonban amikor odaértünk a portás közölte, hogy teli vannak és mi egy másik, épp felújított, s jobb hotelben kaptunk szállást, de nem kell semmi többletet fizetni.. A York Hotel alagsorában még dolgozgattak, s igazából még nem minden tökéletes, de nem panaszkodhattunk, mert a pénzünkért legalább egy kategóriát ugrottunk, s még egy beépített minikonyhánk is volt. Végezetül sétáltunk egyet a környéken, megvacsoráztunk a Burger Kingbe és bevásároltunk a közeli Tescoba, ahogy azt kispénzű túristáknak illik.