Ugyan még mindig a második rész a legjobb ebben a trilógiában, de azért meg kell hagyni, jó munkát végzett a rendező. Nem lett bűnrossz az egész. Ahogy azt egy nyári mutánsfilmtől el lehet várni, kiváló szórakozás. Továbbra is a karakterek a lényeg, s aztán igazán nem volt senki szívbajos. Történnek meglepő dolgok, meglepő emberekkel, amikre az ember nem is gondolt volna, csak utólag jött rá, hogy ahh, szóval ezért nem láttuk ezt vagy azt a jelenetet a trailerben. Jótanács: ha lehet feliratosan kell megnézni. A párbeszédek amúgy is döcögnek, de a magyar fordítás néha rátesz egy lapáttal. Megnézve a múltkor azt a 7 perces előzetest, most meg a filmet szinkronosan meg kellett állapítani, hogy angolul még a mondvacsinált párbeszédek is jobban hangzanak. Az akciójelenetek igen jól vannak megszerkesztve, a hidas rész az csúcs. Meg a nagy harc… S ugyan már a cím is utal arra, hogy ez az utolsó, azért még a végére kiderül, hogy lehet itt még folytatás. Már az utolsó jelenetnél is.
Aztán meg a műsorvezető közölte az elején, hogy a végén van egy jelenet, a stáblistakor, amit érdemes megvárni. S basszus mi megvártuk. Az egész mozi ült a helyén minden stunt-ot, best boyt végigolvastunk, már azzal gyanusítottuk a pasit, hogy csak azért mondta, mert valami rokona közreműködött a filmben, nehogy lemaradjunk róla. De a legvégén, már a Kodak felirat után tényleg van egy jelenet. Amire régi mozifanok esetleg már korábban rájönnek, de azért jól esett 🙂