Babszem elég korán hasról hátra fordult, na meg hátról hasra is. Ez utóbbit azonban aztán sokáig hanyagolta és nem gyakorolta. Amióta azonban a hónap elején voltunk anyósjelöltéknél rájött a forgolászás ízére. Itthon is pillanatok alatt képes elhagyni a játszószőnyegét, meg a francia ágyon begurulni a falhoz, mert ott nagyon jó dolog tépkedni a falvédőt. A húgom mondta is tegnap, hogy most már aztán nem szabad egy pillanatra se szem elől téveszteni ha mondjuk az ágyon van. De nyugodt voltam, mert a franciaágynak a széle még sose érdekelte, a fal felé szokott inkább kalandozni. Erre ma megtörtént a baleset és tényleg pillanatok alatt. Épp csak elfordultam fél pillanatra, mire ő lepörgött és lerepült az ágyról. Szerencsére az ágy alig 25 cm magas és a hátára esett, a feje se koppant, a pelenkás feneke ért földet. De jól megijedtünk mind a ketten és jót bőgtünk. Előbb ő, aztán meg persze én is, mire ő is újra rákezdett. De megúsztuk.
Most a vihart várjuk.