Tegnap délután családilag elmentünk a központi könyvtárba, mert vissza kellett vinni a nyár elején kivett köteteket. Babszemet beirattam oda is, rögtön ki is vettünk a nevére az apjának egy csomó fantasyt, hogy legyen mit olvasnia a jövő héten a nagy semmittevésben. A gyerek megint nagyon élvezte az egészet, főleg mert kézben volt, mindenki mosolygott rá és a Fészek Böngészdéjének akusztikájában istenien lehet kurjongatni. Mondjuk pont ezért nem is maradtunk sokáig, mert lehet, számunkra aranyos gyerek idegeire megy a többieknek, szóval alig fél óra után el is jöttünk.
Egyébként éreztem, az, hogy tegnap mintagyerekem volt (kétszer alvás napközben, 1-1,5 óra, reggel fél 7-kor ébredés, sok egyedül játék, padlófelnyalás stb.) valahol meglesz a böjtje. Éjszaka, persze. Azt hiszem 1x el is felejtettem felírni, hogy fenn volt, ráadásul megint 6 után már kukorékolt. Igaz, ilyenkor mindig találok kifogást a számára. Jön a hideg front, amit ő úgyis 1 nappal korábban érez, a foga rendetlenkedik, mert az olyan, hogy bármit rá lehet fogni, aztán mégse történik semmi, stb. Szóval nem az ő hibája, hogy zaklatott az életünk.