Szombat délelőttre megbeszéltük a párommal, hogy beszabadulhatok pár órára a belváros antikváriumaiba és a Fészekbe. Ehhez csak az kell, hogy a Babszem elaludjon időben. Természetesen nem akart időben elaludni, aztán azért csak sikerült és délben már a Múzeum körúton mászkáltam. Volt közel két órám a könyvekkel, mert jó a Bookline de azért mégis az az igazi, ha az ember a kezébe tudja fogni a köteteket vásárlás előtt. Arra értem haza, hogy a fiúk alszanak. Mind a ketten akkor ébredtek, amikor hazaértem. Ez azt jelentette, hogy Babszem két és fél órát aludt, azaz nem volt nagy esély a délutáni szunyókálásra. Bementünk hát a céghez, hogy kicsit rendet rakjak az irodámban, mert szeptemberben tér vissza Köcsög és nem akarom, hogy túl sok személyes cuccom maradjon ott neki. Na és persze én vezettem. Ugyanis most már tényleg komolyan kell vennem a gyakorlást a pesti közegben. Kicsit kalandoztunk azért a Belvárosban, mert BKVval közlekedni és volán mögött két külön téma. Sőt vasárnap még a mumus Hungárián és M0n is mentem, kétszer is, mert kimentünk Délegyházára, ahol anyu vigyázott a húgom lányaira. Annyira nem volt sikeres az út, ugyanis Babszem megérkezésünkkor sírt a mama és a csajok látványára, valamint később is többször is elpityeredett, amikor Eszti közeledett hozzá. Később azért feloldódott a gyerek, mikor lefeküdt az unokatestvére, nagy örömmel vette birtokba a húgom konyháját és étkezőjét.
Mivel a párom se rajongott a délegyházi kirándulás ötletéért, meggyanúsítottam, hogy a gyerek igazából az ő hangulathullámait veszi át hétvégénként. Erre példaként hozva fel a szombat délelőtti monstre alvást és a délegyházi nyüszörgést is.