Egy év TopTen

Most, hogy már egy év telt el a kezdetektől veszem a bátorságot és megírom, hogy szerintem nekem mi segített sokat. Hogy éltem túl és mi az ami bejött. Hátha valaki okul belőle.

  1. Szoptatás. Kezdjük ott, hogy előtte nem görcsöltem. Azt gondoltam ez természetes dolog, majd jön. Ha meg nem, akkor nézzük a jó oldalát: előbb alussza végig a gyerek az éjszakát, hamarabb lehet kimenőm stb. Persze amikor a kórházban nem ment az elején, kicsit én is pityeregtem. Aztán a bimbóvédő minden gondomat megoldotta. Szóval a nagy mell nem előny feltétlenül ilyenkor, főleg ha még nagy bimbóudvarral is társul, mert azt aztán nem tudják bekapni a kisbabák. Ilyenkor jöhet a bimbóvédő. Nem lesz tőle cumizavaros a gyerek. Na és ha nekem pár hónappal később jött a fájás, sebesedés? Az már csak engem zavart, a csemetét nem, mert addigra szépen megtanult enni. S bár nem bújtam állandóan a szoptatási tanácsadó oldalakat, hívogattam az LLLt, az igény szerinti szoptatásnál maradtam. Lustaságom miatt nem volt fejés, viszont mindig akadt elég élelme Babszemnek, nem gyulladt be a mellem és az egy éves fiatalúr még nem igazán hajlandó leszokni az anyatejről. Pedig én nem így terveztem.
  2. Az első napokban itthon nem bántam, hogy nem kettesben voltunk kezdő szülőként a párommal. Anyu, aki már 2 unokát végigasszisztált jó választás volt az első héten. Kiszolgált, pihenhettem, csak a gyerekkel kellett foglalkoznom és voltak jó tanácsai. Aztán már mi tanítottuk teszvesznénit, akinek meg ez volt az első unoka, ugye és jóval inkább a szívére vette a dolgokat. Rá például nem hallgattam, hogy írassak fel tápszert. Mire másodszor jött fel 1 hétre már nagyon beletanult a segítő nagymama szerepbe.
  3. Hivatalos ügyintézés. Mi jó előre megérdeklődtük, mit hogyan kell csinálni, milyen papír kell mihez és honnan kérni, ezért aztán mire kijöttünk a kórházból Babszemmel, a párom már mindent elintézett: volt születési anyakönyvi kivonat, TB kártya, lakcímkártya, megkérték az anyaságit, szóval nem kellett semmire se várni. Ehhez mondjuk kellett az, hogy a cégem TB kifizető hely és van egy nagyon rendes bérszámfejtőnk. Úgyhogy az ember azóta is mondogatja, többet tartott utazgatnia egyik hivatalból a másikba, mint maga az ügyintézés.
  4. A cumi igenis jól jött. Amikor már tuti volt, hogy a gyerek nem éhes, tisztába van téve stb. de még mindig ordít és nem akar aludni, akkor a szopóreflex megnyugtatja. Pedig én is nagyon ellene voltam. Aztán nekünk bejött. Szerencsére Babszem ha el is aludt a cumival és az később kiesett a szájából arra nem ébredt fel, mert tudom, sok helyen ez van, így lehetett, hogy kb. 3 hónapos kora után már csak sétánál használtam, aztán már nem érdekelte a dolog a gyereket. Néha még előkerül, forgatja, játszik vele, aztán félredobja.
  5. Cuccok. Volt egy listám a feltétlen szükséges dolgokról, amiket az internetről, meg bababoltok ajánlataiból állítottam össze. Mondjuk szerencsére rengeteg dolgot kaptunk, elvégre van két kisgyerekes húgom (és az első ruhák közt sok uniszex volt nekik is, nem csak rózsaszín, mostanában van kevesebb öröklött cucca a Babszemnek), unokatestvérem na és A. akitől egy csomó praktikus dolgot kaptam (a kád és a háttámasz az nagyon bejöttek). Úgyhogy szobabútoron és ágyneműn kívül nem sok mindenre kellett költeni, ami szerencsés, mert horror árak vannak. Na meg lehetett Karácsonyra praktikus dolgokat kérni a családtól, csakúgy mint a baba születésekor. Még ide jön a bölcsőhalál. Hát igen a vilg legnagyobb parája, ami az újdonsült szülőkre vár. Egyetlen megoldásként a méregdrága figyelőt javasolják. Na meg a tanfolyamot, hogy ha mégis megtörténne, de észreveszed, riaszt a kütyü, akkor tudd a dolgod. Mi is kaptunk egy éppen a legjobbnak tartott herkentyűt de soha össze nem szereltük. Ugyanis úgy döntöttünk, nem paráztatjuk magunkat akkor meg a téves riasztásokkal. Illetve megnézve a statisztikákat nálunk nem fordultak elő a rizikós tényezőként felsoroltak.
  6. Nevelés. Eleinte nem nagyon lehet, bár próbálkoztunk mi is azzal, hogy hagyjuk sírni kicsit az ágyában, had tanulja meg, hogy ott el kell lennie egyedül és főleg amikor sötét van, aludnia. De ez nem jött be. Később azonban a legfontosabb a következetesség lett. Ha egyszer valamit tiltunk, az mindig legyen tiltólistás. Ráadásul ha már az elején sikerül eltiltani valamitől Babszemet, azt hamar megérti és 1-2 próbálkozás után feladja a dolgot. Ha viszont pár alkalommal engedjük, mert szerintünk is jópofa amit csinál, esetleg későn vesszük észre a csíntevést, akkor nehéz utána leszoktatni. Úgyhogy még vannak hátra harcok nálunk is, mert párszor elengedtük magunkat, de úgy döntöttünk, ez a legfontosabb elv, amihez ragaszkodni fogunk.
  7. Levegőztetés. Anno sápítozott a védőnő, hogy novemberi babát már 2 hetesen ablakba-ajtóba pakoltuk, s egy hónaposan már nagy sétákat tettünk vele, de az az igazság, hogy ez igazán bejött. Nemcsak nekünk, a gyereknek is. Persze ehhez kell az is, hogy Kőbányán rengeteg zöldövezet van, hozzánk meg közel az Óhegy park, szóval jó levegő pesti körülményekhez képest adott. Volt idő, amikor tuti volt, hogy séta közben alszik, verőfényes téli napokon kiültem vele az Óhegy tetejére, ő aludt, én olvastam. Babszemnek sose volt pesti színe. Persze azóta is szüksége van napi 2x sétára, és ha rossz az idő, nehezen bírja a szobafogságot, de ha csak nincs nagy eső és hó, mi megyünk 🙂
  8. Test. A sajátom, ami minden nőnek probléma. Nos, én nem tartozom azon szerencsések közé, akik észrevétlenül szoptatás alatt leadtak 15 kilót. Ja az elején gyorsan lement a nagy része annak amit a terhesség alatt felszedtem, aztán semmi. S mivel előtte se voltam nádszálvékonykarcsú, most kicsit elkezdtünk odafigyelni a kajákra és néha még lájtos tornát is csinálok itthon. Mivel még mindig szoptatok, komolyabb fogyókúrába nem kezdek. Hát igen, ez is pozitív érv lehet a szoptatni-tápozni vitában.
  9. Blog. Még mindig azt mondom jó, hogy írtam-írom. Izgalmas visszaolvasni. Ráadásul büszke vagyok magamra, ugyanis nem kezdtem el babanaplót egyes szám első személyben Babszem nevében. Úgyis azt mondtam, lőjetek le, ha megteszem J Az olyan… nem igaz, mű dolog. Mert hiába azt nem ő írja, azok nem az ő gondolatai. Inkább majd később is olvassa el azt ahogy szerintem elkezdődött az ő élete és majd ha úgy gondolja csináljon magának egy saját blogot (amit persze majd titokban fog tartani előttem :-).
  10. Anyaság. Idő kérdése. Nem azt mondom, hogy nem szerettem a picurt már az elejétől, de valahogy a komoly kötődés az igazi egymásba szeretés fokozatosan alakult ki. Mivel alapvetően nem vagyok egy drámázós típus, ezért nem estem kétségbe emiatt, hanem hagytam, hogy jöjjön aminek jönnie kell és észrevétlenül fokozatosan de aránylag rövid idő alatt jól összenőttünk. Azt hiszem a gyermekágyi depresszió lelki alkat kérdése is, a sok fizikai tényezőn túl (kialvatlanság, fáradtság stb.), nekem ebben is szerencsém volt.

Hasonlók

2 Comments

  1. Plusz egy: te vagy a minta, azaz ne próbáld másképp nevelni. Sosem tudod mit és hogyan tanul/les el tőled, de ha odafigyelsz rá, elmondod neki a dolgokat, nem akarod másképp neveleni mint amilyen vagy, akkor minden rendben lesz. Rossz szokásokat előtte kell elhagyni, az hogy majd a gyerek előtt nem káromkodok nem ér semmit. Amit ritkán lát, azt gyorsabban eltunlja.
    És nagyon értelmes 🙂 Első pillanattól minden ért és mindent mond, csak te nem érted még. Aztán lebutul hozzád 🙂

  2. Ez klassz! Továbbküldhetnéd a többi egyéveses anyukának. lánclevél.
    Nekem egyébként hasznos, hogy írtál naplót, sokat tanulok.
    Te meg .s.z.u.p.e.r.a.n.y.u. vagy!
    Már [picit több is, mint] egy éve.