Megint úgy volt, hogy amikor tudtam volna írni, épp nem ment a freeweb. Úgyhogy lassan tényleg lépnem kell valamit:(  Közben meg az ünnepek elteltek.

24-én délelőtt befejeztük ami még hátra volt takarításból, az ember elment kenyeret venni, ebédre az előző napit melegítettük csak, délután pedig Babszemeztünk. Úgy döntöttünk, hogy majd miután a csemete lefekszik mi majd csak akkor állunk neki a mi vacsinknak, a halak úgyis hamar elkészülnek. Végül aztán délután az apjával sétált a gyermek, míg én feldíszítettem az 1,1m-es kis fánkat. Hiába vásároltam azonban egy 62 db-os fenyődísz készletet, még a régi gömbjeink közül se tettem fel mindent. Kicsi fa, az kicsi fa. Egyébként pont végeztem, mire megérkeztek, úgyhogy volt meglepetés. Nem mintha különösebben értékelte volna a fiatalúr a fát. Kicsit megnézte, kicsit birizgálta a gömböket, aztán kész. Az ajándékok közül is addig érdekelte őt a legtöbb dolog amíg ki nem lettek bontva. Aztán inkább a könyveit nézegette, majd később a bébitaxira felültettük és tologattuk. Persze hiába vártuk, hogy majd időben elalszik, azért az nem történt meg, úgyhogy elég későn álltunk neki a vacsorának. Ami finom lett, de mire oda jutottunk, alig bírtunk enni a kajákból, annyit kóstolgattunk közben, ráadásul még megcsináltam a másnapi tiramisut is. Így aztán az afrikai harcsát meg se kezdtük és desszertet nem is készítettem magunknak, csak a lazacokból ettünk egy keveset (roston, meg zöldségágyon sült formában alkottuk őket), a töltött afrikai harcsát meg se kezdtük. Aztán persze még ki kellett próbálni az ajándékba kapott fürdősót is. Viszont Babszem legalább csak egyszer ébredt fel az éjszaka.

25-re hívtuk párom szüleit és nővérééket ebédre. Mivel a leves, desszert már kész volt, a pulykát kellett csak betenni sülni meg köretet készíteni. Ami úgy, hogy a nagyszülők lefoglalták az unokát nem volt egy nehéz menet. Persze az ebéd végeredménye majdnem ugyanaz volt, mint az előző napi vacsoráé. Bár a lazacok elfogytak, a harcsának alig a fele és épp csak kóstolót ettek a pulykából, meg a tiramisuból. A legnagyobb sikert anyósjelölt születésnapjára vett Eszterházy torta aratta (a Szamos Marcipántól), szóval nem a mi konyhaművészetünket dícsérték. Na meg a nyakunkon maradt majd az egész 4 kilós bébipulyka. Az új év biztos pulykamérgezéssel fog minket köszönteni. Az ajándékozás szolíd volt, nagyszülők nem voltak sokat, mert 4-kor ment vissza a buszuk, úgyhogy a szokásos esti sétán már megint hármasban róttuk a kört az utcákon.

26-án pedig Délegyházára mentünk ebédelni. Vittem a maradék tiramisut meg köretnek a tésztasalátámat. A többiről a húgom gondoskodott. Kicsit késve indultunk, ezért nem tudott annyira feloldódni ott a csemete, hogy el is aludjon, csak visszafelé a kocsiban szundított vagy 20 percet. De egész jól eljátszott a lányokkal, főleg Dórival.

Babszem szerintem az egész ünnepek alatt azt értékelte legjobban, hogy együtt voltunk hármasban. Mellesleg én is, s úgy éreztem, hogy különösebb hangoztatás nélkül is sikerült azért kellemesen meghittre kihoznunk az elmúlt napokat. Talán majd jövőre nagyobb élmény lesz a gyereknek ez a három nap, ahogy most elnéztem a két éves Esztinek is csak most esett le igazán az egész Karácsony dolog. Szóval megint volt egy aránylag nyugodt, bár azért a tavalyinál kicsit sűrűbb ünnepünk.

Ja és amire külön büszke vagyok, hogy nem zabáltam halálra magam. Úgyhogy nem jött föl semmi az elmúlt hetekben szépen lecsorgó kilókból.