Ismételhetném magamat, hogy ez az év vége is úgy telt el, mint a karácsony, talán még úgyabbul, mert végig hármasban voltunk négy napig és az jó. Szép nyugiban bevásároltunk még szombaton, aztán minden délelőtt és délután sétáltunk nagyokat, főztünk, aludtunk, DVDztünk, játszottunk a csemetével. Hóesésben is róttuk az utcákat, rajtunk kívül nem sok más emberrel találkoztunk, főleg tegnap délelőtt. Néha teljesen olyan volt, mintha vidéken lettünk volna: csend, szikrázó utcák, puha babakocsikerék surrogás. Tegnap legjobb jelenet, amikor mind a hárman olvastunk. Mi a nagy ágyon feküdtünk, Babszem meg miután kiszórakozta velünk magát elvonult a szobájába és ott lapozgatta a katicás könyvét. Először még az éjfélt se akartuk megvárni Szilveszterkor, de aztán mégis ébren voltunk még, s utána még egy órát nem aludtunk el, mert a durrogások nem kedveztek Babszem alvásának. Nem fogadkoztam idén se, csak reménykedem pár dologban és próbálok határozottabb, cselekvőbb lenni sok téren. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul. A páros éveket meg úgyis szeretem. Bár ez a páratlan 2007 is klassz volt.