2007-ben végül beláttam, hogy felesleges kétlakiskodni az olvasónaplómmal, ezért aztán elköszöntem a blogtertol és maradtam a freeblognál, meg a kozmetikázatlan valóságnál.
Akkor lássuk eloször a 10 könyvet (szigorúan idorenben), amely tavaly mélyebb nyomokat hagyott bennem:

Richard Morgan: Valós halál – cyberpunk és noir. Igazi ínyencség
Madeleine Wickham: Coctails for three – könnyed olvasmány létére igazán jó meglátásokkal volt teli
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk – egyelore nem csalódtam a tavalyi kedvencben
Jodi Picoult: A novérem húga – meredek téma, csakis zsebkendovel olvasható
Neil Gaiman: Anansi boys – P.G. Woodhouse stílusában, s nekem jobban bejött, mint az Amerikai istenek
Réz András: Mozibubus – a stílus az írásban is megmaradt
Sinead Moriarty: Babablues – megint egy sírva-nevetos
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet – a Bronte novérek élnek
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány – az ilyen történelmi regényeket imádom.
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák – jobb sokkal, mint a film.

Az év felfedezettjei, legalábbis számomra, mert egyikük se új keletu író, sot már évek óta mindenki izgatottan várja a regényeiket, de velem most jöttek szembe.
Az egyik Alessandro Baricco volt, akinek a Selyem és Novecento címu regénye teljesen lenyugözött. A Tengeróceán már kicsit nehezebben emésztheto és sokkal összetettebb volt, viszont voltak benne rendesen megdöbbento részek. (Mindhárom bekerülhetett volna a fenti 10be)
Margaret Atwood foleg A szolgálólány meséje címu regényével lopta be magát a szívembe, a Penelopeia is nagyon kellemes volt, s a kívánságlistámra felkerült még a Vak bérgyilkos is.

A csalódások:
Elizabeth Kostova: A történész címu regényérol nagyon jókat olvastam, akárcsak A tizenharmadik történetrol, de ez valahogy mégse váltotta be a hozzá fuzött reményeket.
Mary Shelley: Frankenstein egy klasszikus, amivel már másodszor fogtam mellé
George R.R. Martin: Varjak lakomája azt hiszem, itt kell feladnom. Ennek sose lesz vége, engem pedig ez idegesít.