Biztosítva

Pénteken végül az üzletkötő jött ide, megkötöttük hát jól a biztosítást Babszemre. Vagyis a jövőjére. Szóval úgy 20 év múlva elég jól fog állni a gyerek anyagilag. Ha akar elmehet külföldre is tanulni. Mondtam is neki, miközben ott mászkált körülöttünk (mert persze mire a srác megérkezett a gyerek már ébren volt), hogy az ő jövőjéről van szó, nem érek rá számítógépezni vele, de elmehet majd a Harvardra. A repülőjegyet tudjuk fizetni, az üzletkötő szerint annál azért többet. Jó, mondtam, akkor az első év még kijön a pénzből, aztán muszáj lesz valam helyi McDonadlsban dolgoznia, hogy fedezni tudja a további tanulmányait. Ugye tök jól viselkedett vendég előtt a gyerek, ki is használtam, etettem vele gyorsan főzeléket meg gyümölcsöt, a srác meg tök oda volt, hogy ő is szeretne már csemetét, csak nincs ideje a nevelésére. Mondtam neki, hogy ha van partner, nem gond, apa kultusz úgyis kialakul. Akárcsak nálunk.
Hétvégén le se lehet vakarni Babszemet az apjáról. De annyira, hogy még az összebújásunkat is képes szétválasztani. Nem viseli el azt se, ha hárman vagyunk az ölelésben. Plusz tegnap este a fürdőszobából se lehetett kirobbantani, amíg az apja fürdött. Ott állt a kád mellett végig és dumált, meg kicsit pancsolt. De inkább a jelenlét számított.
Illusztráció:

Hasonlók