Szóval Babszem még mindig nem beszél. Mert hát minek neki, amikor elég, ha rámutat valamire mi meg szépen elmondjuk mit lát, milyen történet kapcsolódik hozzá. Aztán másnap, harmadnap vagy egy hét múlva ugyanott, ugyanúgy kell történnie a dolgoknak: mutat mi meg mondjuk a szöveget. Nincs szüksége arra, hogy beszéljen. Eltosztuk. Várhatjuk, hogy olyan helyzetbe kerüljön ahol majd nem olvassák ki minden "eee" betűjéből a teljes gondolatot és kénytelen lesz szavakba ölteni a mondandóját. Vagy majd úgy lesz, mint az egyszeri gyerek aki csak 6 évesen szólalt meg. Merthogy eddig nem volt gondja. Ez mondjuk áll Babszemre is. "Ki van nyalva a kis segge" Ahogy anyósjelölt mondaná. Mindenesetre el van kényeztetve, az tuti.
2 Comments
Vagy, ami a legvalószínűbb, bekerül szépen a közösségbe, és pikk pakk belehúz 🙂
Szerintem nem függ elkényeztetéstöl vagy ilyesmiktöl, hanem alkati kérdés. Lehet, hogy hallgatag tipus lesz, nem egy szövegláda. Mert nem a kivánságaik kinyilatkoztatásával kezdik a beszédet, hanem kedvenc dolgaik nevének ismételgetésével. Vagyis igazából ebböl még semmi hasznuk nem származik, semmi lényeges információt nem közölnek.
(Nem bunkóságból, de néhányszor már feltünt: te, aki ilyen olvasott vagy, hogy suksükölhetsz? 🙂 )