Természetesen PC fronton semmi se történt, úgyhogy reggel szépen hónunk alá kaptuk a gépeket, meg a monitorokat és addig csereberélgettük őket, amíg ki nem alakult a rend. Még nagy 17″ Dell monitorral is mászkáltam, kolleganő akart hozni valami talicskát, hogy vigyük le azon a raktárba, de mondtam, ha bírok a 2. emeletre a 13 kilós Babszemmel babakocsistól felmenni, ez igazán meg se kottyan. Végül szépen átdugdostam mindent és működnek a dolgok. V.-re, a cseh típusú kollégára meg csupán azért volt szükség, mert neki van joga, hogy adminisztrátorként skype-ot meg chrome-ot telepítsen a gépekre. Enyém lett a szoba egyik legjobb gépe, hasít és szereztem vadiúj fülhallgatót is.
Aztán megírtam az ITsoknak, hogy melyik leltáriszámú gép hova került. Ők meg visszaírták, hogy bocs, de nagyon el vannak havazva, azért a leltárban átvezették a számokat az én levelem alapján, esetleg a dugdosásokhoz kell-e segítség, mert küldenek valakit (ha-ha-ha). Válaszoltam, hogy kösz, minden működik már a kérdéses PCk egyikéről írtam a levelet. Javasolták a csajok, hogy esetleg kérjem el a fiúk fizetését is, ha már helyettük dolgoztam.