Szombaton és tegnap nálunk járt Beau, akitől megrendeltük saját elképzeléseink alapján Babszem ajtajára a képet. Hisz mindig úgy terveztük, hogy a gyerekszoba felől ne valami sima ajtót nézegessen a csemete, ha az be van zárva, hanem valami mókásat, kedveset, s egyénit, ami másnak nincs. Úgyhogy párom régi munkatársi kapcsolatokat kihasználva talált olyan elvetemült, viszont tehetséges embert, aki vállalta, hogy az ember a mi iránymutatásainkat követve tervez nekünk egy gyerekszobába való fali képet, amit aztán kénytelen lesz egy rétegelt lemezre felfesteni. Szombaton hát elkezdte és tegnap befejezte Beau az ajtónk kifestését.
Mivel a szoba kicsi, túl nagy látószögű obink meg nincs, igazából a teljes ajtót nem is tudtuk lefényképezni. Még van rajta gomba és kis hal a tóban valamint lába a kutyának (eredeti rajz).
Mindenesetre Babszem is elégedettségét fejezte ki, tegnap több ölelést is kapott a művész, valamint ma amikor hazaértünk határozottan hiányolta, hogy senki se festeget a szobájában.