A húgomék nagy bejelentése karácsony környékén az volt, hogy vesznek egy lakást Stockholmban. Eddig ugyanis béreltek, amire nem fognak ezentúl kedvezményt kapni, szóval megéri inkább sajátba fektetni a pénzüket. Erre anyu persze rögtön elkámpicsorodott, mert számára ez azt jelenti, hogy jó sokáig kívánnak ott maradni, ritkán látja majd az unokát. Aki amúgy most is tovább maradt vele, mint eredetileg számolták, sőt január végén kimehet hozzá a svédekhez, mert segíteni fog tesóméknak a költözésnél (feladata az lesz, hogy lefoglalja Adrit:). 

Számunkra a jó hír az volt, hogy most már nagyobb helyük lesz és vidáman látnak vendégül minket is. Úgyhogy a nyári északi látogatás már körvonalazódni látszik. A húgom annak idején (5 éve) velem egy időben vett lakást Kanizsán (nagymamáinktól kapott örökségeket fektettük így be), szóval ismeri a dörgést amivel ez jár. Erre itt miután megtalálták álmaik lakását 3 nap alatt nyélbe ütött nekik mindent az ingatlanügynök (aki még a legjobb ajánlatot adó bankot is felkutatta) és plusz költségük csak az átiratás volt, valamint hogy kerítettek egy tolmácsot aki a szerződést átnézte velük.