Rám kerüt a sor ma a havi egy éjszakai ügyelet a gyárban. Jó, ne éjszakai, csak 10ig tart, de lesz belőle 11 is mire hazaérek. Úgyhogy ma reggel 8-tól, amikor leadtuk Babszemet a kolhozban (szerintem valahova beíírták a gondozónők is, hogy 3/4-re már odaértünk), csak akkor látom, ha hazamegyek. Eddig a leghosszabb idő amit külön töltünk. 

Először lesz az is, hogy az apja fekteti le egyedül (csinálja végig az estét vacsorától fürdetésen át ay ágybadugásig). Azért is vállaltam péntek estét, mert ha minden kötél szakad és nélkülem megáll az élet, abból még nagy gond nem lesz, mert szombaton lehet sokáig aludni.

Közben meg én mit kezdtem a nagy délelőtti szabadságommal? Bevásároltam, takarítottam, mostam, teregettem, mosogattam aztán elmentem meglátogatni Mirwent ahol még a híres unokaöccsel is találkozhattam. Ja és persze ilyenkor kapja el az embert, ha együtt van egy terhes barátnő meg egy édes kisfiú a gondolat hogy be szép is lenne még 1x egy ilyen kör (holott ésszel tudom, hogy nem feltétlenül lesz olyan csoda mint az első volt és amit most már szörnyen megszépítenek az emlékek)