Kicsit úgy érzem, ha nem írok hófordulókról szegény gyereknek valami kára származik. Mondjuk már rég nem írok a fizikai növéséről (kb 15 kilo és 94cm, a fejét sose tudtam pontosan), meg kép is kevesebb készül róla, mert már nem a statikusság a lényeg. Hanem hogy mennyire ügyesedik na és persze a verbalitása, amellyel napról napra ejt csodálatba. Legutóbb például azzal, hogy takarításkor előkerült valami karácsonyra/Mikulásra kapott kis könyv, végiglapozta és mondta, hogy Télapó. Pedig decemberben még ilyen szavakat ki se mondott, csak ismerte, de most már használni is tudja, ráadásul jól.

A múlt pénteken az is nyilvánvalóvá vált, hogy ha csalódottan is, de elalszik nélkülem este is, nem csak délután, s a nagy hisztiket is (öltözés, vetkőzés, pelenkázást övező tiltakozások) nekem tartogatja. Az akarata továbbra is erős, nehezen bírok átverni rajta pár dolgot. Ebből következik, hogy minduntalan megállapítjuk, el van kényeztetve, sok mindent engedünk neki és kevés a tiltás. Játszhat a kajával, öntögethet üdítőt, villát és kenő kést is forgathat a kezében, ha akar ehet pudingot vacsorára és ihat a kávémból:

Persze csak miután jófiúként olvasott velem egy kicsit, az új paplanjába bugyolálva: