Tudtam én, hogy van előnye annak is, ha a gyerek nem hajlandó mást enni, mint pépeset. Például hogy Babszem sose nasizott, mert nem majszolgatott semmit. Nála a kaja mindig leülés és kanállal evés volt. Mostanáig. Mert éppen kóstolgatja, hogy mit tud már enni meg mi az ami ízlik neki. Úgyhogy most kb. legszívesebben egyfolytában enne. Persze ennek vagy másfél éve kellett volna lezajlania, eddig még azt is mondhatnám, hogy jó dolgom volt. Úgyhogy most megint előkerülhet a Kismama babakonyhája és főzöcskézhetek belőle.

Ma reggel például amerikai palacsintát kellett csinálni. Na jó, túlzás hogy kellett, de megígértem és a gyerek első szava reggel az volt, hogy panacsin. Tegnap a bölcsődében valami tésztából gyurmáztak (nem sógyurma volt, hanem kicsit más, olyan vegeta szaga volt és barna volt az egész), Babszem pedig konzekvensen "panacsina"-t mondott rá. Én meg azt, hogy jó, akkor reggel sütök palacsintát. Már úgyis régóta készülök amerikai palacsintát sütni, volt egy receptem, bár kicsit túl sok vajjal írták, aztán mentőövként megtaláltam az instant verziót. Este tehát bekevertem, reggel pedig egy adagot kisütöttem. S bár szokás szerint az elsőt elrontottam, határozottan elégedett voltam az eredménnyel. Babszem is, ő lekvárosan kapta, eszegette, aztán eszembe jutott, hogy van még Golden Syrup-om is, s juhar helyett azt tettem az enyémre. Mennyei volt.  Mondjuk a gyerek részéről nagyobb volt a lelkesedés mint az evés, azért szépen megreggeliztünk belőle.