Szeptember 9 szerda

Reggel igazi kiránduló időre ébredtünk, amit annyira nem is bántunk, mert kitaláltuk, hogy átmegyünk Crikvenicába és megmutatjuk Teszvesz néniéknek, hogy tavaly merre nyaraltunk. A szomszéd város még így, a szezon végén is jóval forgalmasabb volt, mint Selce. Bár láthatólag a válság ott is pusztított, bezárt néhány bazár, az egyik hotel és egy másik meg fel se épült, a korzó elején ott a csodálatos terv a felújítandó palotáról meg a mellé épülő csili-vili újról, közben meg a vasbetonból kiálló csöveg félemelet magasságtól rozsdásak. A szökőkútnál, ami idén nem működött, de tavaly Babszem órákta volt képes itt ácsorogni és nézni a vízköpőket:

Viszont a kétszemélyes haltál még mindig egész olcsó.

Azonban a halvacsorát Selcében ejtjük meg a helyi étteremben, Babszemnek sültkrumpli lett beígérve meg kapott mellé tintahalat is, de azt annyira nem értékelte.

Szeptember 10. csütörtök

A nyaralás egyik fő problémája Babszemnél a széklet volt. De igazából ez nem csak a nyaralásé. A szobatisztává válás óta feltűnt, mennyire hasonlít a bélműködése a család Lobo ágához. A gyerek ha változások vannak, főleg hely, körülmények, visszatart. S ezen aztán még a kúp se segít. Mikor szeptemberben visszament a bölcsibe, 3 napig nem volt semmi. Aztán a kúpra se, csak utána… Ugyanez volt Selcén is. Megérkezéskor még működött rendesen aztán 3 napig megint semmi. Pedig evett rostosat, gyümölcsöt, ivott elég folyadékot. Szerda délutántól már mindenkivel hajlandó volt bemenni a wc-re többször is ráült a bilijére. De tudtuk, nem igazán lesz eredménye a dolognak, mert ha van, akkor bizony mindenkit elküld, mikor dolgozik az ügyön. Ez végül megtörtént csütörtökön:

Délután pedig elmentünk kalózhajózni. Elvittek minket KRK szigetére, ott Silo-ban volt időnk egyet megmártózni a tengerben, Babszem élvezte a vizet, kapott 2 fagyit is (a strand felé egyet, meg vissza a csokisat), de megállapítottuk, hogy Selcében még mindig nagyobb adagot adnak.

Este pedig Alhambrát játszottunk, s mivel előző délután még Teszvesz nénit is beavattuk a játék rejtelmeibe, ő kitűzte maga előtt a célt, hogy nyerni fog. Azt kell mondanom, hogy elég kemény játszani vele meg a párommal, akikben hihetetlenül erős versenyszellem lakik. Elképedtem. Viszont nem hagytam magam, így aztán egyszer még nyertem is ellenük.

Szeptember 11 péntek

Még kedd délelőtt beszélt velünk a tulaj/gondnok, hogy sajnos rokona halála miatt Zágrábba kell utaznia és nem lesz itt amikor elmegyünk. Szerda délelőtt utaztak el a feleségével, így aztán nem gondoltuk, hogy feltétlen be kell tartani a 10-ig hagyja el a szállást kitételt. Két napja már miénk volt az egész ház (vagyis rajtunk kívül sehol senki), s péntek reggel Teszvesz néniék még elmentek egyszer hajózni egy órára az üvegfalú katamaránnal, hogy lássanak némi tengeri állatvilágot is. Negyed 1-kor indultunk haza. Babszem szerencsére az út első felét átaludta, csak a zágrábi autópályakapu előtt ébredt fel. Már készültünk lélekben arra, hogy fél órát kell sorbaállni legalább, de csak 2 autó volt előttünk. Csepergő esőben húzódtunk le a benzinkúthoz, ahol Babszem kijelentette, hogy “Pisilek aztán iszom egy kábét” Szép kényelmes tempóban (ismét a határnál álltunk a legtöbbet) és napsütésben 4 után már Kanizsán is voltunk.