Közben nem is számoltam be arról, hogy Babszem betegsége csupán 1 napos volt, a szombati magas láz délutánra le lett tornászva, ennek ellenére csak ma ment először bölcsődébe. Itt volt vele a nagymama, jól eljátszottak, eredetileg kedden ment volna, aztán ez eltolódott, mert még hétfő este még fáradt volt nagyon, szó szerint beájult az ágyába. Csak ült az ölembe és mondta, hogy lefekszik aludni, nem kér vacsorát, fürdést, csak pizsamát. Átöltözött és még szinte el se kezdtem a vetítős Thomas könyvéből az aktuális kedvencet, már a második képnél aludt mint a bunda. Aztán két óra múlva felébredt, hogy pisilnie kell, a bilin csukott szemmel azt mondta, hogy “még egy kicsit beteg vagyok” majd visszament a helyére és aludt tovább reggelig. Ez csak azért érdekes, mert ilyet még nem csinált, hogy ennyire érezte, fáradt és aludnia kell, meg a félálomba pisilés is új és ügyes dolog volt tőle.
Amúgy imádja az új ágyát, éjszakákat simán végigalussza, hozzánk már nem is jön még reggel lustálkodni se, mert azt mondja “nekem az az ágy nagyon pici” és inább marad az emeletén, vagy oda megy vissza reggeli után.
Az adventi naptárból pedig minden reggel a 4-t akarja kibontani, mert az kocka alakú és kék rajta a szám, ami pont olyan, mint ami a kedvenc mozdonyán, Gordonon van. Ráadásul egy kis vonat lesz benne, a fa vasútjához.