Na de akkor most nézzük, hogy a könyvek közül mik voltak azok, amelyek komoly hatással voltak rám 2009 folyamán.
Idén csupán egy könyvre adtam 10 csillagot. Most vagy nagyon szőrösszívű voltam, vagy inkább visszafogott, nem is tudom. De lehet, hogy azért mert tényleg nem volt egyetlen olyan hűha élményem se, amolyan “falhoz vágós”, ahogy blogkörökben mondani szokás, ami kiérdemelte volna a legmagasabb ajánlatot. Ennek ellenére 9 csillagot, főleg az év elején egész sok kötet kapott.
Ami megfigyelhető, hogy mennyire az ifjúsági regények felé fordultam. Az Alkonyat és a körülötte támadt hisztéria engem arra vezetett, hogy megismerjem a kortárs ifjúsági irodalom egy részét és kicsit nosztalgiázzak is s elővegyek olyan régebbi könyveket, amiket ugyan ismernem kellett volna saját ifjúságomból, de valahogy nekem kimaradtak. Az utóbbiak közül nem csalódtam egyikben sem, s kiderült számomra az is, hogy nem feltétlenül a legjobban körberajongott aktuális szerzők regényei a legjobbak a kurrens felhozatalból sem. Úgyhogy őket be se vettem a top 10-be, mert eltekintve néhánytól nagyon kellemes olvasmányok voltak. A régi pöttyös kategóriába esők (Bezzeg az én időmben, A szökevény, Hárman a szekrény tetején) meg a békebeli hangulatot árasztók (Balettcipők, ), a meseregények (Cincin lovag legendája, A suttogó), fantasyk (Coraline, Skellig, Kalózok nyomában) ugyanúgy jók voltak, mint a modernebb írók tollaiból származók, például a Csúfok, A kofferes kislány, Micsoda anya! Figyelj rám! a Bűbájos Mary vagy A kutya különös esete az éjszakában
Szóval átlapozva az olvasónaplómat kiemelnék akkor 10 olyan könyvet, ami valamiért különösen emlékezetes marad számomra ebből az évből (kiderült nehéz dolgom van, idén egész jó dolgokat olvastam)
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset – kedvenc hősnőmre ráfér a segítség egy alternatív irodalmi bűnügyekkel hemzsegő világban. Alapötlet és megvalósítás kiváló. Kedves magyar kiadó: hol a folytatás???
Christopher Moore: Vérszívó démonok – vámpírizmus viccesen, ahogy Moore-tól megszokhattuk
Dubravka Ugresic: A fájdalom minisztériuma – délszláv irodalom és háborús kultúra, nem csak a mi irodalmunk van teli őrültekkel
Alan Moore, Dave Gibbons: Watchmen, Az őrzők I-III – beavatásom a képregények világába, teljesen beszippantott
Sarah Wendell-Candy Tan: Beyond heaving bosoms – blogos sikersztori, ráadásul üdítő pillantás a romantikus regényekre
Jeanette Walls: Az üvegpalota – ismét csak bebizonyosodott: gyereknek a szülője árthat a legtöbbet még ha szeretik is egymást, akkor is
Charlaine Harris: Inni és élni hagyni – vámpírboom legjobb sorozata.
Gregory Maguire: Wicked – The Life and Times of the Wicked Witch of the West – azóta szerencsére már magyarul is olvasható: Oz sose lesz már olyan, mint ahogy Dorothy énekelt róla
Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők – hagytam végre rábeszélni magam és nem is értem miért vártam vele ilyen sokáig
Kleinheincz Csilla: Nyulak, sellők, viszonyok – novellagyűjtemény, amelyben van egy csomó csodálni való dolog
Akik idén is hozták a tőlük elvártat: Terry Pratchett: Fegyvertársak, Linn Ullmann: Kegyelem, Lisa Jewell: Vince és Joy, Jennifer Crusie: Manhunting, Nick Hornby: Meztelen Juliet.
Az év csalódásai:
Michael Bond: A medve akit Paddingtonnak hívnak – 2 szó: Tandori Dezső
Tara Moss: Fétis – bűnrossz
Philippa Gregory: A királynő bolondja – az első két rész után hatalmas színvonal zuhanást tapasztaltam se a történet nem kötött le, se a főszereplőt nem tudtam megkedvelni
Pierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? – az ígéretes cím ellenére valahogy nem azt kaptam, amit vártam
Elena Ferrante: Amikor elhagytak – nem nekem való ez a nagyon mély, nagyon őszinte, szinte az olvasónak fájó lelki leépülés