Szombat délelőtt még esett az eső, amikor elmentünk a Vasútmodell kiállításra. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, sokan voltak. Eleinte nem is gondoltam, hogy Babszemet leköti majd a terepasztalok nézegetése, hiszen nem lehetett semmihez nyúlni. Ahol meg volt esély játszani, meg vonatokat irányítani, sokan voltak, sorba kellett állni. Aztán egy idő után a gyerek feloldódott. Annyira, hogy több mint két órát töltöttünk a Patakyban. Ő meg lelkesen futkározott a nagy terepasztal egyik végétől a másikig és nézte, merre megy a fekete mozdony, ami erősen hasonlított a 424-esre, amilyent Kanizsán is látott a vasútállomás mellett.

Egyébként hiába reménykedtünk, hogy végre van másik neve is a mozdonyoknak, s nem mindegyik ami amúgy nem szerepel Thomasban Gordon nevet visel (itthon van Sárga Gordon is), az új kedvenc a 424-es Gordon nevet kapta.
Egyébként aranyos kis kiállítás volt, láttunk Hannoveri villamost lakótelepen

és persze volt szépen megépített Lego város is.

Itt meg Babszem, amint nézi, a “424”-es hogyan megy be az alagútba:

A nagy sikerre való tekintettel ma délelőtt még egyszer elmentek a fiúk a kiállításra. Állítólag nagyobb tömeg volt, 424-es nem ment, de még így is jól szórakoztak.
Én meg közben megfőztem az ebédet és beélesítettem az Olvasónapló új külsejét. Holnaptól játék is fog ott menni, könyvet lehet nyerni!