Hamarosan megjelenik a Gyűrűk ura mindhárom része BD köntösben, s ez apropóból egy klassz beharangozót írt Aeonflux. Meg kíváncsi volt arra, hogy kinek milyen emlékei fűződnek a filmhez. Megírtam oda is a hozzászólásomat, de azt hiszem jobb ha megörökítem itt is.

Én sose a Gyűrűk Urát mondtam elsőre, ha megkérdezték, melyik fantasy-t szeretem. Mert megvolt, elolvastam (kb 3. nekifutásra), de nem lettem a rabja. Akkoriban még rendszeresen hozzáfértem az Empire-hez, az ottani rajongást is, ami megelőzte a filmeket, csak felületesen szemléltem, egyedül az a kép fogott meg igazán, ahol Peter Jackson csücsül egy kis hobbitlak előtt torzonborz frizurával rövidnadrágban (most, hogy lefogyasztották, már sose lesz olyan kedves mackó). Amikor itthon jött, hogy bemutatják a filmet, úgy gondoltuk, oké, majd megnézzük. Aztán az utolsó pillanatban a bemutató második napjára lett helyünk, mert nagy rajongó A. már jó előre bevásárolt a jegyből, de a páros, akivel mentek volna emondta, szóval beugrottunk. Tömeg volt a Corvin nagytermében és hangzavar, de aztán elkezdődött a film és csend lett és visszafojtott lélegzet, mert már az első filmkockák varázslatosak voltak. S mivel csak halványan emlékeztem a történetre (csupán nagy vonalakban), végigizgultam az egészet, meg nevettem a kis hobbitokon, lenyűgözött Aragorn megjelenése és felugrottam, amikor Bilbo a gyűrű felé nyúlt… sorolhatnám még.

Olyan mese volt, amilyenről mindig is álmodtam, hogy tanúja lehetek. Biztos szegényesebb a képzeletem, hogy nekem ez nem jött annyira át a könyvekből, de hála Peter Jacksonnak, mindez megelevenedett a vásznon.

Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy mindig legalább 2x néztem meg a filmeket moziban (szinkronizált és eredeti verzió), valamint kivártam az extra kiadásokat DVDn is (szerintem ezeket a lépéseket már simán nyomon lehet követni a blogban is 🙂 s becsülettel végignéztem elsőre mindig az összes kiegészítéssel együtt és azóta is, ha van szabad 3 óránk DVD-re, betesszük. Meg kell hagyni, főleg az első két rész az, amit igazán brilliánsnak tartok. A gyűrű szövetségét a varázs miatt, amit hozott, a Két Tornyot a kibontásért és Gollamért. A Király visszatért csak a győzelemig szeretem igazán nézni, bár az extra verzióban nem fáj annyira a sok búcsúzós jelenet.

S basszus én látom, nagyon öreg vagyok, mert megvan mind a 3 feeling, amiről Aeonflux itt írt:

Ami pedig a trilógia jövőjét illeti: a szuperprodukciók korát éljük. Bevételi és kiadási szempontból majd minden hónapra jut egy trónbitorló, közülük nem egy kacsingat Frodóék nagy kalandja felé, de ezeket a mozikat többnyire illékony élményként éljük meg. Jönnek és mennek, tartanak, amíg tartanak, de a pillanatnyi lelkesedésen túl egyik sem képes megragadni, énünk olyan elválaszthatatlan részévé válni, mint 30 évvel ezelőtt a STAR WARS, 20 éve a BACK TO THE FUTURE, 10 éve pedig a THE LORD OF THE RINGS. Az a generáció, amely ezeket átélte és megélte, valószínűleg a sírig magával hordozza majd őket. Példaként, kincsként: a sajátjaként

Remélem még lesz  legalább ennyiben részem, még ha 10 évente is 🙂