Már megint elszaladt a hét és én nem tudom tartani, hogy minden nap írjak, de legalább más naponta. Csak hát lassan nyakunkon a konferencia, aztán meg SAP-ra tér át a gyár és részlegünkkel csak a gond van… szóval volt munka elég.

Aztán meg az olvasónaplóban csináltam interjút Vavyan Fable-lel és még nyereményjáték is lesz, meg dedikált könyv a fődíj. Igen, most kicsit több energiát öltem oda.

Hét végére Babszemnek az lett beígérve, hogy szombaton meglátogatja őt Cica, vasárnap meg elmegyünk a Vasúttörténeti parkba. Csak hát az idő közbeszólt. Szombaton délelőtt még szerencsére el tudott menni a gyerek biciklizni a nagynénjével, de délután már az Interspárba vitt az autó, hogy Babszem megmutassa az apjának is azt a villamost, amit pénteken nézett ki, mikor vásárolni voltunk.

Vasárnap meg bevetettük a B tervet, nézzük meg a Közlekedési múzeumot, ha már amikor anyuékkal az állatkertben volt a csemete akkor is az ott álló 424-es tetszett neki jobban, mint a zsiráf. Nem csak mi jártunk így az eső miatt, hanem pont előttünk érkezett egy osztálykiránduló csapat, akiknek szintén az esőnapos foglalkozásuk volt a múzeumlátogatás. Amúgy rengeteg kisgyerekes család volt még ott rajtunk kívül. Babszemnek főleg a terepasztalok tetszettek, a vonatosak. Más nagyon nem is érdekelte. Mi pedig megdöbbentünk, hogy az elmúlt 20 évben nem változott semmit a kiállítás: holott manapság már nem divat a vitrin, hogy csak néhány kocsira lehet felmászni és interaktivitás meg szinte 0, a fő attrakciók pedig (a terepasztalok) óránként mennek csak. Fényképezni csak 1000Ft-ért lehetett, de rosszak voltak a fényviszonyok. Mindjárt el is határoztuk, ha legközelebb Stockholmban járunk már nem hagyjuk ki az ottani közlekedési múzeumot.