Augusztus 21 szombat
Reggel az eredeti terv szerint korán keltünk volna, de mindenki legalább 8ig aludt. Aztán elmentünk még a Tescoba megvenni a romlandó dolgokat, amiket úgy terveztünk, hogy majd a hűtőtáskába pakolunk. Közben Babszem elment egyet csúszdázni, a nagymamák meg bőszen szendvicseket gyártottak. Azért nem 10kor, hanem 11kor indultunk hát el Kanizsáról. Én vezettem az első szakaszon. A határnál rögtön bepánikoltunk, hogy jajj de sokan lesznek, mert fél órát kellett kb. sorba állni. De utána nem volt vészes a forgalom, bár folyamatosan voltak az úton, egész jól lehetett menni. Az első 200 kmt tehát én vezettem le, aztán a szokásos pihenőnknél cseréltünk, ami a Rijeka és Split előtt elváló autópálya utolsó közös megállója (itt van játszótér és az elmúlt három évben a WC minősége is mindig kielégítő volt). Úgyhogy az út nehezebb része, ami ugyan csak 100 km volt, de jóval strapásabb a páromra maradt. Hősiesen vettük az összes akadályt és az utazási irodánkat is hamar megtaláltuk (nehéz volt eltéveszteni a nagy barack színű épületet rögtön a város bejáratánál). Sőt még a szintidőt is sikerült tartani, négykor már ott is voltunk. Úgyhogy lejelentkeztünk Malinskában, az egyik srác megmutatta az utat az apartmanhoz, ami eléggé bonyolultnak tűnt. De nagyon meg voltunk elégedve, mert tényleg azt kaptuk, amit vártunk.
A város központtól ugyan közel 1 km-re van, a tenger azonban alig 150méterre. Ráadásul a lakás a nyaraló felső szintje, külön hátsó bejárattal, a háziakkal kell csak osztoznunk, akik meg alul laknak. Szóval rajtunk kívül sehol senki más nyaraló. Egyáltalán mindent úgy találtunk, ahogy az interneten meg volt adva, még amikor áprilisban lefoglaltuk. Természetesen kipakolás után azonnal mentünk a tengerpartra és fürödtünk egyet. Aztán még sétáltunk a városközpont irányába is, találtunk boltot, úgyhogy megvehettük a tejet, kenyeret meg az Oliva bogyókat a Martiniba.
Augusztus 22 vasárnap
Este még átrendeztük a szobákat, mert hiába volt 2-2 ágy, Babszem nem akart a nagyival aludni, hanem velünk, úgyhogy az ő ágyát is áthoztuk hozzánk. Reggeli után meg felfedeztük a környéket megnéztük merre van gyereknek alkalmasabb strand, ahol kicsit lassabban mélyül és apróbbak a kavicsok.
Továbbá felfedeztük, hogy van közelben étterem is ahol elfogadható áron pizzát is adnak. Míg a nagyi főzött, megkérdeztük a háziakat, merre van a közelben bolt, nagyobb mint az a kis élelmiszer úgy tíz percre. Kaptunk térképet és útbaigazítást, hogy a legjobb, ha elmegyünk KRK-be, mert ott van a környék legnagyobb Konzum áruháza, ahol mindent megkaphatunk, amit csak akarunk. Elsőre oda is találtunk és tényleg fél óra alatt elköltöttünk vagy 225 kúnát, de 4 napra vettünk elég tejet, vizet, gyümölcsöt, zöldséget, és ami a legtöbbe került, felvágottat, szalámit. Délutáni alvás után (az első 3 nap még az ember is mindig lefeküdt a gyerekkel együtt) pedig mentünk a partra és fürödtünk. Estére meg úgy döntöttük, kipróbáljuk az éttermet.
Pont csúcsidőben érkeztünk, sokan voltak, úgyhogy inkább elvitelre kértünk pizzát, majd elmentünk és fagyiztunk a parton, aztán visszamentem a rendelésünkért és a tenger mellett ücsörögve eszegettük a vacsoránkat. Utána pedig elmentem futni. Elhatároztam ugyanis, hogy minden este futni fogok és míg az első napot fáradtságra hivatkozva kihagytam, most már nem volt mentségem. Amúgy egészen megleptem magam mert jobban bírtam, mint számítottam rá.
Augusztus 23 hétfő
Délelőtt elmentünk a városközpontba, ami a part mentén úgy másfél kilométerre volt tőlünk. Kicsit lassan értünk oda, mert Babszem minden játszóteret kipróbált, ráadásul a környéken garázdálkodó hajókirándulást reklámozó ügynök ismét elkapott minket. Már az első koraeste találkoztunk vele, akkor is elmondta, hogy 36 Euróért egész napra elvisznek körbe a szigeten, most meg hiába magyaráztuk, hogy kisgyerekkel egész nap nem igazán nyerő, nem értette meg, mert csak azt hajtogatta, hogy lehet babakocsit is vinni a hajóra. Egyébként azt hangoztatta, hogy tud magyarul, de igazából csak bemagolta a prospektus magyar tájékoztató részét, mert azon túl elég nehezen sikerült vele megértetni magunkat. Mivel a nagyi mindenképp szeretett volna hajó kirándulni, tavaly ugye 3x is volt, bíztunk benne, hogy ennél jobb ajánlatot kapunk majd benn Malinska központjában. A kisváros természetesen itt is a kikötő körül összpontosult, itt voltak az üzletek, bazárok, éttermek nagy részei.
Fel lehetet itt is mérni, mennyire népszerű egy hely és mennyire vonzza a fiatalokat abból, hogy hány koktélbár és discó van. Utóbbit nem találtunk, előbbiből 1 volt. Tényleg kinéztünk egy hajótúrát, vízi világ nézőset, szerda délutánra. Hazafelé kapott Babszem egy vitorlást, ami elemes, tehát azt is kellett venni hozzá. Itthon nagy nehezen összeszerelte a párom (nem volt csillagcsavarhúzó, az okozta a gondot), kiderült hogy nem működik, de azért levittük a tengerre is, ahol meg kiderült, hogy csupán árbóc nélkül lehet használni, tologatni de elég hamar elmerül, úgyhogy elneveztem Titanicnak.
Augusztus 24 kedd
Úgy készültünk, hogy délelőtt nagy fürdést csapunk, korán megebédelünk, aztán elmegyünk Baskába, megnézzük a KRK sziget híres, homokos, gyerekbarát strandját. Végül fürdés nem is volt, viszont Babszemmel elmentem futni, mert kitalálta, hogy ő nem csak abból akarja kivenni a részét, hogy együtt piheg velem a lépcső tetején amikor megérkezem az esti körömből, hanem az előzményekből is. Természetesen bár időben lefeküdt és elaludt Babszem, ezen a napon nem csak éppen 2 órát aludt, mint eddig, hanem közel 3t, úgyhogy 3 helyett 4kor ültünk kocsiba. A Baskába vezető út igazán izgalmas, festői volt, s a harminc kilométert nem lehetett húsz perc alatt megtenni, mert a legtöbb helyen 20 km-re is voltak lekorlátozva bizonyos kanyarok. Meg jópofa volt a kisváros, ahol az út közepére volt építve a templom és mindig csak 1 autó mehetett át a szoroson. Baska azonban kicsit csalódás volt számomra. Nem szeretem ugyanis a zsúfolt strandokat, ahol lépni se lehet a sok napozóágy, ernyő és magát süttető embertől.
Amúgy Malinskához képest sokkal több magyar szót hallottunk itt. Azért fürödtünk egy krt, körbenztünk, fagyiztunk aztán hazafelé megálltunk fotózni kicsit. Ugyanott egy másik magyar autó is lelállt, négy fiatallal, megkértek, hogy készítsek a társaságukról képet. Aztán ők lefotózták a Borájukat is 🙂 Visszaúton megint megálltunk a Konzumnál, feltölteni készleteinket, meg ehető ajándékokat vásárolni, s pénzt is váltottunk.
Itt meg Babszem nyalogatja a vizet a baskai strandon, mert a nagyi szerint itt kevésbé volt sós, úgyhogy le kellett meóznia:
