Augusztus 25 szerda
Egész nap a délutáni hajókirándulásra készültünk, most egész jól sikerült pozícionálni Babszem alvását. Ráadásul eleve úgy készültünk, hogy inkább a falun keresztül megyünk a kikötőbe, nem a tengerparton, mert ott egyrészt hosszabb utat kell megtenni, másrészt a gyerek megint elcsábulna mindenfelé és félő, hogy lekéssük az 5 órás indulást. A választott út szerencsésnek bizonyult, 25 perc alatt odaértünk a központba. Vettünk egy kis elemózsiát a pékségben, meglepetésünkre az előzetes tájékoztatás ellenében Babszemért még a fél árat se kellett kifizetni, aztán már szállhattunk is fel a hajóra. Jó helyet találtunk magunknak. Az út azonban hosszú és eseménytelen volt. Elmentünk még Njivicebe, ott is vettünk fel utasokat, aztán elvittek egy kis öbölbe, ahol meg lehetett nézni az élővilágot a hajó üveg alján keresztül. Tavalyi tapasztalata alapján, nagyi elbeszélése egész másra készített minket:  akkor elvitték őket egy csendes, mély öbölbe, ahol tényleg rengeteg féle hal, meg állat úszkált. Itt viszont partközelben maradtunk és bár volt pár úszkáló halacska a fő attrakciót az egyik búvár szállította: polipot, tengeri csillagot, sünöket.

Szóval valószínűleg ezeket mindig készenlétben tartják valahol, hogy aztán megpróbálják lenyűgözni a buta turistákat. Ráadásul az üvegfalú helyiség levegőtlen volt és enyhén klausztrofóbiássá tett. 2×20 perc bemutató után (az utasok csak két turnusban fértek le a panoráma részbe) visszajöttünk. De útközben láttunk egy nudis bácsit, aki integetett a hajón utazóknak, én meg visszaintettem neki, had legyen jó napja, mert bár nem voltunk messzire tőle, az látható volt, hogy nincs mire különösebben büszkének lennie 🙂 Babszem ráadásul elég hamar elkezdett unatkozni már az út elején, a második felében meg azzal szórakoztatta magát, hogy a nagyit szekírozta.

Augusztus 26 csütörtök
Még a második nap, amikor felfedeztük a tengerpartot láttuk meg a helyi Aqua Parkot, ahol mindenféle felfújható dolgokon ugrándoztak, csúszdáztak, mászkáltak gyerekek. Természetesen Babszem azonnal kijelentette, hogy legalább a vízi trampolint ki szeretné próbálni, úgyhogy erre a délutánra ezt a programot ütemeztük be. Alvás után irány az Aqua Park, ahol 25 kunáért kaptunk egy számot, amivel fél órán át a gyerek használhatta a vízen lévő játékokat. Őt persze csak az ugrálás érdekelte, de mivel még elég kis gyerek és karúszója nincs, csak úszógumija ezért én is felmásztam vele a fánkra, ahol lehetett pattogni. Ami egy darabig okés volt, aztán jöttek fel nagyobb gyerekek akik nagyobbakat ugráltak, s hol én nem éreztem magam nyugodtnak ettől, mert attól tartottam véletlenül belökik Babszemet a vízbe, hol meg ő nem, mert nem tudta eléggé irányítani, hogy mégis mekkorákat és merre ugráljon. Úgyhogy velünk jól jártak az Aqua Parkban, mert talán a felét ha letöltöttük az előre kiszabott időnek.
Viszont a nagy csúszdát meg én próbáltam ki, de elég volt egyszer, elég magasan volt és jó gyorsan leértem az aljára. Eleinte tartottam attól, hogy túl keskeny lesz a csúszda, de közben Babszem is lelkesen kiabált, hogy „Nyugi anya, belefér a segged!”.

Augusztus 27 péntek
Az utolsó napra semmi különöset nem terveztünk, csak strandolást meg a maradékok felzabálását. Na meg délelőtt egy újabb futást Babszemmel. De ez most lassabb volt, mint legutóbb, mert mindenfelé elkalandozott, sokat sétált, aztán meg én vettem rá, hogy nézzük meg lehet-e a közeli étteremben pizzán kívül mást is kapni vacsorára, vagy be kell mennünk a városba hozzá. Miután befejeztük a körünket, a gyerek nem csak pihegett, meg folyadékot pótolt a lépcsőn, de utána ragaszkodott hozzá, hogy le is zuhanyozzon. Aztán még jó sokat játszott a teraszon ilyesmiket:

Délutáni nagyobb fürdésre készülődtünk, de beborult és határozottan hűvösebb lett az idő, úgyhogy csak egy gyorsat csobbantunk. Így egész emberi időben tudtunk vacsorázni menni. Meglepetésünkre, nagyon gyér volt a forgalom az étteremben, nem úgy, mint az előző hét végén. Ennek ellenére igazából a kiszolgálásra, adagokra nem lehetett panaszunk, sőt a végén kiderült, hogy az utólag rendelt borokat fel se számolták, de kapott a kislány annyi borravalót, hogy ha le is verik rajta, még mindig marad neki (fel is csillant a szeme). Babszem egész jól viselkedett, talált egy horvát kisfiút, akivel rohangászott, majd beült melléjük és próbálta áthágni a nyelvi akadályokat, azaz ismételgette amit a kissrác anyukája-nagymamája mondogattak.

Végül megejtettük az éjszakai fürdést is, dagály volt, csapkodott a hullám, de nem is ez volt számomra a félelmetes, hanem hogy a sötétben nem lehetett látni csak a fekete vizet körbe. Azért egy kis úszást megejtettünk a szokott bójákig meg vissza.

Augusztus 28 szombat
A hazaút reggele felhőkkel köszöntött, meg magas páratartalommal. Nem sütött a nap, de folyamatosan izzadt voltam. Mindenki a szokottnál korábban kelt, egész jól összepakoltunk, elbúcsúztunk a háziaktól és nagyon időben, háromnegyed tízkor indultunk. Az autópálya felé még a szerpentinen napsütéses pillantást vethettünk a tengerre, de aztán látszott, hogy a hegycsúcsok eléggé benne vannak a felhőbe. A hazaút megint úgy ment, hogy az első 100km az emberé volt, aztán én vettem át a volánt. Majd Zágráb előtt elkezdett esni az eső (kapunál 40 percet kellett várni) és csak valahol Csáktornya környékén állt el. A határon szerencsére már nem volt forgalom, úgyhogy késői ebédre anyuéknál is voltunk. Ott elmesélgettük a történteket, kicsit feltöltődtünk aztán 6 körül indultunk vissza Pestre.

Összességében azt mondhatjuk, hogy jót nyaraltunk, azt kaptuk a pénzünkért amit vártunk és Malinska elég családbarát hely. Igazából horvátokból volt a legtöbb itt, olyan hangulata volt a városrésznek, ahol laktunk, mint Balatonszerénynek: helyiek, akik ismerik egymást, évek óta ide járnak, kissrácok szomszédolnak és együtt fürdenek stb. Nincs pörgés, ha akartunk volna lehetett volna többet kirándulni, de tényleg pihenni mentünk, mert mégis mi értelme lemenni a tengerpartra ha nem használod ki, hogy a tengerparton vagy és nyaralsz?