Még a hónap elején kinéztük, hogy elmegyünk majd újra a Vasúttörténeti Parkba, ha már a múltkor nem ment, akkor a gőzmozdonyok versenyére, amit most szombat-vasárnap tartottak. Időjárás tekintetében a szombat ígérkezett jobbnak, valamint a program szerint is, hiszen indult a versenyen Babszem nagy kedvence a 424-es meg a múltkor látott 109-es is.
Reggel ugye még esett az eső, úgyhogy jól felöltöztünk, gumicsizma, kabát meg váltás ruha a gyereknek is, de mire odaértünk már kisütőben volt a nap és alapjában egész délelőtt jó időnk volt. Vagyis még délután is, mert 4 előtt jöttünk el. Mindenesetre még pont a tömeg előtt érkeztünk, még jó is, hogy kocsival, nem vonattal, mert akkor nem értünk volna be a verseny kezdetére, ugyanis a beléptető rendszer (1 csaj, kézzel írt, ellenőrzött, számlázott stb.) nem volt éppen a topon.A mozdonyok már készülődtek a versenyre:
Igazából az első párost láttuk, a 424-sel kölcsön angol csapat versenyzett, ők ugyanis lelkesen eljöttek a Grand Prix-re, de nem hoztak magukkal mozdonyt. Ellenfelük egy óriási osztrák mozdony volt. Az angolok ügyességben jobbak voltak, de látszott, hogy pár dologban nem ismerik annyira a mozdonyt, mint az ellenfeleik és kicsit bizonytalankodtak. De jó móka volt végignézni. Babszem aztán ezt elunta, inkább menni akart megnézni a többi mozdonyt meg a modellszobát. Ahol most is vagy 1 órát ácsorgott a különböző asztalok mellett. Amúgy a legrendesebb gyerekek egyike volt. Csöndben bámult és nem nyúlt hozzá semmihez, csak külön kellett neki szólni, amikor láttam, hogy már táncikál, menjen el pisilni, az asztalok megvárják (amúgy kénytelen volt női wc-be menni mert a férfiben csak piszoár volt és a fej.e magasságában kezdődött:).
Ugyan a mozdonyversenyből csak az első kört láttuk, a többit csak hallgattuk, viszont amíg a gyerek az apjával mozdonyról le-mozdonyról fel-t játszott körbenéztem az étkezőkocsik versenyén is. Ugyanis az is erre a napra volt meghirdetve, azaz túl azon, hogy a VIP zsűritagoknak külön terítéssel és menüvel ment a viadal, magyar, szlovák, cseh, svájci étkezőkocsik is ki voltak állítva, fel lehetett menni és enni ott is. Mi végül a cseh portát választottuk, ahol padok mellett is lehetett knédlizni meg Kozelozni. Ráadásul amellett állt egy mozdony, amire Babszem megtanult felmászni egyedül, sőt abban ki lehetett nyitni a kazánt és ez is simán ment neki.
Aztán az eredményhirdetésen is ott voltunk és a párom nagy örömmel konstatálta, hogy a mozdonyvezető (illetve kiderült, hogy Ficza László fűtő, de róluk és a 109-ről van videó a youtube-on is), akiről azt a klassz képet készítette a Stefánia napon szintén versenyzett. Sőt ők a 109-sel lettek a másodikak. A vetélkedőt szombaton az angolok nyerték amúgy, ami azért nem semmi, hisz kölcsönmozdonnyal nyomultak.
Az eredményhirdetésen pedig végül igazi Forma1-s finálé is akadt:
Persze aznap délután már nem volt alvás, este azonban a nagy izgalom elég korán lenyomta a fiatalembert.