Elérkeztünk hát az első hónapfordulóhoz. A legfontosabb dolgot, a növekedést, gyarapodást kézben tartjuk, azt hiszem. Csütörtökön a rendelőben feltett kérdésekre mind pozitív választ tudtam adni: hason emeli a fejét, átfordítja, hangra odafigyel, arcra fókuszál, figyelme felkelthető, érdeklődő, nem túlzottan sírós, ingerlékenynek se mondható, erős hangra összerezzen, rövid torokhangokat hallat és én egész könnyen meg tudom nyugtatni.

Napirendünk még persze nincs, főleg evés van sok, s mivel néha olyan sűrűn, meg sokáig, hogy feladtam, nem vezetem a füzetem, egyelőre. Igény szerint szoptatok. Este, meg ha hosszabb nyugira van szükség (séta előtt vagy amikor a dokihoz mentünk), szoptatás után kap lefejt tejet is. Mert amúgy egész hamar megunja az evést, bealszik, aztán 5 perc múlva újra sír, hogy enne. Böfizik is már, bukni ritkán szokott, de a mohó inkább azt is visszanyeli. A séta bejött neki, kicsit nézelődik aztán bealszik, szereti a babakocsit. A hordozó ellen először tiltakozott, de miután kiderült, hogy ez is helyváltoztatásra való, megnyugodott, a dokihoz az oda meg a visszautat végig nézelődte, aztán amint kiszálltunk az autóból bealudt.

Inkább délelőtt szokott nagyokat aludni, meg reggeli után tisztába téve teli pocakkal szeret nézelődni az ágyába és nyúl a lakótársai felé (színes kis állatok az rács mentén), hogy aztán nagy balhé legyen ha valamelyiket sikerül magára rántania.

Legjobban a mellkasomon szeret aludni. S mostanában bizony az éjszakák annyira nem fényesek, mert ugyan csak 2x kel fel, de az egyik ébrenléte hosszabbra szokott sikerülni, például mára virradóra is 2 órát tartott. Alváshiány miatt ma reggel kicsit türelmetlenebbek voltunk és el is felejtettem mondani Zsebinek, hogy boldog hófordulót, pedig pont fél 7 körül ébredt fel, amikor 1 hónapja meglátta a műtő fényeit (napvilág túlzás lenne:).

Főleg hason tud nagyot és mélyet aludni, de gyakran alszik a hátán is, ilyenkor azonban még annyira ficereg, hogy rugdalózással felébreszti magát. Be szokott jönni ezekben a helyzetekben a játszócumi, mert ha azt nyammogja, akkor arra fókuszál és a végtagjai nem rugóznak.

A bátyja hangját is szereti, tegnap míg Babszemmel Skype-on beszélt az apja, Zsebi vigyorogva szopott az ölemben. A nagy testvér amúgy ma hozott neki ajándékot, egy kis plüss egeret, amit teljesen önállóan választott ki, meg talált ki, hogy a kistesónak kell valami meglepetés. Ma volt itt forgalom, megjött Babszem vidékről, itt volt a nagyi s még a húgom is visszaúton Stockholmba meglátogatott minket.

Tejkiütései még vannak, száraz kicsit a bőre is, s van már olyan 50-es rugi, amin végigér, bodyk közül meg jó pár rövid neki, 56-os méret széltében nagy, hosszában csak ippeg. S persze továbbra is szép, íme a ma reggeli érdeklődő tekintet: