Szóval megint eltelt egy hónap és a méreteket majd holnap fogom megtudni, mert akkor megyünk státuszra.

Az biztos, hogy most már az 50-es, meg koraszülött ruhák kicsik neki, 56-ból van ami még nagy, de már inkább ezt a méretet használjuk. Méretre még mindig csak pár hetesnek nézik, tegnap is egy nő az utcán megjegyezte, hogy ugye úgy 3 kilóval született. De ha kinyitja a szemét, akkor már látszik, hogy nem olyan kezdő a Zsebi. A szeme amúgy olyasmi lesz, mint Babszemé, mert nem sötétedett, inkább kicsit világosodik, szóval szürkés-kék felé tendálunk, de most még mindig van benne egy kis ibolya. Éjszakáink a szokásosak, egy hosszú alvás először (volt már 5 óra is), aztán 2-2,5 vagy 3 óránként még fel-felébred. Táplálkozás továbbra is anyatej, változó mennyiségben, ilyenkor melegben meg-megszoktam azért kínálni vízzel is. Esténként még mindig főleg azt igényli, hogy nálam legyen, más nem igazán tudja megnyugtatni. Bár tegnap Babszem felhúzta neki párszor a zenélő kacsát, amíg mi vacsoráztunk és Zsebi visszaaludt. Elkezdte felfedezni a közvetlen környezetét. Az ökleit többnyire csont nélkül a szájába tudja nyomni, s tegnap már próbált nyúlni a kacsa után. Tisztán, mint a bátyja🙂

Egy friss kép, jóllakottan, félálomban, mosollyal:

Valamint a hónap képeiről elkészült egy album is.