Nyaralás folytatásokban

Szerencsére csütörtökön már csak az orra folyt Zsebinek, a láz úgy tűnik elkerült minket. Ezen a napon elbúcsúztunk teszvesz néniéktől, ők visszautaztak Tiszavasváriba. Szerencsére az idő is javulni kezdett, sőt Babszem kibulizta, hogy beleléphessen a Balatonba, hogy megnézze milyen a víz és azt mondta, hogy „kicsit melegebb, mint amilyen hideg”. Elég nehezen fogadja el, hogy ha már itt van a tó mellett, akkor miért is nem fürödhet. Olyasmi mint hideg víz és alacsony hőmérséklet őt nem igazán érdekli: itt a tó ő is itt van, had fürödjön már.

Pénteken anyuék bementek Kanizsára, hogy bevásároljanak mi maradtunk kint a fiúkkal, Babszem eleinte nagyon élvezte a legidősebb férfi a háznál szerepet és nagyon aranyosan játszott Zsebivel, például amikor a reggelit készítettem nekik. Mivel jó idő volt, sokat voltunk a parton, sétáltunk, meg általában kint voltunk a levegőn. Mondjuk az alvást egyik fiú se vitte túlzásba, de túl lehetett élni a napot. Úgy tűnik, hogy Zsebi végre kezd belerázódni a helyi létbe, mert szombatra virradóra már szinte végigaludta az éjszakát (6-kor kelt fel, aztán még 8-ig visszaaludt), meg napközben délután is aludt 2 órát előbb az ágyában aztán a második felét meg a hintaágyon a szabadban.

Ugyan pénteken ragyogó idő volt, s megígértem Babszemnek, hogy ha szombaton is ilyen marad, akkor fürdünk, de sajnos állandóan felhős volt az ég, kevesebb nap sütött és délutánra lehűlt a levegő meg esett is. Szóval lassan egy hete itt vagyunk, de még nem mártóztunk meg a tóban. Viszont Zsebi ma felnyomta magát állásba a terasz mellett. Nem felkapaszkodott valami magas mentén, bár azt is próbálgatja, hanem kinyomta egyenesre a lábát és felemelte a fenekét amint a terasz fellépőjébe kapaszkodott.

Persze minden csoda 1 napig tart és egyszer volt Budán kutyavásár, meg hasonló klisék mondásával festhetném alá, hogy aztán vasárnap napközben Zsebi mennyire nem aludt. Vagyis csak kb. 2×10 percet, de legalább nem volt nagyon leharcolt és nyűgös estére se, szóval bírta azért a strapát. Délután még vendégségbe is mentünk nagybátyámat köszönteni, s ott is mindenkinek belopta magát a szívébe, mert elég hamar megbarátkozott az idegenekkel és még Roxy kutyát is tudta kezelni.

Hasonlók

Ehh

1 Comment