A legnagyobb változatosságot az időjárás jelenti a világnak ezen szegletében. Mert az képes egy napon belül szélsőséges lenni. Hol hideg és fúj a szél (szokásos bicikliutamat volt, hogy oda-vissza szembeszél nehezítette), aztán hétágra süt a nap és szinte percenként kéne átöltöztetni a gyerekeket, hogy megfelelő ruhában legyenek kint az udvaron. Ja és a páratartalom miatt elég sokszor olyan, mintha New Orelans-ban lennénk.

Zsebi rengeteget mászkál, áll fel és nem érdekli különösebben, hogy mennyire járja le a térdét, simán bemássza az egész kertet. Babszemnél tegnapelőtt itt volt a másod unokatestvére, aki 6 évvel idősebb, egész jól eljátszottak. Többek között, mert Bence mutatott neki vonatos játékokat a neten. Volt is nagy tragédia, mikor hazavitte az anyukája (több variáció volt, hogy mikor jön a srác és meddig marad, úgyhogy Babszem már az egész napba beleélte magát). Szokott skype-on írogatni, most már rendes szövegeket (kimásolja a modellvonat oldalról a szavakat meg az árakat).

Ma elmentem megnézni a Batman trilógia utolsó részét. Már rég voltam premier napon premier filmen:) Mondjuk amikor lekapcsolták a villanyt kicsit összeszorult a szívem, hogy igazából mi akadályozná meg, hogy itt is megtörténjen egy olyan tragédia, mint Aurorában, de biztos, hogy a legtöbben ezen a filmen ugyanezt érezhetik. Amúgy valószínűsítem, hogy kisebbségben vagyok, mert nekem nagyon tetszett az egész. Méltó befejezése a trilógiának. Legtöbben a középsőt tartják a csúcsnak, de valahogy nekem arról nem maradt annyira mély benyomásom, mint az elsőről, meg most úgy érzem, erről a harmadikról.