Mozdony Grand Prix újratöltve

Amikor két éve nagy meglepetésünkre befutottunk a Mozdony Grand Prix-be kellemes élményben volt részünk. Idén már tudatosan készültünk, hogy ezen a hétvégén lesz, majd szombaton elmegyünk hát a Vasúttörténeti Parkba és megnézzük. Beavatjuk az ifjabb generációt is. Pont a kezdésre értünk oda, lemaradtunk a mozdonyok külön bemutatásáról, de gondoltuk azt majd úgyis elmondják a verseny közben. Kocsival mentünk, a főbejáratnál léptünk be, épp megnyitottak egy harmadik pénztárat is, úgyhogy nem kellett várnunk, sőt rögtön megvettük a jegyeket a kerti vasútra is. Aztán én Zsebivel meg a babakocsival kicsit lemaradtam, mert a macska meg egyéb köves úton elég nehezen ment a közlekedés. Aztán meg sajnos nem néztük a versenyt, mert bár Zsebit lenyűgözik a nagy járművek (s ő nem válogat, kamion, kombájn, kukásautó – amit egyik hétfőn negyed órát követtünk a környéken- simán jöhet), a mozdonyok gőz eregetése és füttye már kevésbé lopta be magát a szívébe. Úgyhogy meg se találtuk Babszeméket a tömegben, hanem csak ácsorogtunk egy darabig, majd elmentünk körbenézni. Gondoltam felfedezem, hogy hol és merre vannak az étkezőkocsik, mert nagyon készültünk arra, hogy megint eszünk a cseheknél, de most időben és akkor jut a knédliből várakozás nélkül is. Csakhogy most nem volt étkezőkocsi találkozó, csak a szokásos magyar modern és nosztalgia utasellátók. Zsebivel végül a Kárpátalja Express egyik kocsijában kötöttünk ki, ahol ő szépen eltologathatta a babakocsiját. A nagyobb fiúk végül épp csak megvárták az első versenyt, mert Babszem azon izgult, hogy mikor megyünk már végre kerti vasutazni. 

 

Úgyhogy randiztunk és elmentünk egy körre. Mivel a kedvenc fekete kisgőzös éppen kiállt, mert javítgatták, a zölddel mentünk el. Babszem ült elől, mögötte Zsebi aztán én. A fiúk nagyon élvezték az utat, bár a kisebbik végig nagyon komoly képpel utazott, azért miután leszálltunk azonnal mutatta, hogy menjünk vissza és amíg ott voltunk többször is mutogatott a vonatok felé, kapacitálva minket, hogy menjünk újra. Aztán ettünk, meg mentünk még egy kört a kisvasúttal, mert Babszem addig nem nyugodott, s most sikerült a feketére felülni, megnéztük a modelleket is, de az nem volt annyira nagy szám idén, majd még egy versenyt elmentek a nagyok megnézni, mi ismét az élményvonatkocsiban kötöttünk ki. Aztán volt még fordítókorongozás és végül megnéztük a kiállított mozdonyokat. Ezek közül jó párra fel is tudtunk menni, volt ahol benn voltak lelkes önkéntesek és eljátszották, miket is kellett megtenni ahhoz, hogy elinduljon a vonat. Zsebi tátott szájjal figyelte a sok fekete kart hogy rángatják, Babszem meg addig mászott fel-le másik mozdonyokra, amíg talált olyat, ahol kipróbálhatta amit látott (ehhez a következő feltételeknek kellett teljesülnie: be lehetett menni a fülkébe és pár kar működött is), az öccse ezt is élvezte. Meg azt, amikor felraktuk egy teherkocsiba és mindenáron másik oldalt szeretett volna lemenni, nem ott, ahol mi álltunk. Hiába szóltunk neki, ő csak vigyorgott elég huncutul:

Végül nagy élmény volt Zsebinek is, vele még játszótereztem meg csúszdáztam is egy kört közben, Babszem kicsit talán már unta a témát, de legalábbis nem volt annyira lelkes, mint korábbi alkalmakkor.

Hasonlók