Zsebivel a szerda-csütörtök-pénteket bevásárlással töltöttük, rengeteg listám volt, mit hol kel venni és majdnem mindent beszereztem, vasárnap reggel csak kenyérért, citromért meg szalvétáért kellett elszalasztani az embert (a leveszöldség az egyéb miatt kellett, erre később majd fény derül), s végül a kenyér nagyját ma reggel odaadattam vele hajléktalanoknak, mert megmaradt. Az eredeti terv szerint szombaton jöttek fel a nagyszülők Tiszavasváriból, hogy a gyerekekre vigyázzanak, míg mi kimegyünk Szadára és előkészítjük a terepet. Aztán szombaton 10-re Babszemnek 39.2-re felment a láza. Vírusos torokgyulladás, amit tuti az oviból hozott, mert pénteken délután beteg volt ott az egyik haverja, aki ráadásul nagyon szeretett Zsebivel is játszani. Szóval lázcsillapítás mellett azon izgulhattunk, hogy a kicsi ne kapja el. Szerencsére a gyógyszerek azért napközben egész jól rendbehozták Babszemet, Zsebi meg lefoglalta legalább az egyik nagyszülőt, így sikerült eljutni három órára Szadára is, ahol kitakarítottunk, kipakoltunk, előkészítettük amire gondoltunk. Este még bepácoltuk a húst meg elkészítettük a mártogatósokat, reggelre maradt a friss saláta összevágása, rizsfőzés (mert biztosra mentem, úgy számítottam, hogy van aki se tésztasalátát, se frisset nem fog enni).
Babszemnek egész jó éjszakája volt, este volt ugyan lázkiugrása, de azt lenyomtuk és utána reggelig aludt, viszont hőemelkedéssel ébredt. Az volt a terv, hogy akkor ő nem jön a templomba, de pár órára kivisszük majd Szadára, aztán anyuék maximum hazahozzák és megvárják amíg mi is megjövünk. Mindenki megérkezett időben, nagyi vigyázott Babszemre, nekem és Zsebinek meg csak fél 11-re kellett a templomhoz menni, míg a többiek elmentek a szertartás kezdetére. Odaérve megvártam a húgomat a lányokkal, akik szintén később jöttek, s még így is kijött egy néni és mondta, hogy bőven ráérünk. Közben láttunk még más keresztelendőket is, akiket kihoztak a szertartásról a templomból. Végül majdnem 11-kor került sor a keresztelőre. Zsebi nagyon jól viselkedett, nem is ő volt a legidősebb, bár az énekek már annyira nem kötötték le, miután a közszereplése lezajlott, úgyhogy megint csak kijöttünk, így cirka 10 percet töltöttünk a templomba. Sajnos közben Babszemnek megint 39 fölé ment a láza, úgyhogy megbeszéltük vele, itthon marad anyuval. Mivel mindenki meglátogatta, kapott ajándékokat is és csak vele foglalkozó nagyszülőt is hagytunk nála, egész könnyedén vette, hogy kimarad a buliból, amire pedig annyira készült. A leveszöldséget azért hozattam, hogy anyu tudjon erőlevest főzni Babszemnek, mert a torka miatt kb. az volt szombaton is az egyetlen, amit megevett.
Mindenki más felkerekedett hát és kiment Szadára, ahol tényleg mire kipakoltuk a kajákat eléggé éhes lett a nép, mire elfogyott az előétel elkészültek a húsok is a grillen. A desszertekről a nagyszülők gondoskodtak. Meg volt közben íjászkodás, Zsebi nagyon élvezte, hogy a dömperben tologatták dombon lefelé és reklamált, amikor valaki lassan ment vele az emelkedőn. A párom unokatestvére még gitárt is hozott, úgyhogy volt zene is. Aztán úgy 4 óra felé oszolni kezdett a társaság, mi is siettünk haza a kis betegünkhöz.
Egyébként a lényeg, hogy túl vagyunk rajta és a visszajelzések szerint jól is sikerült minden. Még szerencse, hogy az időt megrendeltük, mert mindenki azon izgult, hogy nincs B tervünk rossz idő esetére.
Itt pedig a frissen keresztelt:
