Az óvónénik már a múlt héten faggatóztak, hogy vajon december 17 után hányan jönnek még oviba? Mert nekik még van szabadságuk és kivennék, összevont csoportok lesznek és kevés óvónő, úgyhogy jó lenne, ha néhányan meg tudnák oldani, hogy otthon tartják a gyereket. Nekünk mondjuk ez nem ütközött akadályba, meg amúgy is azt terveztük, hogy a nagyi 18-án kedden elviszi Babszemet magával mi meg majd pénteken megyünk utánuk. Aztán a múlt héten skype-on a nagypapa megmutatta az átalakítás alatt lévő terepasztalt, s a gyerek be lett sózva. Már a múlt csütörtökön alkudott, hogy ő inkább már szombaton menne Tiszavasváriba. De szóltam neki, hogy szombaton Eszti szülinapjára kell mennünk és akkor beleegyezett, hogy mégis maradjunk az eredeti felállásnál.
Szombaton tehát Délegyházán voltunk, főleg csajos buli volt, de azért a fiúk is feltalálták magukat. Zsebi rohangászott össze-vissza, Babszem pedig még táncolni is beállt a lányokkal. Aztán persze hétfő délután már úgy jött haza az oviból, hogy kicsit krákogott, este köhécselt is. Úgyhogy a terv, hogy kedd reggel még elviszem a 6 éves oltásra ugrott. Meghagytuk neki, hogy egész nap pihennie kell, meg mézes teát innia. Délelőtt volt egy kis hőemelkedése, 37,2 és megbeszéltük, ha lázas lesz, nem utazik Tiszavasváriba, hanem mondjuk csak holnap. Úgyhogy Babszem egész nap nagyon rendes volt, feküdt meg itta a teákat és félóránként mérte a lázát. Délután mondjuk túl izgatott volt ahhoz, hogy aludjon rendesen (ő azt mondta, kicsit aludt, szerintem semmit, de feküdt az biztos), viszont nem volt láza, úgyhogy mehetett a buszhoz a nagyival. Aztán este már skype-oltunk is, nagyon tetszik neki az új pálya, nagypapa meg lett dicsérve.
Zsebi is érezte ezt a nagy készülődést, mert ma ő se aludt egész nap, úgyhogy este eléggé beájulós figurával tért nyugovóra.