Hétfőn hivatalosan elkezdtem beszoktatni Zsebit a bölcsibe. Eredeti tervünk az volt, hogy Babszem akkor még egy hetet megy oviba, de ő szombat estére belázasodott, meg vasárnap is volt hőemelkedése és bepirult a torka, szóval nem ment ő sehova. Viszont jött rá vigyázni Cica. Hétfőn csak 1 órára mentünk be, mivel szép idő volt, azt is az udvaron töltöttük, ahol Zsebi feltalálta magát, mert még válogatni is lehet a motorok között. Érdekes módon, mindig kéket választott magának, rá se nézett a többi színre. Valószínűleg, mivel az ő motorja is kék. Még ott voltak a nagyobb gyerekek is, akik szerdán búcsúznak (végre, itt nem ballagásának hívták a dadusok, hanem búcsúnak az eseményt), akiknek a nagy része mind Maricán, Zsebi gondozóján lógott, szóval nem tudott teljesen rá figyelni. Meg az egy óra hamar elment.

Kedden már úgy mentünk, hogy a csoportszobában nyitottunk, sőt előtte ugye átöltöztünk, megkerestük a jelünket és bepakoltunk pár cuccot a szekrénykébe is. Zsebinek repülőt választottam még júniusban a szülőin mert nem volt semmi más fiús jel szabad. Persze ez se egyszerű, főleg nem nekem, akinek gyakran még Babszem hala majd hóembere is kihívást jelentett, de Marica megnyugtatott, az is elég, ha monogramot teszek mindenbe. Zsebi már együtt tízóraizott a többiekkel, aztán mentünk ki az udvarra együtt, sőt volt egy kis idő, hogy beküldött Marica, s addig ő vigyázott a fiamra. Persze nehezen engedett el, de mire 2 perc múlva visszaértem, már javában nézegették a bogarakat a fákon, s nem hiányoztam.

Tegnap Babszemmel megint Cica volt addig, s belenéztek az elsős tankönyvekbe (amiket hétfőn kaptunk meg), s a Matematika II munkafüzetből oldottak meg feladatokat. Amik persze simán mentek a fiúnak. Úgyhogy megbeszélték, meg este mi is mondtuk neki az apjával, hogy az iskolában majd a számolási tempóján kell javítania. Ha úgy is érzi, hogy újat nem tudnak neki mondani, azért végezzen el mindent amit hall, mert a gyakorlással egyre ügyesebb és gyorsabb lesz.

Ma reggel már majdnem normális őszi menetrend szerint indultunk. Vagyis ment Babszem óvodába, az apja vitte, Zsebi még akkor ébredt, amikor elmentek, de ő is tudta, hogy megyünk bölcsibe. De nekünk csak 9-re kellett odaérni, úgyhogy nagyon azért nem siettünk. Mondjuk még mindig van mit ledolgozni a szintidőnkön.

Pont az eső előtt érkeztünk meg, úgyhogy nem volt kérdés, hogy fedetten leszünk egész délelőtt. Zsebi rögtön a tegnap kinézett markolót kereste, meg egyáltalán még élvezi a játékokat, bár van 1-2 gyerek, akik nem hagyták kibontakozni, de ők már holnaptól nem lesznek. Tízóraihoz megint leült rendesen és evett szilvát, aztán nagyon élvezte, amikor mondókáztak meg táncoltak a többiekkel, csak egy idő után sok lett neki a hangzavar. Úgy 11 felé kezdte mondogatni, hogy menjünk haza, de emlékeztettem, hogy ma már ott is ebédelünk és majd csak utána lépünk le. Az ebéd vegyes fogadtatásra talált, eleinte jól ment, de szokás szerint 5 kanál után Zsebi felállt az asztaltól és jobban kezdte érdekelni, hogy már pakolják ki az ágyakat. Ám azért még lefeküdni nem akart rá.