Eltelt a hét úgy, hogy igazából nem írtam semmit a történésekről. Mert a hétköznapok jönnek egymás után és nem unalmasak, szerintem az egész családot feldobja, hogy kitárult a világunk, azért eget rengető dolgok nem történnek.

Zsebi a bölcsődében továbbra is jól érzi magát, reggel már csak megszokásból szokott kicsit hüppögni, délután mindig úgy találom, hogy éppen játszik valamit és aztán rohan hozzám a szobán keresztül. Most már nem kell vele külön alkudozni, hogy előbb elmegyünk Babszemért, aztán haza, már ő is mondja a délutáni programot. Bármennyit is eszik, keccet még reflexszerűen kér, amikor kilépünk a bölcsi ajtaján. A héten folyt az orra és köhögött, de mivel a dolog nem súlyosbodott (az orrából átlátszó, fehér takony jött, láz nem volt stb.), maradt a közösségben. Amúgy rendesen megcsappant a létszám mindkét csoportban alig vannak, de akik igen, azok mind második gyerekek legalább, tehát nagyobb testvérrel rendelkeznek.

Babszem egész héten napocskát kapott, eddig már kétszer volt úgy, hogy pénteken felhős napocska lett az aznapi viselkedésének az értékelése, de most talán mert ma már nem volt tanítás, 4 napon át szépen végig jól viselkedett. Amúgy nagyon jól érzi magát az iskolában, úgy tűnik, sőt azt is mondja. Bár még mindig keveset beszél róla, de azért már vannak irányított kérdéseim, amivel rá lehet venni, hogy kicsit megnyíljon. De azt hiszem, hogy ezt mindenképp tőlünk örökölte, se az apja, se én nem voltunk az a locsogós fajta, aki órákat áradozott volna a vele történtekről. Most épp hosszú hétvégét kaptak, még hétfőn se kell iskolába mennie, úgyhogy kipihenheti magát, ma anyuék vigyáztak a fiúkra (természetesen Zsebi se ment “dolgozni”). Mivel már két hete van órarendünk, ügyetlen anyukához méltóan hónom alá csaptam a Microsoft Clipart gyűjteményét és elkészítettem a figurás változatot*, hogy most majd önállóan is tudja ellenőrizni a táskája tartalmát.

Az ember a héten kétszer is volt vidéken, ezért kétszer is jó időben kellett elindulnunk, mert a főnöke a sulihoz jött érte, de ügyesek voltunk és nem kellett senkit megvárakoztatni. Szerdán én is voltam egy gyűlésen, amit elsőre 4 órásra hirdettek és én azt hittem, ez biztos valami vicc, de kiderült, hogy komolyan gondolják, s 3 óra 40 percet tartott. Viszont nem volt annyira unalmas, mint amire számítottam. Sőt ma megírtuk végre a munkaköri leírásomat Főnénivel, s van megint új hangzatos neve annak amit végzek, úgyhogy csináltathatok új névjegykártyákat 🙂

*Plusz pontért ki lehet találni, melyik az erkölcstan:) Illetve aranyos volt az egyik kolléganőm kérdezte (mert persze el kellett dicsekedni, hogy milyen “kreatív” vagyok), hogy “főzés is van?”