Az őszi szünetet aztán Kanizsán fejeztük be. Pénteken délelőtt lementem Kanizsára a fiúkkal. Mivel előtte jó nagyot aludtak, Zsebi nem pihent az úton, s eltekintve attól, hogy már a Balaton nyugati vége mellett 2x megdobta Babszemet a Boribon autózikkal, egész jól viselkedtek. Így legalább odaértünk Mindenszentekre, ha anyu szülinapját és a húgomékat egy nappal le is késtük. Kíváncsi voltam, hogy fog tetszeni a temetőzés Zsebinek. Babszem nagyon okosan mondta, hogy nem fog gyertyát gyújtani, mert azt csak a felnőtteknek szabad, de a mécsesek előkészítésében azért segített. Zsebi persze elsősorban gyertyákat akart elfújni, meg annyira nem varázsolta el a hangulat, s szeretett volna mindenhova motorral közlekedni (míg babakocsisokat sokat láttunk, kisjárművel közlekedők csak mi voltunk a kanizsai temetőben), még a szűk járatokon is. Végül majdnem az egész családdal összefutottunk, s még az is le lett boltolva, hogy megkapjuk az utolsó hiányzó matricát Babszem Magyarország mánia albumába.

A fiúk jól érezték magukat persze a nagyszülőknél, mindegyiküknek megvan a kedvenc dolga, amit ott csinálhat, itthon, vagy máshol meg nem. Babszem főleg arra készült, hogy a mamával elmennek majd a Müllerbe és kinézik, mit kér a születésnapjára. Ez egy jó 2 órás program volt most is, pedig a bolt ott van 3 percre a lakástól.

Szombat-vasárnap nem volt valami verőfényes idő, sőt hazafelé elkapott minket az eső rendesen a Balaton végénél, Siófok után. Volt szakasz, ahol annyira nem láttam, hogy inkább letértem az első benzinkúthoz a 80-as kilométer körül, s vártunk egy kicsit, amíg enyhült az idő, meg a nagyobb forgalom lement. Babszem megállásnál elégedetten nyugtázta, hogy éhen nem fogunk halni, mert van szendvicsünk, s rögtön meg is evett egyet. A korábban elaludt Zsebi a pihenő alatt kicsit felébredt, de aztán visszaaludt, s a házunk előtt úgy kellett ébresztgetni, hogy megérkeztünk.