Június 28. szombat
Mivel négy éve nagyon meg voltunk elégedve Malinskával, idén is ott kerestünk szállást magunknak. Igaz, már 2 éve néztem egyszer, hogy a ház, ahol anno voltunk nincs többé az utazási iroda kínálati között, de nem csüggedtünk, kerestünk valamit hasonló paraméterekkel. Azaz olyan apartmant, ahol csak mi vagyunk, max. még a háziak. Ismét csak tavasszal foglaltunk, s most nem a szezon végén, hanem pont előtte mentünk ugye. Odafelé tehát ismét csak Kanizsán aludtunk egy éjszakát, a pénteki buli miatt mindenki jól kifáradt, lefeküdt. Végül ebéd után 2 felé indultunk el, s bár a Lobi előtte jól megijesztett, hogy majd mekkora sorokat kell várni a határon meg hát ugye Zágrábnál, ebből semmit se tapasztaltunk. Sőt, még átnéztünk az autópálya kapunál a másik oldalra is, s ott se volt, csak úgy 100m-es sor, meg is egyeztünk, hogy ennyit bevállalunk majd egy hét múlva mi is. Odafelé megint úgy osztottuk be az utat, hogy én vezettem a hegyek lábáig, onnan az utolsó 100 km-t meg az ember. De kellemesen csalódtunk, hogy elkészült a négy éve még csak alagútfúrásnál tartott autóút szakasz, úgyhogy a végén simán lecsorogtunk KRK bejáratához, csak 1x soroltunk majdnem rossz sávba.
Malinska is fejlődött, rögtön a városba vezető fő út mellett 2 bevásárlóközpont is épült. Az irodánál jött elénk a tulaj és kocsival elvezetett a házhoz, aminek hatalmas kertje volt. A földszinti lakás lett a miénk, két hálószoba (egyikbe franciaágy, másikban két külön fekhely) és egy nagy amerikai konyhás nappalija volt s kád a fürdőszobában*, meg hatalmas terasza, a lakás 65m2 volt, a terasz meg 24! A szokásos elrendezésben aludtunk, én Zsebivel a francia ágyas szobában, Babszem meg az apjával, igaz ők is összetolták az ágyakat. Teszvesz nénié volt a nappaliban lévő kihúzható 2 személyes kanapé. Mi kipakolás után gyorsan visszamentünk még az élelmiszer boltba, a Plodine-ba, tejet, vizet meg gyümölcsöt venni, addig a többiek kipakoltak. Ugyan 6 óra elmúlt, de azért lementünk megnézni a tengerpartot, meg persze mártóztunk is egyet. Látható volt, hogy itt is volt fejlődés, hiszen több betonozott napozós strand lett kialakítva, s a tengerpart melletti út is tovább volt kibetonozva mint 2010-ben. Sőt, a hotel mellett a vízipark cuccait is felújították. Viszont ugyanott volt a kisbolt, a jégkrémárus mint régebben. Mondjuk azért hűvös volt már, úgyhogy tényleg csak ismerkedtünk a vízzel:)
Június 29. vasárnap
Gyönyörű időre ébredtünk, s bár reggeli után én főztem egyet, azért még ebéd előtt is le tudtunk menni a partra. Most tovább mentünk egy kanyarral, s ott fürödtünk, ahol 4 éve is. Első körben mindenki nagyon élvezett mindent, aztán hazafelé úton Babszem kitalálta, hogy szeretne beleugrani a vízbe az egyik mólóról, az öbölben. Apja ment, hogy elkapja, csak éppen azt nem nagyon kalkulálták bele, hogy ott már neki se ér le a lába, meg hogy mi lesz azután, ha feljött a gyerek a víz alól. Az ugrás felkészüléssel együtt jól sikerült, csak a kifele úszásnál akadt egy kis baki, az ember rájött, hogy nem tudja kivinni a rá csimpaszkodó gyereket, úgyhogy kért, hogy segítsek. Szóltam Babszemnek, hogy akadjon le az apjáról és ússzon és másodszorra meg is értette, mit kérek, úgyhogy utána kievickéltek szépen a partra (mondjuk nem kellett, csak úgy 10 métert úszniuk, de az hirtelen félelemben nem könnyű).
Leginkább talán a nagyit viselte meg az egész, mert ő amúgy se szereti a vizet, nem tud úszni, alig két éve beleesett a holtágon egy csónakból a Tiszába és azt hitte, ott marad, úgyhogy most újraéélte az egészet és eléggé felzaklatta az eset. Szerencsére Babszemet nem annyira, ő az úszásos dologból alig vett észre valamit, mert teljesen lekötötte, hogy ugrás után feljöjjön a vízből és ott is maradjon. Ő amúgy készen is állt rá, hogy továbbra is gyakorolja az ugrálást, csak mi, felnőttek legyünk jobban felkészülve.
Június 30. hétfő
Éjszaka vihar volt, s még délelőtt is zuhogott az eső, úgyhogy elhatároztuk, elmegyünk együtt vásárolni. Most a második bevásárló központot kívántuk kipróbálni, nem a Plodine-t ahol első napunkon voltunk. Persze ez az ötlete támadt a Malinskán nyaralók kb. 90%-nak, úgyhogy zsúfoltak voltak a parkolók, amelyekben amúgy se egyszerű manőverezni, mert kicsi a hely (hisz a szigeten minden építkezés drága, úgyhogy ott spórolnak, ahol tudnak. Vásárolgattunk, amit kellett, nézegettük, hogy vajon tudunk-e venni fügepálinkát az otthon maradt nagypapának, mert még mindig emlegeti azt, amit jó pár éve Makedóniában ivott és azóta se. De persze most se találtunk, ahogy 4 éve se, errefelé valahogy nem divat a fügepálinka. Aztán fizetésnél kicsit megrökönyödtem, mert 230 kunával több volt a számla, mint gondoltam. Kiderült, hogy igazából nem csaptak be, hanem figyelmetlenek voltunk. Babszem ugyanis kinézett magának egy békaember felszerelést, legalábbis szemüveget és pipát, amibe beleegyeztünk, hogy megkaphat, úgyhogy bekerült a bevásárló kocsiba, mert az állt alatta a polcon, hogy 40 kuna. Ám az történt, hogy valaki már garázdálkodott a békafelszerelések között és semmi se volt a helyén. Végül úgy döntöttünk, hogy nem cseréljük vissza, hanem megtartjuk, s kipróbáljuk. Később kiderült, hogy kiválóan döntöttünk, új hobbink lett, a snorkelezés.
Délutánra már kisütött a nap, úgyhogy sétáltunk egy nagyot a városban és fagyiztunk. Az embert megkérte az egyik vízimentő srác, hogy fényképezze le valami haverjával, majd megadta az e-mail címét amit felírt egy rágó papírra. Ez később persze a szemétben végezte, s itthon már nem találtuk, hova kéne küldeni a képet. Azért a biztonság kedvéért valahogy kiderítettük a Horvát vízi-mentők elérhetőségét és oda elküldte levélben a párom, hátha valaki felismeri a srácot és továbbítja neki.
*nekünk ez is listás dolog volt amikor válogattunk, mert a zuhanytálca igazából egyik gyereknek se a kedvence