Az úgy volt, hogy még amikor kb Babszem másfél éves volt, sikerült vennem magamnak egy nagyon klassz Marc csizmát, amit évekig lelkesen hordtam. Leárazáson vettem, de még akkor is volt vagy 20000 forint, de bőven megérte. Egyszer kellett sarkaltatni, aztán a cipzárjának a húzója letört, de a kanizsai cipész, akihez apu hordja az egész család javítani valóját (szerintem simán adhatna kedvezményt) azt mondta, nem éri meg kicserélni, inkább csináljunk rá egy kampót. Amit apu fel is szerelt rá, de aztán az is hamar letört, úgyhogy 2 évig még biztosító tűvel húzkodtam, de tavaly előtt amikor a bélése is tropára ment, kidobtam. Tavaly jópofa, olcsó csizmám volt, marha kényelmes de nem egy minőségi darab, annyiért is vettem, úgyhogy 1 év alatt tönkrement.
Idén meg már mielőtt Londonba utaztam, szerettem volna venni csizmát, amit ugye tudok nadrággal/szoknyával egyaránt viselni, de nem volt szerencsém. Viszont ma végre, amikor már kis híján tél lett, hideg volt és valami szitált is, sikerrel jártam. Ráadásul találtam olyan csizmát, ami vízálló (mint kiderült, ez manapság már nem alap a csizmáknál), s még le is volt értékelve (Reno-s Bama csizma, szóval elég jó minőség) és még bélelt is. Kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni.
Plusz a másik dolog ami hiányzott, egy jó sapka, mert bármennyire is jó az Igazából szerelem fejfedőm, mégiscsak 11 éves és ki van nyúlva. De a C&A-ban is szerencsém volt, ugyanis épp kabátokra és téli kiegészítőkre (sál, sapka, kesztyű) volt kedvezmény, úgyhogy még azt is sikerült szereznem.
2 Comments
… mert semmire nem tudsz vigyázni. 11 év alatt 1 sapka! ejnye lányom 🙂
Sőt romlottam, a csizmám már csak 5 évet húzott!