Lassan de biztosan kezdünk belerázódni a hétköznapokba. A héten Babszem már volt foci edzésen is, Zsebi pedig úszni. Ennek örömére az utóbbi éjszaka hányt. Úgyhogy ma itthon maradtam vele, szerencsére reggel óta semmi jelét nem adta annak, hogy több lett volna az egész kaland egy gyomorrontásnál. De még az is lehet, hogy vizet nyelt az uszodában.

A Klári néni megint kérte, mint tavaly ősszel, hogy szeretne velem suli után beszélni, Babszem azt mondta, hogy mostanában nem győzi kivárni, míg felszólítják és mások előtt bekiabálja az eredményeket (néha rosszat) és biztos erről akarnak velem beszélni. De kiderült, hogy megint csak úgy mint tavaly annyit mondtak, hogy kicsit el van varázsolva és nem mindig figyel oda arra, ami körülötte folyik. De múlt ősszel is elmúlt, talán most is el fog.

Viszont megette a brokkolit ebédre, s ennek az üzenőfüzetben is van nyoma: