Kázmér 8

Ma reggel a születésnapos azt, mondta, hogy ne beszéljünk arról, ő milyen volt kiskorában. Ez alatt a 4 éves kora előtti állapotot értette. Úgyhogy a tavalyi éve képeit szokás szerint azért kitehetem:)

Continue Reading

Kicsit megcsúsztunk

Az úgy volt, hogy hétfő délután megérkezett nagyi Babszemért az óvodába. Terveink szerint kedd délután vittem volna ki őket a buszhoz, hogy elutazzanak a Jobbik Fővárosába. Hétfőn ledolgoztam a kedden csúsztatott órámat, elmentem a receptekért amit felírattam kötőhártya gyulladásra, ki is váltottam és még a kocsival is időben ki tudtam állni, mert teszvesz néni akkor érzi magát biztonságban, hogy nem marad le a buszról, a már 30 perccel indulás előtt fenn ül. Babszem akkor ébredt fel, amikor hazaértem és gyanús volt. Bizony 37,9 volt a hője, a szeme meg egyre jobban ragadt, úgyhogy utazás el lett napolva.
Tegnap estére kicsit bedagadtak a nyirokcsomói is, úgyhogy ma még elviszem a doktornénihez is Babszemet, s nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre nem utazik sehova, mert ha jobban lett volna, pénteken újból kísérletet tettünk volna arra, hogy felpakoljuk a Tiszavasváriba tartó buszra. Úgyhogy egyelőre az erre a hétre tervezett karácsonyi bevásárlás, mozi jövő hétre tolódik. Vagy akkorra se. Babszem egészségétől függ.

Másik fronton meg ma voltam vérvételen meg vittem vizeletet és bejelentkeztem genetikára is. Ott azt mondták, nincs időpont, menjek oda, mindenki sorra fog kerülni, de azért vigyek magammal valami vastag, szórakoztató könyvet*, gyereket meg férjet pedig hagyjam otthon. Mivel betöltött 11. vagy 12. hét kell ezt majd januárban fogom megtenni. A laboreredmények 1-1,5 hét múlva lesznek készen, úgyhogy még az se biztos, hogy idén eljutok a védőnőhöz, aki amúgy ugyanaz, mint akivel a Babszem terhességet végigcsináltam, s ugyanúgy csütörtök reggel van a fogadóórája mint 4 éve.

*Nem mintha erre külön figyelmeztetni kéne.

Continue Reading

Mikulásról és egyebekről

Pénteken délelőtt a bölcsődébe is megjött a télapó. Volt versmondás, éneklés, kaptak ajándékokat is a gyerekek. Babszem néha, ha jó kedvében volt, elmondta a Télapó itt van-t, de énekelni már nem annyira akart (tiszta apja, höhö). Mivel én aznap vendégelőadó voltam, a fiúk kettesben jöttek be a gyári Mikulás ünnepségre. Reggel elmagyaráztam a páromnak, hogy melyik ruhába kéne átöltöztetni délután Babszemet, hogy csinos legyen, persze ő megint csak a szemét forgatta, de azért mégis inkább a farmerben hozta be és nem a játszónadrágjában.

A gyári Mikulásért sorba kellett állni, de igazán nem ijedt meg tőle Babszem, sőt elmondta, hogy a bölcsiben a Réka megijedt és sírt, aztán nem is kapott ajándékot. Utána pedig Alma koncert volt, ami a program szerint fél órás lett volna, de a becsületükre legyen mondva, 1 órát játszottak a gyerekek nagy örömére. Sajnos Babszem addigra már annyira fáradt volt (Télapó! Apa ment érte a bölcsibe! Buszozás! Anya munkahelye! Újabb Mikulás! Koncert! Ugrálás!), hogy háromnegyedénél eljöttünk és hazamentünk.

Szombaton persze korán kelt a gyermek, viszont délután akkorát aludt, hogy már sötétben kellett elindulni sétálni, mert azt megígértük. A rövid sétából aztán villamosozás lett. Egy megálló helyett elmentünk az Őrsig, ahol Babszem be akart menni az Árkádba. Mivel már 7 után voltunk, nagyon kevés vásárló csellengett az üzletekbe, s a gyerek kiélvezte a Hervist. Biciglizett, előbb gyerekkel, majd a szobabicikliket nyomogatta, meg labdázott. Meg is állapítottuk, hogy jobban élvezi a sportáruházat, mint a Játékboltot.

Ma délután én ugyan dolgoztam, de reggelre kiderült: járt nálunk is a Mikulás, csizmában hagyott pár apróságot, meg egy kék mozdonyt, ami magától megy a fa síneken. Úgyhogy meg is volt a délelőtti program: Babszem vonatjai körbe-körbe jártak az újra felépített pályán. Délutánra már elemet kellett cserélni a mozdonyban, mert nem bírt felmenni a lejtőkön. Este pedig megint beájulás volt, csak 3x kellett elolvasni neki a Télapó hozta új könyvét, aztán már húzta is a lóbőrt.

Közben kitaláltuk, hogy mit kap tőlünk Babszem ajándékba: Gordont a Legojához, mivel ő a kedvenc mozdonya. Csakhogy a Lego már kivonta forgalomból a mozdonyt. Úgyhogy irány az e-bay. Életemben először licitáltam és utolsó pillanatban megnyertem egy német csókától a mozdonyt. Most meg azon izgulok, hogy nem találom, hova kell neki utalni a pénzt…

A nagyszülők pedig, miután kiderült, hogy a Roary a versenyautóhoz nem lehet Sissyt semmilyen formában kapni (onnan meg ez a kis rózsaszín francia autó a gyerek kedvence), kitalálták, hogy hímeztetnek egy pólóra a kis kocsiból. Ehhez pedig az ember csinált egy rajzot:

 

Continue Reading

Farsang

Kedden volt a farsang a bölcsiben. Azt mondták, nem kell komolyan készülni rá, csak vigyünk rágcsát meg üdítőt, nem nagyon erőltetik a jelmezt, a mieink a kicsikkel (féltől másfél évesig) lesznek együtt amúgy is. Azt mesélték utána, hogy jól sikerült a buli és készültek fényképek, amiket ma kaptunk meg. Gondoltam majd illusztrálok. Csakhogy a gondozónők nem készítenek olyan jó képet a mi gyerekünkről, mint amilyent mi szoktunk, ráadásul Babszem is úgy viselkedik az összes fotón, mintha még soha nem lett volna közelében kamera (cca 3000 fénykép van csak róla- pontosat azért nem tudok, mert éppen átalakítás alatt van a pcnk, s a külső vinyón telelnek a fotók meg a hozzájuk tartozó adatbázis). Viszont a képekből az is kiderül, hogy eléggé magának való a srác. Míg a többiek kézen fogva táncolgattak a gondozónőkkel ő távolról tartotta megfigyelés alatt a csapatot, illetve amikor majd mindenki az asztalnál ücsörgött és valami kézműves foglalkozást űzött ő hátul játszott éppen boltosat.

Azért elrettentésül itt egy kép az ifjú Gandalfról, még fekete korából, anyuék azt hitték garabonciás diáknak volt öltözve (kölcsön, kincstári ruha), de mondtam hogy neeeem, varázsló volt.

Continue Reading

Reggeli

Kicsit beszűkült a világom, látom én. Elvégre itt se nagyon írok semmi másról, csak Babszemről meg könyvekről. De hát ma reggel is tök jó volt, hogy ültünk a konyhában és beszélgettünk, míg ő a lekváros kenyerét ette (na jó csak lenyalogatta róla a dzsemet, de negyven perccel később úgyis adnak neki a bölcsiben kaját és ott megeszik megiszik mindet). Igaz, hogy csak vigyorogva, kisimult arccal ismételgette, hogy Apa elmegy korán dolgozni. Meg előre vetítette a hétvégi programot, Megyünk nagyi, nagypapa, autó, sokáig. Aztán kifejtette, hogy a Smarties-t anyutól kapta. Mama hozta Kazika. Én meg erre mindig kiegészítettem helyesen a teljes mondatokat vagy hozzátettem valamit esetleg kisilabizáltam, hogy igazából felsorolja még Bogár kutyát és Benji cicát is (vissza se tudom idézni milyen betűkombinációkból jöttem rá, miről van szó).
Aztán én dícsértem meg és örültem egy kört, hogy már lehet beszélgetni vele.
A kotyogógéppel.

Continue Reading

Gyors jegyzet

Egész mondatok: Bálint iszik teát. Ana hozott még bogyós lekvárt. Kiszti monja busztus talan (Kriszti mondta gusztustalan)

Igekötő használat: Nem ki megy és hasonló variációk

Saját név: Jujász Kaza (Persze előbb arra a kérdésre, Hogy hívnak? azt mondja: Apa. A mi a neved?-re válaszol rendesen – vagy fordítva.)

Evésnél most az van, hogy mindent megkóstol válogatás nélkül. Ma vacsorára például evett húspogácsát és lekváros kenyeret, miután elmajszolt egy fél mandarint. 

Continue Reading

Szép álmokat

Nézzünk szembe a tényekkel: a gyerekem nem jó alvó. Szinte egy kezemen meg tudom számolni hányszor aludt végig egy éjszakát az elmúlt 26 hónapban. Talán még itt a blogban is vissza lehet keresni, mert az mindig olyan nagy szám volt, hogy megemlékeztem róla. 9 felé alszik el, hiába próbáltuk korábban, kihúzza olyankor az altatási szertartást akár negyed 10ig is. Ha minden jól megy, akkor csak egyszer ébred fel hajnal felé és utána köztünk alszik reggelig. Ha nem, akkor többször is, de olyankor még simán vissza lehet tenni az ágyába. Sokat forgolódik, néha beszél, olykor felkiált*, ma hajnali 4 után nehezen sikerült visszaaltatni mert már ment volna reggelizni, meg az apját ébresztgette.

Ha én fektetem le délutánonként másfél óránál tovább ritkán alszik. Mással bezzeg, pl. bölcsiben, nagymamával vagy az apjával 2-2,5 órán át is húzza a lóbőrt.

Úgyhogy most már lassan el se hiszem, hogy volt amikor aludtam én 8 órát is egyben. De hát én vagyok ebben is a ludas, mert nem csináltam soha semmi drasztikusat, inkább mindig felveszem, megnyugtatom és oda fektetem ahova ő akar menni. Így sose fogja megtanulni, hogy feküdjön le, aludjon el egyedül (amit ugye ha én nem vagyok a közelben simán megcsinál) és ne keljen fel reggelig.

 

*péntek este pl. amikor kettesben voltunk jól aludt ugyan (azaz csak 1x kelt fel), de fél tizenkettő felé felkiáltott, hogy "apa". S mivel aznak szörnyű útviszonyok voltak én már arra is gondoltam, hogy biztos most történt valami az emberrel, amit a gyerek megérzett. De aztán 10 perc múlva jött a telefon, hogy szerencsésen megérkeztek úticéljukhoz

Continue Reading

Beszokás

Ma reggel mikor ott hagytuk a gyereket a bölcsibe az ember megjegyezte, hogy tessék, fél év és beszokott. Helyesbítettem, hogy csak 5 hónap volt, sőt négy és fél inkább, de tény, hogy több mint egy hete reggel nincs sírás. Bemegy a terembe, hagyja, hogy Karina az egyik kislány odamenjen hozzá és üdvözlésképpen megsimogassa*, aztán megy játszani. Nincs rá panasz, eszik, játszik, alszik, minden nap valami újabb fajta táplálékot gyűr le (legújabb a narancs) és kb. megállás nélkül dumál. Délután jókedvűen vár. Csak mire hazaérünk szokott már elfáradni és estére tud nagyon nyűgös lenni.

*Az apja nem győzi dícsérni, hogy milyen ügyesen csajozik máris. Adja a flegmát, mint akit nem érdekel az egész rajngás.Mert persze visszasimi az nincs.

Continue Reading

Huszonhat hónap

Kicsit úgy érzem, ha nem írok hófordulókról szegény gyereknek valami kára származik. Mondjuk már rég nem írok a fizikai növéséről (kb 15 kilo és 94cm, a fejét sose tudtam pontosan), meg kép is kevesebb készül róla, mert már nem a statikusság a lényeg. Hanem hogy mennyire ügyesedik na és persze a verbalitása, amellyel napról napra ejt csodálatba. Legutóbb például azzal, hogy takarításkor előkerült valami karácsonyra/Mikulásra kapott kis könyv, végiglapozta és mondta, hogy Télapó. Pedig decemberben még ilyen szavakat ki se mondott, csak ismerte, de most már használni is tudja, ráadásul jól.

A múlt pénteken az is nyilvánvalóvá vált, hogy ha csalódottan is, de elalszik nélkülem este is, nem csak délután, s a nagy hisztiket is (öltözés, vetkőzés, pelenkázást övező tiltakozások) nekem tartogatja. Az akarata továbbra is erős, nehezen bírok átverni rajta pár dolgot. Ebből következik, hogy minduntalan megállapítjuk, el van kényeztetve, sok mindent engedünk neki és kevés a tiltás. Játszhat a kajával, öntögethet üdítőt, villát és kenő kést is forgathat a kezében, ha akar ehet pudingot vacsorára és ihat a kávémból:

 

 

Persze csak miután jófiúként olvasott velem egy kicsit, az új paplanjába bugyolálva:

Continue Reading

Takaró

Szombaton kistafírungoztuk a gyereket, vettünk neki nagy paplant meg huzatot hozzá. Úgy döntöttünk, hogy bár van neki gyerekméretű takarója is (90×120) de azt mindig lerúgja, átugorjuk a 135cmes méretet és máris felnőttet kap (150×200), ami ugyan talán nehezen fér be az ágyába, de tuti nem fogja letornászni magáról. Teljesen be volt lelkesülve, hogy kap "papant", s amikor hazahoztuk és kicsomagoltuk, egész este azon fetrengett. Első éjszaka ugyan még melegnek bizonyult neki, hát levettem róla, de másnap reggel vonszolta továbbra is magával. Sőt a paplannak is oda kellett feküdnie az ágyra, hogy nézhesse a Törpapát. 

Az esti pizsamájával vagyok gondban, nálunk ugyanis vagy nagyon meleg van, ha egész napra hagyjuk a fűtést, vagy hideg. Eddig mindig úgy öltöztettem, hogy body+pizsama+zokni (vagy ha kezes-lábas akkor az utóbbi elmaradt), s ha még be is takartam valamivel abban vagy melege volt, vagy lerúgta. Tegnap aztán nagy merészen, párom kapacitására egy hosszú ujjú bodyt kapott csak, meg az új paplanját és csodák csodája, nem volt melege, nem rúgta le a takarót és ki se hűlt. Azért ma este egy pizsamanadrágot még adok rá, ugyanis bennem is munkál az anyák két nagy félelme: 

  1. éhenhal a gyerek
  2. megfagy a gyerek

Ennek megfelelően félek mindig, hogy nem eszik eleget (ha éppen finnyásabb napjai vannak) és adok rá még egy pulcsit, bár szívem mélyén érzem, hogy elég már az is, ami rajta van.

 

Continue Reading

Humor, ami nem érthető

Nem hinném, hogy amolyan faramuci humorérzékem lenne, de úgy tűnik,
Babszem gondozónőjénél nem jönbe. Szerda délután, mikor lelkendezve
újságolta a fiam legújabb evészeti tudományát én mondtam, hogy otthon
még mindig nem volt hajlandó ezt komolyabban bemutatni. Közben Babszem
meg ott rohangászott a lábam között, elkaptam, felvettem, megpusziltam
megdícsértem aztán mondtam, hogz "El se hiszem, hogy te így is tudsz enni, mert otthon nem hozod a formádat" (na jó nem szó szerint de a mondat eleje tuti ez volt.

Erre
tegnap, mikor a párom ment a gyerekért, a gondozónő neki is felsorolta,
hogy mi mindent evett meg és hogyan a fogai használatával Babszem, majd
hozzátette, hogy "anyuka nem akarja elhinni, pedig így van". S mindezt halálos komolyan. Egyébként mindent nyomatékosítva még le is írt a csemete üzenőfüzetébe.

Continue Reading

Hátunk mögött

Természetesen otthon hiába kenegetjük lelkesen a vajas-lekváros kenyereket, pirítósokat, Babszem csak lenyalogatja róluk a tetejét aztán vigyorog ezerrel. Tegnapelőtt még kalácsot is sütöttem (na jó, nem én, hanem a gép, de az is számít), hátha a puha édes tészta jobban vonzza majd, de minden hiába. Nekünk nem hajlandó megmutatni, amit annyira dícsérnek a bölcsődében. Ahol tegnap még rakott krumplit is evett. Meg persze utána még a burgonyafőzelékből is egy adagot, nehogy már ne kapjon belőle.

Az viszont már annyira nagyfiús, hogy hazamegyünk, levadássza magának a pudingot vagy a joghurtot (ami éppen van otthon és a levadászás is annyi, hogy vagy a kamrába megy a polchoz vagy ácsorog a hűtőnél), aztán felmászik a konyhaszékre és ott szépen teljesen egyedül megeszi az egészet. Maximum  a végén kell 1-2 kanálnyit kikaparni neki a dobozból. Közben én meg pakolászgatok körülötte, esetleg leülök vele együtt, s meg-megsimogatom a fejét. Tiszta idill.

 

Continue Reading

Beszél, eszik

Múlt kedden szedte össze a doktornéninél a Készen is vagyunk mondatot, amit azóta rendszeresen használ, amikor öltözik, vetkőzik, eszik és persze mindig jóval előbb mondja, hogy "Készen isz bagyunk" mint valójában lennénk. A másik amit használ nagy lelkesen a "Sikerült" ha bármit megoldunk, vagy például ha ő összeteszi a Duplo síneket (és hasonlókat). Amúgy folyamatosan be nem áll a szája és már egyre hosszabbak a mondatok is képes összetenni és már nem csak ismétel, válaszolgat de önállóan isnyomja a szöveget. Az f-sz csere mellett még működik a v-b helyettesítés (pl. bonat, bissza, bagyunk) is.

Amit még folyamatosan csinál, az az evés. Tegnap a két szelet lekváros kenyér bölcsis uzsonnna után (a bravúrt persze otthon nem volt hajlandó megismételni, pedig próbálkoztunk vacsoránál, reggelinél egyaránt) hazaérve félóránként zavart ki a konyhába (Ana ki med, Kazi isz) és újabb falatokat követelt: megevett két pudingot, egyfél Kinder tejszeletet, belekezdett egy joghurtba, ivott teát, végigkóstolgatta az éppen készülő salátát, tonhalat, aztán már fél órával a vacsora előtt azért rimánkodott, hogy együnk már. Bekapott két kiskanál lekvárt, a kenyerekről csak lenyalta amit felkentünk rá, aztán bedöntött egy tál kekszes pépet. De ez a bélpoklosság már az ünnepek alatt jellemző volt rá, úgyhogy mi legalább fél kilóval nehezebb gyereket vittünk vissza a betegeskedést követően a bölcsibe. Míg más fogy, amikor otthon van, mert kiírta az orvos, babszem gyarapodott rendesen.

Continue Reading

Mérföldkő

Ma délután azzal fogadott a gondozónő, hogy csodájára jártak a gyereknek, aki megevett két szelet lekváros kenyeret! Apró falatokban de elmajszolta!

Megvan a fény az alagút végén 🙂

Continue Reading

Elég!

Az úgy kezdődött, hogy valamelyik hétvégén vezettem és sikerült nagyon benéznem egy helyzetet. Be kell vallanom, hogy már nem emlékszem, mi is volt az. Mindenesetre a párom a hátsó ülésről* kijelentette, hogy "Anya elbaszta!" A szó természetesen azonnal megtetszett Babszemnek és lelkesen ismételgette. Mi meg igyekeztünk úgy tenni, mintha mi se történt volna és nem röhögtünk, nem szóltunk rá a csemetére. Aki azonban gyerekre jellemző módon kiválóan raktározta el az emléket és a hozzá tartozó szituációt. Azóta a Basta!** kifejezést helyes kontextusban használja. Illetve valahányszor piros lámpánál fékezünk.
Mostanában van Babszemnek egy hosszú  meséje (magához képest az), ami úgy kezdődik, hogy "nagyi elbasta, nagypapa is, Andi is". A sztori köréje meg az, hogy Karácsonykor úgy volt, teszvesz néniék az éjszakát Cicáéknál töltik, aki meg anyósánál vidéken lesz, és csak 26-án jön ebédre. Előtte amikor megkaptuk a nekünk sütött bejgliket tőle odaadta a lakáskulcsát is. Egyébként minden elismerésem, hogy ő ilyenre képes volt, 4 gyönyörű rúdból 2t kaptunk meg, egy mákosat egy diósat és nem kellett ezen még csak törni a fejemet se, sőt vittem haza anyuéknak is házi készítésűt, mert amióta nálunk apu csinálja a bejglit, csak Tecsós van. Karácsony első napján hát, míg én a gyereket fektettem le, párom elvitte a nagyszülőket szálláshelyükre. Aztán hazajött. Majd hallottam, hogy cseng a telefonja. Később kiderült, hogy anyósjelölték nem tudták kinyitni a lányuknál a bejárati ajtót és próbálkoztak telefonos segítséget kérni előbb Cicától, majd a páromtól is. Végül telefonáltak, hogy megoldódott a helyzet. Mi persze jókat poénkodtunk rajtuk az este folyamán, mert volt már rá alkalom, hogy a mi ajtónkat se tudták becsukni, azóta gyakran a 2ből csak 1 zárat használnak, ha itt vannak nálunk. De felmerült, hogy talán rossz emeleten próbálkoztak.
Másnap reggel kiderült, hogy abszolút nem tudtak bemenni a lakásba és szállodában aludtak. Persze addigra már Babszem is tudta, hogy nagyi és nagypapa L basta! Aztán megjött Cica és ránézett a szüleinek itt hagyott kulcscsomóra, s kiderült, ő volt a hunyó, mert rossz készletet hagyott itt nekik. Így lett háromszereplős a gyerek kis meséje.
 
*Ott szokott tanyázni ha én vezetek, így kevesebbet szól bele és kevésbé idegesíti magát azon, hogy még mindig képes vagyok ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint amikor újból vezetni kezdtem.
** Elmagyaráztuk a nagyszülőknek, hogy végül is nem olyan csúnya szó ez, hisz olaszul azt jelenti Elég!. Ezért maradunk az olaszos írásmódnál is.

Continue Reading

Szép napok

A csemetének megint arany dolga van. Ugyan nem rajong a szemcseppért meg a kamillás törlésért, de ma reggelre már nem is volt csippás a szeme, úgyhogy gyógyul. Nagymamával tegnap is több mint 3 órát aludt. Sajnos későn fekszik le viszont, 10 körül alszik el, reggel azonban kel fel velünk, délelőtt sétál egyet, aztán a nagy alvás, majd délután is van egy köre a levegőn. Este hazaérnek a szülők és lehet rájuk tapadni. Jó lenne már végre kialakítaniegy állandó napirendet, de most, hogy az elmúlt két hónapban többet volt otthon mint bölcsiben, elég nehéz. 

Tegnap direkt úgy mentem haza, hogy ne találkozzunk, mert tudtam akkor nem akarna elmenni sétálni, úgyhogy pont láttam őt meg teszvesz nénit, amint kézenfogva haladtak az úton. Nagymama projektje, hogy leszoktassa a motorozásról és sétáljon vele kéz a kézben, mert ő már évek óta erről álmodott, na meg a motor után nem egyszerű rohanni.

Felöltöztetve, csizmában kicsit billegősen totyog, gurul mint egy kis gombóc. Közben pedig be nem áll a szája. Tegnap esti mantrája az volt, hogy "nagypapa nem jön. otthon marad. etet macska. kuta."

Continue Reading

Kötőhártya

Begyulladt Babszemnek. Úgyhogy tegnap délután arra mentem a bölcsibe, hogy beírták az üzenőfüzetébe, vigyem el dokihoz. Mivel hétfőn 5-től rendel, inkább felhívtam, azt javasolta kedd reggel menjünk, mert biztos sokan lesznek, addig is kamillás vattával törölgessem. Ennek persze Babszem annyira nem örül. 

Mindenesetre gyors telefonálgatás jött, hogy ma délelőtt otthon marad vele a párom, miután meglátogatjuk a doktornénit, aztán meg jön anyósjelölt a hét további részére.

Úgyhogy ma reggel orvosnál voltunk, ahol felírtak szemcseppet és egy hétig maradhat még Babszem otthon.

Continue Reading

Elteltek

Véget értek az ünnepek és a környező időszak, amikor is anyuéknál múlattuk az időt, ahol minimum 2 maximum 4 unoka volt jelen. Azért annyira nyugi nem is volt. Anyu például teljesen kimerült Szilveszterre, pedig bulizni mentek apuval és baráti társasággal a Balatonhoz, ahova évek óta járnak, de ő már este 10-kor lefeküdt, hidegrázással. Másnap estére már semmi baja nem volt, egyszerűen csak túlvállalta magát,azért már nem fiatal, az unokákat meg arra szoktatta, hogy csak tőle függjenek, hát persze szédszedték, ő meg mindenkinek meg akart felelni, csak felizgatta és kimerítette ezzel magát. Amint a párom rámutatott, látja ám ő az összefüggéseket, hogy én honnan örököltem a különböző stikkjeimet.

Babszem napirendje estig egész jó volt, de az alvással, elalvással voltak gondok. Későn feküdt le, mondjuk tartotta továbbra is, hogy hajnali kelés után visszaaludt, igaz, hogy köztünk tette mindezt, mi meg lapjával kellett, hogy feküdjünk, mert a kanapé, amin aludtunk annyira nem széles, mint az itthoni franciaágy. Mindenesetre a dumaláda kinyílt, de annyira, hogy még álmában is beszél néha a csemete. De este mindenesetre végigmondogatja a nap legújabb, legfontosabb, esetleg legmulatságosabb szavait.

A leárazásokat helyi keretekben kihasználtuk, vettem egy csizmát, a párom ki lett stafírungozva, valamint végre megkapta a régóta ígért új hajvágóját (Remingtont vettünk most, a Phillips helyett, merthogy az mosható) , amivel teljesen gyorsan rittyentettem neki viselhető frizurát.

 

Continue Reading

Apa jön

Ez volt a heti mondat. Egész nap többször volt, hogy Apa jön jön. S akkor el kellett mondani, hogy majd ha felkapcsolják kinn a lámpákat, nem busszal, villamossal. A konyhában kimutatott az ablakon, hogy ott fogjuk látni amikor apa jön a folyosón, a kaputelefonnál, hogy ott fogjuk hallani, ha apa bejön a lépcsőházb, mert ugye pittyent egyet stb. Aztán már mondogatta magától is, hogy Apa jön lámpa kinn.

Pár napja új variáció van, mert ma utazunk anyósjelöltékhez. Apa jön (nem bírtam megmagyarázni, hogy nem jön, hanem mi megyünk elé), nem busz, autó, nagyi nagyi (nem busszal, hanem autóval megyünk a nagyihoz, mert busszal ő szokott jönni).

Ja és tegnap még egy rejtélyre is fény derült. Nem értettük, hogy amikor Babszem azt akarja, vegyük fel, miért mondja azt, hogy "szele". Tudjuk, hogy szeret, de ennek mi köze ahhoz, hogy megáll, felnyújtja a kezét és jelzi, fel kell venni. Aztán tegnap jót vigyorogtam azon, hogy rohangászásnál mondogatta, hogy "szut szut". Az F betű kimondása neki se megy, úgy tűnik. Amikor meséltem a páromnak, neki rögtön felcsillant a szeme. Akkor eddig mindig azt kérte, hogy "fel, fel"

Continue Reading

Mi van?

Tegnap este nézegeti a párom a telefonját: Mi az, hogy január 6-án 9.30-kor tárgyalásom van? Ki tud nekem ilyen SMSt küldeni?* nézegeti tovább. Meg februárban is? 

Aztán rájöttünk: Babszem nyomogatta délelőtt a telefonját. Az enyimről még csak üres SMSt küldött anyunak.

*Szeretném jelezni, mi mobilamatőrök vagyunk. Párom csak telefonálásra használja még SMSt se szokott küldeni, én még azért rádióztam is rajta, de egy ideje eltettem a fülhallgatókat.

Continue Reading