Udvarias

Tegnap visszatért a bölcsődébe Babszem gondozónője aki vagy fél évig betegszabin volt porckorong sérv miatt. A kisfiam nem volt túlzottan meghatva tőle, pedig annak idején nagyon jól kijöttek, de hát neki azért sok idő telt el tavasz óta. Mindenesetre a gondozónő határozottan meglepődve mesélte nekem, hogy mennyit fejlődött Babszem, milyen szépen választékosan beszél. Elvégre egy éve, amikor kezdtük a bölcsit még egy szót se mondott. Külön kiemelte, hogy úgy utasította el az uzsonnáját, hogy "köszönöm ez nekem nem ízlik".

Egyébként Babszem hajlandó új dolgokat is kipróbálni, beleharap sok mindenbe, majd közli, "finom". De ha nem kér belőle folytatást, akkor tuti biztos, igazán nem ízlett neki.

Continue Reading

Senkinek se könnyű

Túl azon, hogy közel három hónapot nem volt bölcsődében Babszem egyéb okai is vannak annak, hogy nem lelkesedett annyira a visszatérésért. A gondozónője, aki beszoktatta tavasz óta táppénzzel van otthon, úgyhogy az egész csoport a másik lányra maradt. Akit amúgy nagyon kedveltünk, fiatal volt, de azért segítséget kapott a szomszéd szobában lévő két régebbi motorostól. Így igazából a két csoport gyerekre három gondozónő vigyázott, néha az igazgatónő is besegített, meg ott volt még a technikai dolgokat ellátó Gabi néni. Aztán most augusztusban megtudtuk, hogy a két régi közül a táppénzes még mindig táppénzen van, ki tudja, hogy visszajön-e, de még mindig az állomány tagja. A másik pedig otthagyta a pályát, elment fogász asszisztensnek. Ami érthető is, egyedülálló anya, a gondozónős létet annyira nem fizetik meg az elmúlt fél éve eléggé nehéz volt, hogy alig pár év tapasztalattal egyedül kellett vinnie egy 14 fős csoportot. Ő tehát pályaelhagyó lett, helyére egy tapasztaltabb gondozónő jött, aki még mindig egyedül viszi a csoportot, ráadásul bár már hetek óta dolgozik ott, Babszemmel, akinek mondogattam otthon a múlt héten, hogy új néni lesz, csak tegnap találkozott először. Szóval eléggé nehezített pályán nyomultunk a betegség miatt, mert ha az nem jön be, akkor még lett volna egy hete a régi, ismerős csajjal és az újjal párhuzamosan, hogy hozzászokjon.

Persze a reggeli sírás akkor is meglett volna, elvégre milyen klassz nyara volt: június óta hol egyik, hol másik nagyszülőnél, meg még velünk is volt egész sokat egyfolytában anélkül, hogy napközben elváltunk volna. 

Délután már jó kedve volt a fiamnak, mérleghintázott 3 másik gyerekkel, evett, aludt rendesen, szólt ha ki kellett mennie. Csupán reggel még a másik csoporttal evett, ahol nemcsak a gyerekek de ismerős régi motoros gondozónők voltak. Aztán fokozatosan visszatért a saját csoportjába és helyére.

Ma reggel kettesben mentek az apjával, most is volt sírás. Kicsit tartjuk benne a lelket azzal, hogy csak egy hétig kell járnia aztán majd megyünk a tengerhez.

Continue Reading

A nagy visszatérés

Szóval ma elvittük reggel Babszemet a bölcsődébe. Természetesen korán keltünk, ébreszteni kellett a manót és amíg oda nem értünk a csoportszobához egészen bátor volt. Aztán eltört a mécses és még ki is szaladt meg kapaszkodott apa nyakába amit alig akart elengedni.  Szóval megint sírva hagytuk ott, de míg pakoltam be a szekrényébe a ruhákat már nem hallottam a hangját. 

 

Continue Reading

Gyereknap 1

Ma délelőtt a bölcsődébe mentünk a gyereknapra. Az idő persze nem kedvezett annyira, de a körülmények és a kevéske pénz ellenére, amit kaphatnak ilyen ünnepek összehozására azért nagyon kitettek magukért. Voltak plusz játékok, ugrálóvár, lehetett festegetni tésztalánzot fűzni, gyurmázni, volt arcfestő és rendőrautó meg egy buliszervező cég is volt kinn, úgyhogy akadt pluss mackó és elefánt is. Gyerekek kaptak lufit,üdítőt, apró édességeket, plüssállatokat, krétát.

Az persze más kérdés, hogy Babszem nem érezte jól magát az ugrálóvárban, pedig otthon az ágyon meg a trampolinon nagyon szeret ugrándozni és nagyon jól is tud, mert sokan voltak, ráestek, ő azért még kicsi ahhoz, hogy 3-5 évesek között megállja a helyét (szó szerint is). Na meg legjobban az éppen üres szomszédos ovis kertben érezte magát.

Nem éppen egy party animal a fiunk.

 

 

Continue Reading

Farsang

Kedden volt a farsang a bölcsiben. Azt mondták, nem kell komolyan készülni rá, csak vigyünk rágcsát meg üdítőt, nem nagyon erőltetik a jelmezt, a mieink a kicsikkel (féltől másfél évesig) lesznek együtt amúgy is. Azt mesélték utána, hogy jól sikerült a buli és készültek fényképek, amiket ma kaptunk meg. Gondoltam majd illusztrálok. Csakhogy a gondozónők nem készítenek olyan jó képet a mi gyerekünkről, mint amilyent mi szoktunk, ráadásul Babszem is úgy viselkedik az összes fotón, mintha még soha nem lett volna közelében kamera (cca 3000 fénykép van csak róla- pontosat azért nem tudok, mert éppen átalakítás alatt van a pcnk, s a külső vinyón telelnek a fotók meg a hozzájuk tartozó adatbázis). Viszont a képekből az is kiderül, hogy eléggé magának való a srác. Míg a többiek kézen fogva táncolgattak a gondozónőkkel ő távolról tartotta megfigyelés alatt a csapatot, illetve amikor majd mindenki az asztalnál ücsörgött és valami kézműves foglalkozást űzött ő hátul játszott éppen boltosat.

Azért elrettentésül itt egy kép az ifjú Gandalfról, még fekete korából, anyuék azt hitték garabonciás diáknak volt öltözve (kölcsön, kincstári ruha), de mondtam hogy neeeem, varázsló volt.

Continue Reading

Beszokás

Ma reggel mikor ott hagytuk a gyereket a bölcsibe az ember megjegyezte, hogy tessék, fél év és beszokott. Helyesbítettem, hogy csak 5 hónap volt, sőt négy és fél inkább, de tény, hogy több mint egy hete reggel nincs sírás. Bemegy a terembe, hagyja, hogy Karina az egyik kislány odamenjen hozzá és üdvözlésképpen megsimogassa*, aztán megy játszani. Nincs rá panasz, eszik, játszik, alszik, minden nap valami újabb fajta táplálékot gyűr le (legújabb a narancs) és kb. megállás nélkül dumál. Délután jókedvűen vár. Csak mire hazaérünk szokott már elfáradni és estére tud nagyon nyűgös lenni.

*Az apja nem győzi dícsérni, hogy milyen ügyesen csajozik máris. Adja a flegmát, mint akit nem érdekel az egész rajngás.Mert persze visszasimi az nincs.

Continue Reading

Humor, ami nem érthető

Nem hinném, hogy amolyan faramuci humorérzékem lenne, de úgy tűnik,
Babszem gondozónőjénél nem jönbe. Szerda délután, mikor lelkendezve
újságolta a fiam legújabb evészeti tudományát én mondtam, hogy otthon
még mindig nem volt hajlandó ezt komolyabban bemutatni. Közben Babszem
meg ott rohangászott a lábam között, elkaptam, felvettem, megpusziltam
megdícsértem aztán mondtam, hogz "El se hiszem, hogy te így is tudsz enni, mert otthon nem hozod a formádat" (na jó nem szó szerint de a mondat eleje tuti ez volt.

Erre
tegnap, mikor a párom ment a gyerekért, a gondozónő neki is felsorolta,
hogy mi mindent evett meg és hogyan a fogai használatával Babszem, majd
hozzátette, hogy "anyuka nem akarja elhinni, pedig így van". S mindezt halálos komolyan. Egyébként mindent nyomatékosítva még le is írt a csemete üzenőfüzetébe.

Continue Reading

Hátunk mögött

Természetesen otthon hiába kenegetjük lelkesen a vajas-lekváros kenyereket, pirítósokat, Babszem csak lenyalogatja róluk a tetejét aztán vigyorog ezerrel. Tegnapelőtt még kalácsot is sütöttem (na jó, nem én, hanem a gép, de az is számít), hátha a puha édes tészta jobban vonzza majd, de minden hiába. Nekünk nem hajlandó megmutatni, amit annyira dícsérnek a bölcsődében. Ahol tegnap még rakott krumplit is evett. Meg persze utána még a burgonyafőzelékből is egy adagot, nehogy már ne kapjon belőle.

Az viszont már annyira nagyfiús, hogy hazamegyünk, levadássza magának a pudingot vagy a joghurtot (ami éppen van otthon és a levadászás is annyi, hogy vagy a kamrába megy a polchoz vagy ácsorog a hűtőnél), aztán felmászik a konyhaszékre és ott szépen teljesen egyedül megeszi az egészet. Maximum  a végén kell 1-2 kanálnyit kikaparni neki a dobozból. Közben én meg pakolászgatok körülötte, esetleg leülök vele együtt, s meg-megsimogatom a fejét. Tiszta idill.

 

Continue Reading

Mérföldkő

Ma délután azzal fogadott a gondozónő, hogy csodájára jártak a gyereknek, aki megevett két szelet lekváros kenyeret! Apró falatokban de elmajszolta!

Megvan a fény az alagút végén 🙂

Continue Reading